Szabadság tér: lázad az emlékezet

A rendszer sokáig fog még tartani, de örökké semmi se tart. Ez a fasisztoid rendszer se lesz örök – jelentette ki Ungváry Rudolf író a német megszállási emlékműnél tartott évfordulós rendezvényen.

Megemlékezést tartottak a Szabadság téren abból az alkalomból, hogy tíz évvel ezelőtt indult el a történelemhamisító, a magyar állam holokausztban viselt felelősségét tagadó német megszállási emlékmű ellen tiltakozó Eleven Emlékmű-kezdeményezés. 2014. március 23-án született ugyanis az a felhívás, amely arra kérte a budapestieket, hogy vigyenek köveket, személyes tárgyakat, mécseseket a tervezett szoborhoz. Az így létrejött civil kegyeleti hely a főváros egyik turisztikai nevezetességévé vált.

A Szabadság téren szombat délután összegyűlt mintegy kétszáz résztvevő előtt a szervezők nevében Zsolnai Júlia felidézte, hogy a kormány a nemzetközivé vált botrány hatására a német megszállás áldozatainak emlékezetéről kezdett beszélni, ám nem tett különbséget a magyar elkövetők és a magyar – zsidó és cigány – áldozatok között. Orbán Viktor miniszterelnök azt ígérte, hogy a választások után lehetőség lesz a terv újragondolására. A kormányfő azonban „hitvány szószegőnek bizonyult”, a Fidesz kétharmados győzelme után azonnal elrendelte az építkezést.

Az Eleven Emlékmű csoport által rendezett beszélgetések mellett aktív ellenállás is folyt. Magyar Fruzsina, Zoltai Andrea és mások szervezésében – a naponta meghirdetett közéleti fórumokon túl – rendszeresek voltak a kordonbontások, az élőláncos tüntetések. További két csoport is alakult, a Szabadságszínpad és a TÉR-KÖZ Társaság, amely a mai napig folytatja a tiltakozást a Szabadság téren.

A szervezők szerint a „gyors tempóban fasizálódó Orbán-rendszerben” állami akarattá formálódott a szélsőjobboldali populizmus vezérelvű, nacionalista és homofób szelleme. Úgy érzik, nem hagyhatjuk szó nélkül, hogy az „orbáni szörnyállam” szétrágja a társadalom testét, hagyományos szöveteit és kapcsolatait: tíz év után ideje új lendületet adniuk a tiltakozásnak.

Rényi András művészettörténész, a rendezvény egyik moderátora felhívta a figyelmet, hogy a civil emlékmű új installációval gazdagodott, egy Dávid-csillagot ábrázoló – a megszállási szobrot részben eltakaró – deszkapalánkkal, amelyre mindennap felkerül egy összenyomott mécses. Ez mutatja, hogy hány napja tart az ellenállás. Szombaton már 3652 mécses borította a palánkot. Az installációt aktivisták hozták létre: Korcsog Ernő ötletét Csordás Gábor valósította meg.

A demonstráción Bródy János is fellépett, Parti Nagy Lajos pedig a Szívlapát című versét olvasta fel. Daróczi Ágnes kisebbségkutató emelt hangon tette szóvá, hogy Magyarország még nem kért bocsánatot mindazért, ami a holokauszt idején a romákkal történt.

Ungváry Rudolf író szerint a civil emlékmű a művészet válasza az államilag szentesített történelemhamisítással, a magyar nemzetiszocializmus és nyilasság eltussolását jelképező silány tárggyal szemben, amelyet

Ami az Eleven Emlékműben emberi, az nem a nagysága, hanem a hitele miatt jelentős. A szabad, önálló gondolkodás hagyott maga után itt eleven nyomot – mondta Ungváry Rudolf. Azért nem számít a fizikai nagyság, mert nem a nagyság, nem az erő, nem az akarat, nem a tekintély, nem a vezériség, nem az uralom a cél.

A helyzet – állapította meg – látszatra ugyanolyan reménytelen, mint egykor, 1945 előtt Németországban volt. Ebben a látszólagos reménytelenségben zajlik most is a megemlékezés. Ungváry Rudolf arra kérte a baloldali és jobboldali demokratákat, liberálisokat és konzervatívokat, hogy „ne ámítsuk magunkat”, a rendszer sokáig fog még tartani. De örökké semmi se tart, ez a fasisztoid rendszer se lesz örök. „Mi azért jöttünk ma itt össze, hogy egyszer majd, nekünk elérhetetlen messzeségben már, megteremtsük a jövőnk számára a vállalható múltunkat” – hangsúlyozta.

Beszédük végén a felszólalók mindegyike megtekerte Böröcz András szobrász vagon formájú „zajkeltő” alkotását. Végezetül felolvasták azok nevét, akik az elmúlt tíz évben részt vettek a tiltakozásban, de már nincsenek élők sorában. Nevüket viselő köveket helyeztek el az emlékükre. Esterházy Péter író, Kovács M. Mária történész, Lang Györgyi előadóművész, Mécs Imre ötvenhatos halálraítélt, volt liberális és szocialista parlamenti képviselő, Ráday Mihály városvédő, Setét Jenő roma polgárjogi aktivista, Suchman Tamás volt szocialista miniszter, Tamás Gáspár Miklós és Vajda Mihály filozófus vagy például Vágó István műsorvezető, DK-s politikus mellett többek között Andrassew Iván író, publicista, a Népszava volt rovatvezetője is emlékkövet kapott.

Sajátos epizódként Orbán Viktor miniszterelnök és Rogán Antal miniszter is megjelent a Szabadság téren, de ők – kevéssé meglepő módon – nem a rendezvényre érkeztek: a megszállási emlékmű mellett lévő elegáns étteremben találkoztak egymással. Távozásukkor a Népszava fotóriporterének a kocsijába beülő Rogán Antalt sikerült lefényképeznie.