Balog Zoltán: Isten csendje helyett lemondás

„Balog Zoltán református püspök a február 16-ai zsinat értekezletén lemondott lelkészi elnöki tisztségéről. A Magyarországi Református Egyház törvényei szerint a lemondás a következő zsinat döntésével válik hatályossá. Ezen az értekezleten nem került sor szavazásra. A soron következő zsinati ülésig Pásztor Dániel, a tiszáninneni református egyházkerület püspöke, a zsinat lelkészi alelnöke ügyvezetőként látja el az elnöki teendőket” – ezt a közleményt jelentette meg honlapján pénteken kora este a református egyház.

Balog Zoltán, a dunamelléki református egyházkerület püspöke, a zsinat lelkészi elnöke úgy tervezte, több mint három hétre elvonul a külvilágtól, hogy „Isten csendjében” imádkozzon, elmélkedjen, olvasson. Elvonulását azonban csakhamar kénytelen volt megszakítani. Egyre erőteljesebben terjedtek ugyanis a hírek arról, az államfőre nagy befolyással bíró tanácsadóként nagy szerepet játszott abban, hogy Novák Katalin kegyelmet adott a bicskei pedofilügyben elítélt K. Endrének, a gyermekotthon igazgatóhelyettesének.

A helyzetet tisztázandó e hét keddre a református zsinat elnökségi tanácsa nevében Balog Zoltán országos esperes-főgondnoki értekezletet hívott össze. Az elhúzódó, zárt ajtók mögött tartott ülésen a püspök elismerte, hogy – bár a döntés nem ő hozta – valóban az igazgatóhelyettes kegyelmi kérvénye mellé állt. „Tévedtem és hibáztam” – mondta a tanácskozást követően nyilvánosságra hozott videónyilatkozatában. Minden reformátustól bocsánatot kért, amiért kárt okozott az egyháznak. Egyúttal azt is kijelentette, hogy „elutasítunk minden olyan törekvést, amely egyházunkat egy olyan ügybe akarja belerángatni, amelyhez semmi köze nincs”.

Az értekezleten megtartott titkos „véleménynyilvánító” szavazáson a jelenlévők 86 százaléka bizalmat szavazott számára. Az elnökségi tanács ugyanakkor „határozottan” arra kérte, gondolja át, hogy közéleti szerepvállalásai mennyiben egyeztethetők össze a zsinati lelkészi elnöki megbízatásával. Pusztán ebből a körülményből is valószínűsíthető volt, hogy Balog Zoltán meghallgatásával és az elsöprő többséget hozó bizalmi szavazással még nem zárult le az ügy.

Az értekezlet másnapján Fekete Károly, a debreceni székhellyel működő tiszántúli egyházkerület püspöke közleményben kérte Balog Zoltánt, hogy mondjon le zsinati elnöki tisztéről. Az általunk megkérdezett református lelkipásztoroknak erős hiányérzetük volt, már csak azért is, mert nem kaptak választ arra az alapvető kérdésre, hogy a zsinati elnök milyen megfontolásból tartotta alkalmasnak K. Endrét az államfői kegyelemre, ha pedig alkalmasnak tartotta, utólag miért mondta azt, hogy tévedett és hibázott. További zavart okoz – erre a Partizánnak nyilatkozó Gégény István, a Szemlélek lapigazgatója hívta fel a figyelmet –, hogy a köztársasági elnök tanácsadó testülete hivatalosan csak a kegyelmi döntés megszületése után, tavaly májusban állt fel.

Akadtak, akik a botrány hatására elhagyták a református egyházat, közöttük volt Mellár Tamás ellenzéki politikus is. Nem kizárólag az egyházon belülről és az ellenzéki oldalról érkeztek markáns bírálatok, a fideszes táborban is többen úgy látták, hogy Balog Zoltánnak (aki máskülönben az Orbán-kormányban az emberi erőforrások minisztere volt) ajánlatos lenne lemondania.

Most pénteken a reformátusok rendkívüli zsinati ülést – pontosabban, ahogyan az egyház honlapja nevezte, zsinati értekezletet – tartottak. A szintén zárt ajtók mögött tartott eseményre ezúttal sem engedték be a sajtót, így lapunkat sem. A tanácskozás után a református honlap a Balog Zoltán lemondásáról szóló közlemény mellett a püspök imádságát és beszédét is közzétette.

Balog Zoltán erőt kért ahhoz, hogy le tudjon mondani a rá ruházott megbízatásról (az elnöki tisztségről), valamint erőt és bölcsességet ahhoz, hogy ez ne menekülésből, ne politikai megrendelésre, ne képmutató, külső nyomásgyakorlásra, ne „egyházunkba férkőzött hatalomra vágyó emberek kényszerítésére”, ne számításból történjen, és ne a féltőn szeretők cserbenhagyása legyen.

„Adj erőt nekem személyesen szembenézni tévedéseimmel, hibáimmal, bűneimmel! Szembenézni azzal, hogy milyen gyakran bíztam inkább a politika erejében, mint a te hatalmadban” – fogalmazott.

Védd őket akkor is, amikor mi ezt elmulasztjuk!”

Lemondásának bejelentése után Balog Zoltán így folytatta: „Hibáztunk is. Együtt is hibáztunk. Most én egyedül hibáztam, de nem vagyok hajlandó elfelejteni azt, ami jó volt.” Később arról beszélt: az, hogy a közéletből jött vissza, valóban jelentett hasznot a református egyháznak. Hasznot, kockázatot és terhet. A hasznot nem pénzben méri, hanem abban, hogy az egyház karakteresebben, szélesebb terekben tudott megjelenni. Most ebből a haszonból tehertétel lett.

Balog Zoltán szerint boszorkányüldözés folyik, aminek áldozatai vannak: „Az a köztársasági elnök is, akit mi nagyon szeretünk, aki egyházunk hűséges tagja, s aki annyiszor bizonyította a hitét határon innen és túl. De ne legyenek illúzióitok! A boszorkányüldözés, a hisztéria akkor sem fog leállni, ha én nem leszek.”

Balog Zoltán szerint harc lesz, ahogyan mindig is volt, de ezt a harcot lelki fegyverekkel kell vívni, nem közéleti, nem politikai és nem médiafegyverekkel. Azért lép hátra, mert nem akar még többet ártani az egyháznak. De továbbra is harcolni fog, ez a dolga, erre tett esküt. – Harcolni fogok elsősorban magammal, a saját bűneimmel, másodsorban értetek és az egyházunkért – ígérte a távozó zsinati elnök.