„Sajnos úgy alakult, hogy a mostani albérletünkből teljes víz- és fűtésrendszer-felújítás miatt ki kell költöznünk, így sürgősen keresnénk egy új otthont! – fogalmaz Papp Roland táncos, tánctanár a minap feltett szövegében. A férfi három éve él együtt a párjával, három gyermeket hoztak korábbi házasságaikból. Egy hétéves fiúval, valamint egy négy- és egy ötéves kislánnyal keresnek házat vagy lakást.
– Életvitelszerűen általában négyen vagyunk, de sokszor előfordul, hogy öten! Mindketten táncoktatással foglalkozunk, rendesen fizetünk, és normálisan viselkedünk! Számunkra fontos az őszinteség és a rugalmasság, és ezt a gyerekeinktől is elvárjuk! Saját magunkra és környezetünkre igényesek vagyunk, ezért ha időről időre eluralkodik a káosz, azt azonnal felszámoljuk.”Rolandék a rezsin túl 250-300 ezer forintot szánnak a havi lakhatásukra, a kaució sem okoz gondot nekik. Három gyerekkel azonban még így sem egyszerű a dolguk.
– Megpróbálom meggyorsítani a folyamatot azzal, hogy előre megválaszolom azokat a kérdéseket, amiket amúgy is feltennének nekem – meséli Roland arról, hogy miért döntöttek a személyesség mellett. – Egyszerűbb, ha nekem küldenek ajánlatokat, amelyek közül válogathatok, és nem én próbálkozok, és várok, mi lesz a válasz. Lehet, hogy így kevesebb lehetőség adódik, de azok legalább már tudják, mire számítsanak.
Szerintem a kereslet nem számít, úgyis mindenki talál valamilyen megoldást, legfeljebb az igények térnek el, amelyek arra ösztönzik az embert, hogy kitűnjön a többi kereső közül.Roland szerint probléma, hogy sokan túlárazzák a kiadásra szánt lakásukat, házukat, és azt az illúziót keltik az emberben, hogy kiemelt minőséget fizet ki, és ezért feltételeket is szab. Mivel valahol lakni kell, ezért a lakáskeresők „becsicskulnak”, és igyekeznek azt mutatni magukról, hogy ők a legmegfelelőbb bérlők.
Rezonálni a tulajokkal
Eszter szerint fényképes és személyesebb hangvételű hirdetéssel nagyobb az esélye annak, hogy egymásra talál a hasonló bérlő és kiadó. – Szerintem teljesen vegyes, és esetenként más és más, hogy a kiadó vagy a bérlő feltételei érvényesülnek-e jobban. Alapesetben meg is tudnak egyezni egymással úgy, hogy mindkét félnek megfelelő legyen. Én nem tapasztaltam negatív visszajelzést, sőt, inkább pozitívakat kaptam – meséli a lakáskereső. – A keresleti piacról nincs rossz véleménye. – Lehet, hogy megfigyelhető ez, de az én esetemben az volt a fő cél, hogy megtaláljam a hozzám illő lakást és főbérlőt.Eszter a pozitív hozzáállását a profilja szerint sok-sok túrázással, széles mosollyal és Pál apostol leveleivel tartja karban.Eriket is a személyes márkaépítés vitte rá a kinyilatkoztatásra. Egy hete tette fel a lakáskereső posztját, amiben csak a személyes és fotós formátumot tudta elképzelni.
Harminc százalékkal olcsóbb albérleteket kínálna a Fővárosi Lakásügynökség– Láttam, milyen módon keresnek mások – mondja az előzményekről. – Az ember a görgetés közben előbb akad meg egy képes poszton, mint a puszta szövegen. Ha személyesre vesszük a dolgot, előbb kialakul a szimpátia, vagy a lakás kiadója megérzi, hogy rezonál-e a lakáskeresővel.A fiatalember vitatkozik velünk: szerinte mindig a kínálat szabja meg a keresletet. Az emberek hiába akarnak egy sportkocsit piros színben, ha azt a típust csak kékben kapják meg, magyarázza. A lakhatás esetében szerinte ez még inkább igaz. Viszont az esélytelen, mondja, hogy a „pofátlanul magas áron” kínált, ár-érték arányban elrugaszkodott lakások valaha is lakóra lelnek: van egy kimondatlan kapcsolatrendszer, ami a realitás talaján tartja az árakat.Eriknek az egyéb kiadói diktátumokról is van véleménye.
– Sokan nem adják ki gyerekes családoknak a lakást, mert félnek attól, hogy a bérlő visszaél vele, hogy nem tehető ki a lakásból fizetés hiányában sem (erre találták ki a közjegyző előtti nyilatkozatot, amelynek borsos összegét változó együttérzéssel a bérlőkre terhelik, vagy osztoznak rajta – a szerk.). Így aki gyerekkel, ne adj’ isten kutyával keres lakást, halálra van ítélve.
A kínálat nagy, de egy szűk kör keres magának lakást, más és más preferenciák alapján.A fiatalember meglepő élményeket is szerzett a hirdetése után. – Miután kitettem a posztot, rengeteg meleg férfi keresett meg, gondolván, én is egyezem ebben a dologban, pedig nem így van. A zaklatások elkerülése végett bele kellett utólag foglalni a hirdetésbe a barátnőmet is. Ugyanilyen zaklatásnak vannak kitéve a csinos lányok is, ezt pedig bunkó, paraszt magyar vonásnak tartom – hirdeti ki az ítéletét Erik. Mi azért vitatkoznánk vele. A bárdolatlanság vagy az igénytől független rámenősség aligha nemzeti karakter. Persze van egy kormányunk, amely másfél évtizede abuzálja a neki nem tetszőket (reciprok ragaszkodás), de aligha ez a métely állhat a lakáspiaci barátnőkeresés hátterében. Sok mindenért Orbán a hibás, de a derék szögéért és a meredek emelkedéséért nem.
A kínálat diktálja
– Az emberek manapság jogosan bizalmatlanok egymás iránt, főleg az online térben, ahol csalók tömkelege próbál meg átverni embereket – érvel a személyes poszt mellett Ádám. – Hogy a jelentős kereslet is hozzájárulhat-e ehhez a jelenséghez, nem tudom. Egy személyesebb szöveggel és egy-két képpel bizalmat lehet ébreszteni a lakástulajdonosokban. Láthatják, hogy nem egy csaló vagy lezüllött ember vagyok, hanem olyasvalaki, aki komolyan érdeklődik albérletek iránt, tisztességesen fizetne, valamint megbecsülné a tulajdonos lakását.Ádám további szempontokat is említ. Például azt, hogy a Facebook-csoportok nem rendelkeznek olyan kifinomult és személyre szabható keresőrendszerrel, mint más weboldalak, köztük az ingatlan.com, és rengeteg olyan kiadó lakás is fellelhető a közösségi médiában, ami az erre specializált portálokra nincs feltöltve.A fiatalember és párja két-három hónapja keres albérletet. Nem döntöttek azonnal a fényképes „hirdetés” mellett. Böngészték a különböző csoportokat, de azok éppen a keresőrendszer hiányában nehezen voltak átláthatók. Továbbá, látva azok sikerét, akik hasonló „hirdetéssel” próbálnak szerencsét, úgy döntöttek, ők is megpróbálkoznak hasonlóval.
Infó
5,8 millió forint havonta a legdrágább lakásbérlet az ingatlan.com oldalán, ez egy 600 négyzetméteres penthouse lakás a budai várban. A legolcsóbb kiadó szobát 23 évig lehetne bérelni ebből a IV. kerületben, havi 21 ezer forintért, két nemdohányzó lánynak.
A keresleti piacról Ádám azt mondja, szinte nem is tud olyan magyarországi korszakról, amikor lakásbőség lett volna. Budapesten szerinte mindig is nagyobb volt és lesz a kereslet, mint a kínálat a lélektani határon belül – szerinte ez ma 200 ezer forint egy 40 négyzetméteres belvárosi lakás esetén. Manapság a meglátása szerint többségében vannak azok a lakások, amelyek átlépik ezt a határt, mert sok a befektetési célú vásárlás, és azok a tulajdonosok, akik ebből csinálnak jó üzletet. – Ha valaki megtalálja az ár-érték arányban elfogadható lakást, akkor is nyilvánvaló, hogy a főbérlő diktálja a feltételeket, mert ha a bérlő nem tetszik, jön a helyére egyből három másik – mondja.
Budapesti jó lélek
A személyes, fényképes hirdetésekkel próbálkozók eltérő élményeket szereztek. Ahogy fentebb Eszter, úgy Ádám is többségében megértő és támogató hozzászólásokat kapott. És két nagyon jó ajánlatot. Akadt egy negatív, kritizáló komment is a posztjuk alatt, de nem tartották relevánsnak, ahogy a közösség tagjai sem. – Lehet kioktató vagy kritizáló a közösség, ha az észszerűség határán túllép egy ajánlat vagy kereslet. De ez nyilván szubjektív. Sokaknak őrültségnek hathat egy ajánlat, más viszont abszolút elfogadhatónak tartja azt – érzékelteti a sokszínűség és az árverseny lényegét Ádám.Roland is kedvezően nyilatkozik a közösségi médiás keresésről. – Mivel az volt a célom, hogy őszintén leírok jót-rosszat rólunk, és kerek perec közöltem, mi a helyzetünk, ezért pozitív volt a tapasztalatom. Idegen emberek, akik máshová szívesen írnak rosszakat, megosztották a posztomat, és rendszeresen kommenteltek, hogy ne tűnjön el a bejegyzésem. Megint csak bebizonyosodott, hogy az emberek intelligenciától függetlenül érzik és észreveszik, ha valaki normális, és támogatják – adott számot túlzónak tetsző, mégis bájos naivitásáról Roland.
