Magyarországon akár ma is újra megtörténhetne a Bicskén feltárthoz hasonló pedofilügy, az ellátórendszer nem védi eléggé a gondozott gyerekeket

– Nem fogadnék arra, hogy akár a mai napon egyetlen gyereket sem bántalmaznak gyermekotthonban – jelentette ki lapunknak egy Pest megyében dolgozó, névtelenséget kérő szociális szakember. – A megbecsültség hiánya és az alacsony fizetések miatt ugyanis súlyos szakemberhiány alakult ki, ezért nagyon nem gyerekek közé valókat is kénytelenek felvenni.

Szerinte olyan súlyos eset talán ritkán történik, mint a bicskei Kossuth Zsuzsa Gyermekotthonban, amelynek vezetőjét pedofília miatt ítéltek el, helyettesét pedig – aki végül államfői kegyelmet kapott – azért küldték börtönbe, mert a gyerekek kényszerítésével megpróbálta eltussolni a bűntetteket. Ezzel együtt a lapunknak nyilatkozó szakértő úgy véli, hogy az ellátórendszerben dolgozók tudják, látják, hogy a gondozott gyakorta kerülnek kiszolgáltatott helyzetbe. Csakhogy – emelte ki – az ilyen eseteket nagyon nehéz pontosan feltárni, megfelelően kezelni, épp ezért sokszor nem derül, nem derülhet ki az igazság. A szexuális bántalmazásnak például nincs látható nyoma, s ha a gyerek nem beszél róla, nagyon nehéz bizonyítani – mondta. A hatósági eljárás pedig hónapokig, sőt, inkább évekig tart. Ő úgy tapasztalja, hogy a legtöbb esetben, amikor felmerül a gyanú és végül elindul a nyomozás, akkor az eljut valameddig, de aztán általában valahogy elakadnak a vizsgálatok. Épp ezért jelentett neki különösen nagy csalódást Novák Katalin döntése: végre volt egy ügy, ami megmutatta, hogy nem lehet mindent büntetlenül megúszni, ami figyelmeztetés volt az alkalmatlanok, pedofilok számára, ám ezt semmissé tette az igazgatóhelyettesnek adott kegyelem.

Ma már csak a csapatuk valóban elhivatott, felkészült tagjai és a gyerekek tartják benne a lelket, az nem lehet, hogy mindenki elforduljon tőlük: – Azok a gyerekek, akiket az otthoni veszélyes, sokszor életveszélyes környezetből állami gondozásba kerülnek, a rendszerabúzus áldozatai lesznek. Hónapokig várnak gyerekotthoni elhelyezésre, vagy nevelőszülőre.

Egy másik, szintén a gyerekvédelemben dolgozó szakember az elnöki kegyelem nyomán arra panaszkodott: – Már megint nem a gyerekekről, az áldozatokról, a megelőzésről, és a bántalmazottak védelméről van szó, hanem a hatalmi játszmáról.

Márpedig – miként kollégája – ő is úgy látja: a kevés fizetés, a szakmai megbecsülés hiány miatt sok olyan embert kénytelenek alkalmazni az ellátórendszerben, akinek semmi keresnivalója nem lett ott, s minden hozzáértő látja, csak ártani fog a gyerekeknek.

– Most is van rálátásom két ilyen esetre, de nehéz tenni ellene – mondta, s gyorsan hozzátette, egyre többször gondol arra, hogy a tehetetlenség miatt elhagyja a pályát, kilép a rendszerből, amely egyre kevésbé működik. – Nem bízok már a szakellátásban, nem tudom jó szívvel oda irányítani őket. Kevés a nevelőszülő, az intézményekben pedig a szakemberhiány miatt alig van, aki segít feldolgozni az átélt traumákat, és aki biztosítja a testi-lelki fejlődést, azt, hogy egészséges felnőtté váljanak. A mai gyerekvédelmi rendszer egyszerűen embertelen.

– Ahogyan ma a gyermekvédelmi rendszer működik, azzal a gyerekeket bántalmazza. Ez azt jelenti, hogy az a rendszer, ami arra lenne hivatott, hogy a gyereket megvédje, nem működik jól, nem időben segít vagy nem is segít rajtuk, mert például az adott szolgáltatás nem is érhető el számukra – fogalmazott a Gyermekjogi Civil Koalíció alapító tagja, Katonáné Pehr Erikát, a máig érvényes, 1997-ben életbe lépett Gyermekvédelmi törvény szakmai előkészítésében és oktatásában is résztvevő szakember.

Katonáné Pehr Erika kijelentette: a gyermekvédelmi törvény és annak célja jó, de a kezdeti pozitív lépések után mára már hiányzik a folyamatos képzés, a szupervízió, az érzékenyítés, a gyermekközpontúság és a rendszerben való gondolkodás az elégtelen pénzügyi források mellett. Fontos lenne a gyermekek körében is az edukáció, hogy tudják mik a jogaik és hogy probléma, pláne bántalmazás esetén kihez fordulhatnak. Hiába kötelező például biztosítani minden településen a család-és gyermekjóléti szolgálatatások elérhetőségét, ha a 3000 magyarországi települést mindössze 700 ilyen intézmény látja el. Sok esetben 1-2 szakember heti 1-2 órában tud foglalkozni védelemre, fejlesztésre szoruló gyerekekkel.

Jelenleg körülbelül 20 ezer gyerek él a nevelőszülőnél vagy intézményben. Miközben a törvény szerint nevelőotthonban csak 12 évnél idősebbek élhetnének, az intézményi otthonokban nagyon sok a 3 év alatti gyerek. Kevés ugyanis az olyan nevelőszülő, aki ilyen kicsi gyerekek ellátást vállalja hiszen nagyobb a felelősség, több velük a munka, és dolgozni sem lehet mellettük. Ez az oka annak is, hogy csecsemők maradnak a kórházakban születésük után. Mint mondta, gyakran elhangzik az a kifogás, hogy több nevelőszülő kellene, de valójában az a nagy kérdés, miért nem tudja a rendszer olyan helyzetbe hozni az anyákat, a családokat, hogy hazavigyék és neveljék a gyereküket.

– A sok száz speciális igényű, pszichés problémákkal küzdő, kiskorú elkövető, droghasználó sem kerülhet családba, mert erre felkészített speciális nevelőszülő szinte alig van. Egy nevelőszülő nevelési ellátmányként 53.437 forintot kap gyerekenként. Ha különleges szükségletű, tehát tartósan beteg, fogyatékos vagy három éven aluli a kiskorú, akkor 62.344 forint jár az élelmezésre, ruházkodásra, tankönyv-tanszervásárlásra, utazásra, fejlesztésre, költőpénzre, egészségügyi ellátásra – mondta a szakember, s úgy folytatta: – A gyermekotthonokban lakók étkeztetésére fordított összeg évekig nem emelkedett, napi 684 forint volt. Az alapvető jogok biztosának számos vizsgálata után tavaly ez napi 1500 forintra emelkedett. De még ennél is sokkal nagyobb gondot jelent a szakképzett nevelők, gyógypedagógusok és pszichológusok hiánya, akikre óriási szükségük lenne a többszörösen traumatizált gyermekeknek. A megbecsültség hiánya, és az alacsony fizetés miatt a szakemberek elvándorolnak, jó, ha 1-2 évig maradnak a rendszerben.