Magyarország;Kossuth tér;tüntetés;változás;Rost Andrea;Magyar Péter;

Rost Andrea: Ahhoz, hogy ez az ország tovább menjen, változásra van szükség

A világhírű operaénekesnő némiképp váratlanul jelent meg a Magyar Péter által meghirdetett hatalmas szombati budapesti demonstráción. Interjú.

Mi motiválta, hogy fellépjen a tüntetésen? Ön jelezte a szervezőknek, hogy szívesen énekelne a Kossuth téren, vagy előbb felkérték?

- Épp a zsinagógában énekeltem a Holokauszt 80-nyitókoncerten, egy csodálatos estén, fantasztikus emberekkel, ebben a körben engem mindig szeretettel fogadnak, ráadásul 1800 ember jött el, ebből adódóan alapvetően emelkedett hangulatban ért a megkeresés. Nagy Ervin hívott fel Magyar Péter kérésére, adott pillanatban nem is tudtam felvenni a telefont. Visszahívtam, és megkérdezte, énekelnék-e a szombati tüntetésen. Én inkább demonstrációnak mondanám, mert annyira békés volt, amennyire csak egy intelligens polgárokból álló tömegtől kitelhet ez.

Az első másodpercben a szereplésem esetleges következményeire gondoltam, de ez nem tartott tovább egy pillanatnál. Úgy gondolom, hogy Magyarországon kell, hogy legyen egy harmadik tömörülés egy olyan ember égisze alatt, akinek konkrét elképzelései vannak, ugyanakkor határozott és azt mondja el, amit nagyon sok ember gondol ebben az országban és országhatáron túl is - ezt alátámasztották azok a levelek, amelyeket Nagy Ervin olvasott fel. Ahhoz, hogy ez az ország tovább menjen, változásra van szükség, és arra, hogy egy olyan csapatra lehessen voksolni, amely ténylegesen a magyarok érdekeit tartja szem előtt.

Hogyan esett a választása a You'll Never Walk Alone című dalra? Ön szerint mi a dal üzenete itt és most Magyarországon?

Messzebbről kezdem. Magyar Péter március 15-i beszédét otthon hallgattam meg és lelkesedést ébresztett bennem. Utána a fürdőszobában elzengtem ezt a dalt és már akkor éreztem, hogy ennek az embernek valamikor, valahol, mondjuk egy arénában, el fogom énekelni. A dal bejelentkezett: „Nem vagy egyedül, te ember”, ott vagyunk mindannyian. A magyar fordítással is készültem, amelyben elhangzik, hogy „ne félj, ne fordulj meg, menj csak előre, ott leszünk veled”.

Ez maga az üzenet, amit ráadásul egy magyar gyökerű dallal lehet kifejezni. A Richard Rodgers és Oscar Hammerstein által írt You'll never walk alone ugyanis, amely a Carousel című, 1945-ben írt musicalben hangzik el, Molnár Ferenc Liliom című művének zenés változata. Ugyan a világ a futballklub, a Liverpool FC himnuszaként ismeri, számomra mégiscsak a magyarságát hordozza magában. Magyar Péternek mit, ha nem ezt? Mégis angolul énekeltem, hogy lássák, nem szorulunk be a határaink közé. A dal megszólított, azt éreztem, hogy a feladat az enyém és nem másé, és miközben átfutott az agyamon, hogy de hát holnap is fel kell kelni, végül pont azért vállaltam, mert holnap is fel kell kelni és én boldogan fogok a tükörbe nézni, mert megtettem. Ha a szívem, a lelkem vezet, az biztos, hogy nem lehet rossz döntés. A helyszínen pedig, amikor azt a nyugodt tömeget láttam, már biztos voltam abban, hogy a döntés helyes volt. Senkit nem akarnak póznára húzni, egyszerűen csak változást akar sok száz ezer vagy még több ember: nyugodtan, de nagyon markánsan kifejezve azt, hogy ez így nem mehet tovább.

A tüntetés után alig fél órával egy kormányközeli publicista azzal támadta, hogy pálfordulásból, sértett emberként vett részt a tüntetésen, mert úgymond az a fő problémája, hogy Ókovács Szilveszter maradt az Operaház élén. Mit gondol erről az állításról?

Ebben az ügyben legalább negyven embernek kellene sértettnek lennie, hiszen komplett művészeti csoportosulások pályáztak, a szakmai bizottság szavazatai alapján pedig Kesselyák Gergely kapta a legtöbb szavazatot. Csák János kulturális és innovációs miniszter, előzetesen azt fejezte ki, hogy pezsgést akar, sok pályázót és egy olyan Operaházat, amelyet nemzetközi szinten jegyeznek. Ezzel szerintem gyökeres ellentmondásban áll a döntése, amely szerint ugyanazzal a vezetővel menjen tovább minden ugyanúgy. Ez nem sértés, más szót használnék erre, de elég talán, ha azt mondom, én nem vagyok sértődékeny, és az előbbiekben megválaszoltam, hogy miért vettem részt az eseményen.

Az idei évadban nem szerepelt az Operaházban. A következő évadok kapcsán érkezett megkeresés az intézmény részéről?

Saját döntésem alapján nem szerepelek ebben az évadban. Meg akartam előzni, hogy úgy járjak, mint Kesselyák Gergely, akinek Ókovács Szilveszter felmondta a határozatlan időre szóló első karmesteri szerződését a pályázat után. Gondoltam, elébe megyek egy hasonló helyzetnek. A következő évadra egy véleményem szerint méltatlan megkeresés érkezett.