Miközben szinte egymást érik a klímakonferenciák, tanácskozások, a szavak szintjén mindenki rettentően elkötelezett, a valódi elköteleződés egyre csak halasztódik a kibocsátáscsökkentés mellett. Az éghajlatváltozás következményei egyre súlyosabbá válnak, és számos, első ránézésre kevésbé nyilvánvaló hatásra is fel kell készülnünk.
Arról például keveset olvashatunk, hogy a klímaváltozás többek között megzavarhatja az alvásunkat is, és nem csak azért, mert nyugtalankodunk a kibocsátáscsökkentés halogatása miatt – írja a Másfélfok oldalon megjelent elemzésében Szabó Amanda Imola meteorológus, éghajlatkutató. A szakértők szerint ugyanis az alváshoz az ideális hőmérséklet 15-20 Celsius-fok, ám a globális felmelegedés miatt várhatóan egyre kevésbé és egyre kevesebbeknek lesz elérhető a nyugodt alváshoz szükséges hőmérséklet. Egy 2017-es, több százezer amerikai tapasztalataira épülő felmérésben számszerűsítették először a megnövekedett éjszakai hőmérsékletek okozta alváshiány mértékét. Az eredmények szerint a 25 °C-nál magasabb éjszakai hőmérséklet 3,5 százalékkal növelte annak valószínűségét, hogy az emberek hét óránál kevesebbet alszanak. Ez számos, az alváshiányhoz kapcsolódó problémához vezethet, beleértve a munkahelyi sérüléseket, a kognitív funkciók romlását és a szív- és érrendszeri betegségek kockázatának növekedését. Egy későbbi vizsgálatban 68 országban 47 ezer ember csuklóra szerelt monitorral gyűjtött több mint hétmillió alvásnaplóját összesítették és vetették össze meteorológiai adatokkal. Ezek alapján azt találták, hogy a nagyon meleg éjszakákon – amikor a hőmérséklet meghaladja a 30 °C-ot – az emberek átlagosan 14 perccel kevesebbet alszanak. A nagyon meleg éjszakák miatt már most évente átlagosan 44 óra alvást veszítenek az emberek, és ha a jelenlegi kibocsátások folytatódnak, a század végére akár 50-58 óra, azaz évente átlagosan egyheti alvástól köszönhetünk el.
Egy másik olyan terület, amelyről eddig nem nagyon esett szó, de szintén a klímaváltozás levét issza, hogy növekszik a repülőutak során tapasztalt turbulencia, ezzel együtt a költségek, valamint az utasokat és a személyzetet érintő kockázatok is. A turbulencia jól ismert légi közlekedési kihívás, amelyet a légköri nyomás, a futóáramlások, a hegyek hatása vagy a viharok okozhatnak. Egyes turbulenciák váratlanul jelentkezhetnek, még tiszta égbolt esetén is. Ez pedig különösen veszélyes lehet, mert a viharokhoz köthető turbulenciával ellentétben a pilóták tájékoztatását is szolgáló távérzékelő eszközökkel szinte lehetetlen érzékelni. A látszólag zökkenőmentesnek tűnő, tiszta időben tapasztalható turbulenciákat vizsgálták egy, a Geophysical Research Letters című folyóiratban közzétett tanulmányban. Az eredmények szerint az Atlanti-óceán északi része – ez a világ egyik legforgalmasabb repülési útvonala – felett a súlyos turbulenciák teljes éves időtartama 55 százalékkal nőtt, az 1979-es 17,7 óráról 2020-ra 27,4 órára. A mérsékelt erősségű turbulencia 37 százalékkal, 70,0 óráról 96,1 órára, az enyhe turbulencia pedig 17 százalékkal, 466,5 óráról 546,8 órára nőtt. A legnagyobb növekedés az Egyesült Államokban és az Atlanti-óceán északi részén tapasztalható, de Európa, a Közel-Kelet és az Atlanti-óceán déli része feletti egyéb forgalmas légi útvonalakon is jelentős turbulencianövekedést regisztráltak. Ezen kockázatok mérséklésére a NASA egyik kutatóközpontja dolgozik egy korai figyelmeztető rendszer fejlesztésén, amellyel a tiszta időben kialakuló turbulencia már kevesebb mint 500 kilométerről detektálható.
A harmadik közvetett következmény a villámcsapások számának emelkedése. A Földön naponta mintegy nyolcmilliószor villámlik, de ez a szám a globális felmelegedés fokozódásával emelkedhet. Egy tanulmány szerint az Egyesült Államokban a globális átlaghőmérséklet minden egyes 1°C-os emelkedése a villámcsapások számának 12 százalékos növekedéséhez vezethet. Ez azt jelenti, hogy a villámok okozta károk valószínűleg növekedni fognak. A lehetséges hatások közé tartozik az erdőtüzek számának emelkedése, mivel a villámok hatására kigyulladhat a száraz növényzet, valamint az elektromos berendezésekben és az elektromos hálózatokban is kiterjedt károk keletkezhetnek.
A felmelegedés első, szabad szemmel is látható jele a gleccserek olvadása volt. A gleccserek elvesztése fontos ivó- és öntözővízforrások elvesztését és természeti katasztrófákat von maga után, nem beszélve ezen természeti kincsek kulturális szerepéről és értékéről. Azonban a gleccserek olvadása nem csak a jég eltűnését okozza és ezzel a gleccserekhez köthető vízháztartást zavarja meg. Számos gleccser borítja az aktív vulkánok oldalát, és a kutatók szerint ahogy a jég olvadásnak indul, a földfelszíni nyomás csökkenése megváltoztathatja a magma mozgását, ami több kitöréshez vezethet. Egy tanulmányban például arra jutottak, hogy Izland vulkanikus rendszerei néhány ezer évvel ezelőtt fokozott aktivitású időszakot éltek át, amikor a szigetet borító jégsapka eltűnt. A jég elolvadása után az átlagos kitörési ráták akár százszorosára is megnőttek. A kitörések is kisebbek voltak, amikor a jégtakaró még vastagabb volt.
