A 2029 utáni, villamosenergia-hálózati csatlakozásokért tavaly év végén kiírt pályázatra váratlanul sok, 10 ezer megawattnyi (MW) napelemes, szélerőműves és áramtárolós beruházói ajánlat érkezett – derült ki az Energiaügyi Minisztériumnak (EM) egy múlt heti kormányrendeletet magyarázó közleményéből. Ez más szakértők szerint is nagyon magas érték, ami a paksi atomerőmű ötszöröse, a tíz év után is alig haladó Paks 2 tervezett méretének mintegy négyszerese, harmadával haladja meg a valaha mért legnagyobb hazai áramigényt, illetve a napelemeken kívüli, a többi hazai erőmű összteljesítményét is.
A tárca szintén érzékelteti, hogy a benyújtott csatlakozási igények jócskán meghaladják a hazai áramhálózat 2030-ra várható befogadóképességét.
Emlékeztetnek, hogy 2024-ig már 6 ezer MW-nyi napelem létesült az országban. Mivel a kormány ezt az értéket 2020-as Nemzeti Energia- és Klímatervében még hat év múlva tervezte elérni, az új 2030-as cél már 12 ezer MW. Ez olyannyira belátható, hogy a 2029 előtti hálózati csatlakozásokat kiosztó, már lefutott pályázatokon további 5 ezer MW-nyi napelempark nyert jogot. A kormány ez év elejével a szélerőműépítési korlátokat érdemben – mondhatni, az eddigi, gyakorlati tilalomról legalábbis értelmezhető szintre - enyhítette. Így a szélturbinák összteljesítményét 2030-ra a jelenlegi, 330 MW-ról 1000 MW-ra emelnék. A megújulók kiszámíthatatlan termelésének ellensúlyozására pedig a jelenlegi 20 MW-ról 2030-ig az ipari méretű akkumulátorok összméretét is 1000 MW-ra növelnék.
A tárcaközlemény szerint a mostani, 10 ezer MW-nyi ajánlat fele napelemesektől, negyede-negyede pedig szélerőműberuházóktól és áramtárolósoktól származik. Ha úgy vesszük, a 2030-as kormánytervek teljesüléséhez szükségesnél előbbiekre ötször, utóbbi két típusra pedig két és félszer több ajánlat futott be. Ehhez képest, a meglehetős összetett rendelet és a kissé dodonai közlemény legvalószínűbb értelmezése szerint, most 2030-as engedélyre csak az a 670 MW-nyi szélerőmű számíthat, amely hiányzik az 1000 MW-s kormánycél eléréséhez. De e kör is csak akkor reménykedhet, ha 2030-ig, lehetőleg egy helyen, felépülnek. Mellettük a korábbról „fennmaradt” igénylések kaphatnak esélyt. Bár egyes elemzők szerint ebbe beleértendő 980 MW energiatároló is, mi erre az iratokban nem leltünk egyértelmű utalást. De ezt elfogadva is kijelenthető, hogy a kormány, a lerobbant hálózat miatt kikukáz legalább 1830 MW szélerőműves, 1520 MW áramtárolós és 5 ezer MW napelemes ajánlatot - utóbbi esetben az összeset.
A közlemény most a jelentkezőket beadványaik észszerűsítésére biztatja. Javasolják, hogy a fejlesztéseket meglévő, vagy már engedélyezett csatlakozási pontok közelébe tervezzék. Ezt a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal honlapján térképpel segíti.
Érzékeltetvén, hogy a hazai áramhálózat képességei mennyire elmaradnak a kormányhírverésre beérkező megújulós beruházási ajánlatoktól, a tárca ez év végéig új elosztási elveket ígér.
Vizsgálják a vízalapú áramtárolás lehetőségét
A Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyei Sajóivánka és a hevesi Markaz térségében zajlanak egy új, úgynevezett szivattyús-tározós erőmű kialakítását célzó próbafúrások – közölte az EM. Idénre megvalósíthatósági tanulmányt ígérnek. A 600 MW méretű energiatároló a nap- és szélerőművek termelte, ám akkor épp nem igényelt áramot víz felszivattyúzásával eltárolja, majd, ha szükséges, annak lezúdításával, visszatáplálja. Miközben a napelemek robbanásszerű terjedése valóban sürgeti az ilyen áramtárolók alkalmazását, kialakításukat az elmúlt évtizedek során, a bős-nagymarosi vízerőművitához is kapcsolódóan, a zöldek gáncsolták. Igaz, mostanság, leginkább a megújulós termelés érdekében, a környezetvédők is megengedőbbek. Az Energiaklub például kisebb szivattyús-tározós egységeket javasol. A kormány ugyanakkor a hatékonyságra hivatkozva ragaszkodik a 600 MW-s alsó határhoz. De a környezetet, a kialakítás és működtetés során is, a legmesszebbmenőkig kímélnék - ígéri az EM.
Elmaradtak a hálózati fejlesztések
Miután az állam az újonnan jelentkező ipari napelemberuházóknak hosszú évek óta nem adott ki hálózati csatlakozási engedélyt, két éve váratlanul a napelemtelepítési igényeiket 2022. novemberig nem jelző családoktól is megvonták a lehetőséget. A fejlesztések elhanyagolását felhánytorgató bírálatok ugyanakkor visszalépésre késztették a kabinetet. Némi zavar után ugyanis közzétették: mivel friss felméréseik szerint az országos rendszernek valójában csak 7-8 százaléka alkalmatlan a háztartások friss napelemigényeinek befogadására, ez év elejétől az új érdeklődők előtt ismét megnyitották a lehetőséget. Az Orbán-kormány a hálózatbővítések halogatását „természetesen” az uniós támogatások elmaradásával magyarázza, nem mintha egy fejlett államnak ne lenne kötelessége saját forrásból fedezni egy, mérnöki szemmel évtizedekre előre ütemezhető fejlesztést. A kormánykommunikáció most részint azt hangsúlyozza, hogy amit tudnak, fizetnek, de lassan a hazai áramrendszer fejlesztését célzó brüsszeli pénzek is mozdulni látszanak. A közműhatóság néhány hete elfogadta a központi hálózat működtetéséért felelős, állami Mavir fejlesztési elképzeléseinek 2023-as frissítését is.
A tétlenség most visszaüt
Magyarországon most minden szempontból a szélerőművek telepítése elsődleges, hisz e tekintetben óriási a lemaradásunk – közölte lapunknak adott interjújában Magyar László, az Energiaklub szakértője.
Tényleg olyan lerobbant a hazai áramhálózat, hogy hat év múlva 10 ezer MW-nyi megújulóalapú beruházásból mindössze 670 MW-t lesz képes befogadni?
A jelek szerint a rendszer jelenleg nincs olyan állapotban, hogy a már betervezett nap- és szélerőműves bővítések mellé továbbiakat illesszenek. Sok százmilliárdos a fejlesztési szükséglet, amire elsősorban az EU helyreállítási és ellenállóképességi alapjából érkezhetnek több lépcsőben források. Bár az átviteli rendszer jó részét még a nehézipar 1990-es évekbeli leépülését megelőző, nagyobb fogyasztásra tervezték, a termelési ingadozásokat nehezen tűri. Az iparág szerint az elmúlt évtizedek során a helyi hálózatokon a rezsicsökkentett lakossági tarifa is szűkre szabta a fejlesztési forrásokat.
Ön szerint ezt a kevés engedélyt miért épp az eddig mostohán kezelt szélerőművek kaphatják?
A kormány által korábban kitűzött, 1000 MW-os, nagyon szerény szélenergia-hasznosítási cél teljesítése mellett leginkább azért, mert most üzleti, energetikai és klímavédelmi szempontból is a szélerőművek hiányoznak leginkább a hazai rendszerből. Miközben országszerte mára több mint 6000 MW-nyi napelem létesült, szélerőműből változatlanul csak a közel két évtizede engedélyezett, 330 MW üzemel. Pedig az általában eltérő időpontokban termelő napos és szeles termelők jól kiegészítik egymást. Így a tudomány mai állása szerint két egység napelemhez egy egység szélturbinát érdemes telepíteni, lehetőség szerint egymás közelében. Ezért és számos más szempontból is kivitelezhetetlennek tartom az engedélyezett, 670 MW-nyi szélerőmű egy csomópontba telepítésének igényét. Ez 150-200 szélkereket jelentene egy helyen, ami szerintem se szerencsés. Az iparág hazai és nemzetközi gyakorlata szerint legfeljebb néhány tucat turbinából álló farmokat érdemes telepíteni, ezeket viszont lehetőleg országosan elosztva. Robbanásszerű fejlődése révén a napelempiac lassan a telítődés irányába haladhat. Talán ez indokolhatja mostani hátrasorolásukat. Igaz, ettől még – akár az idetelepülő gyárakhoz kapcsolódva – nagy arányban várható hálózathoz nem kapcsolódó, úgynevezett szigetüzemű telepek kialakítása. Mindemellett egyértelmű, hogy ennél most a szélerőművek építése éri meg jobban. Ezt példázza a településhatártól számított távolság ez év eleji észszerűsítése által kiváltott, hatalmas befektetői érdeklődés is, amit az akár hat éves várakozási idő vagy a szabályozási akadályok és bizonytalanságok sem vetettek vissza. Ezek olyan, állami támogatást nem igénylő magánbefektetések, amelyek segítik Magyarország energiabiztonsági és klímavédelmi céljait is.
Mi a véleménye az áramtárolási felvetésekről?
Kiegyenlítő szerepüket mindenképp szükségesnek tartom. Bár az akkumulátoros megoldások még drágák, előbb-utóbb be kell épüljenek a hazai rendszerbe. De a menetrendet én sem látom világosan. Valamennyi tárolást már az új megújulós beruházóknak is vállalniuk kell. Szivattyús-tározós erőművek szintén szükségesek, de talán 600 MW-nál kisebb méretben. Nagy hegyek híján Magyarország ebbéli adottságai kevésbé kedvezők. Az építkezés során alapvetőek a környezetvédelmi szempontok. Így az Energiaügyi Minisztérium által most nevesített tervekkel kapcsolatban egyelőre nem foglalnék állást.
A semminél több, a valaminél kevesebb
A jelek szerint az eddigi ellehetetlenítés után sem nyit túl lelkesen a kormány a szélerőművek felé. A friss szabályok az új turbinák lehetséges átadási idejét lényegében 2029-2030-ra szűkítik. A tömörített elhelyezkedésre vonatkozó feltétel pedig azért fura, mert az újbóli engedélyeztetésre irányuló uniós nyomást nehezen tűrő Orbán Viktor mellett Lantos Csaba szakminiszter is többször hangoztatta a „szélerőmű-erdőkkel” szembeni ellenérzéseit. Igaz, a szeles jelentkezők negyedének befogadása még mindig kedvezőbb, mint az - eddig előnyben részesített - új napelemes elképzelések egészének elutasítása. Szakértők - például a Budapesti Corvinus Egyetemen működő Regionális Energiagazdasági Kutatóközpont - szerint a hazai természeti adottságok a kormányterveket 16-szorosan meghaladó, 16000 MW szélerőmű gazdaságos üzemeltetését is lehetővé tennék.