Oroszország világos választ vár Örményországtól azokkal a sajtóhírekkel kapcsolatban, amelyek a kaukázusi köztársaság, illetve az Egyesült Államok és az Európai Unió katonai-politikai megállapodásairól szólnak - mondta csütörtökön az orosz külügyminisztérium szóvivője. Marija Zaharova úgy fogalmazott, hogy a cáfolat volna az ideális válasz.
Az orosz politikai vezetés növekvő nyugtalansággal fogadja, hogy a jereváni kormány szorosabbra igyekszik fűzni kapcsolatait a Nyugattal. A folyamat különösen fölgyorsult azután, hogy tavaly szeptemberben az azeri fegyveres erők egy néhány órás „terroristaellenes akció” keretében fölszámolták a Hegyi-Karabahban három évtizeden át létezett, örmények lakta Arcah Köztársaságot, amely a nemzetközi jog szerint Azerbajdzsán részét képezte. A terület örmény ellenőrzés alá kerülése évtizedeken át súlyos, fegyveres összecsapások forrása volt Örményország és Azerbajdzsán között. 2020 őszén, a 44 naposként is emlegetett második hegyi-karabahi háború után mintegy kétezer orosz békefenntartó érkezett a térségbe. Örmény megítélés szerint feladatukat nem megfelelően, vagy inkább sehogy sem látták el, és ezzel az azerieknek kedveztek. (A békefenntartók a minap megkezdték kivonulásukat a térségből.)
Nikol Pasinján örmény miniszterelnök több alkalommal is elpanaszolta, hogy stratégiai hibát követtek el annak idején, amikor egyoldalúan Oroszországra bízták országuk biztonságának szavatolását. Ezzel együtt a kaukáusi köztársaság – Belarusz, Kazahsztán, Kirgizisztán, Tádzsikisztán és persze a domináns Oroszország társaságában - tagja maradt a Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezetének (KBSZSZ). Hogy ez meddig marad így, azt nehéz megmondani, hiszen az örmény kormányfő már a tavaly őszi minszki csúcson sem vett részt, idén februárban pedig bejelentette, hogy országa felfüggeszti tagságát a szervezetben. Ezúttal is szóba került, hogy a szerződés nem teljesült, értsd: a remélt orosz segítség elmaradt. A Kreml szóvivője, Dmitrij Peszkov akkor szinte ugyanúgy reagált, mint tegnapelőtt a külügyi szóvivő: reményét fejezte ki, hogy örmény barátaik majd mindent megmagyaráznak.
Az örmények azonban jelenleg elsősorban nem Moszkvával kommunikálnak. Március elején Ararat Mirzoján külügyminiszter egy török tévében az elmúlt három-négy év megpróbáltatásaival magyarázta, hogy Örményországban miért keresik oly aktívan az új lehetőségeket. „Nem árulok el titkot, ha elmondom, hogy az európai uniós tagság igénye is fölvetődött” – tette hozzá. (Az örmény sajtóban olyan hírek is napvilágot láttak, hogy legkésőbb ősszel hivatalosan is bejelentik csatlakozási szándékukat.) Pár nappal később Nikol Pasinján a KBSZSZ-ről szólva kijelentette: az örmény tagság annak függvénye lesz, hogy a szervezet miként határozza meg saját felelősségi zónáját. Kormánya döntött arról is, hogy az orosz határőröknek augusztus elsejéig el kell hagyniuk a főváros repülőterét.
Mirzoján külügyminiszter több ízben is méltatta, hogy az Egyesült Államok és az Európai Unió partnerek a gazdasági-politikai kapcsolatok fejlesztésében. Az Európai Parlament március 13-án határozatot fogadott el a jereváni törekvések támogatásáról. Április 5-én Brüsszelben háromoldalú tárgyalások folytak, amelyről már előzetesen aggodalommal szóltak nemcsak az orosz fővárosban, hanem Törökországban és Azerbajdzsánban is, mondván, hogy növeli a feszültséget a kaukázusi térségben. Antony Blinken amerikai külügyminiszter, Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke és Josep Borrell, az EU külpolitikai főképviselője Pasinján kormányfővel a lehetséges biztonsági garanciákon túl elsősorban a gazdasági kapcsolatokról és a pénzügyi segítségről tárgyalt.
Akadtak olyan orosz hírmagyarázók, akik mindezt úgy kommentálták, hogy Örményországot máris átvonták a nyugati befolyási övezetbe, mások szerint Moszkva semmiképp nem fogja hagyni, hogy kitúrják a térségből. Jereván korábban is gyümölcsöző kapcsolatokat tartott fenn egyes uniós országokkal, mindenekelőtt Franciaországgal - ez egyebek közt korszerű fegyverszállítási egyezményekben is testet öltött, és szó van örmény katonák kiképzéséről is. Többen megjegyezték, hogy Pasinján egyelőre kerüli, hogy a fordulat szót használja, inkább a kapcsolatok diverzifikációjáról, a több lábon állásról beszél.
Ugyanakkor tény, hogy az örmény-orosz viszony immár tartósan megromlott, és amíg ez korábban még csak retorikai fordulatokban nyilvánult meg, most olyan cselekedetekben fejeződik ki, amelyek valóságos fordulatot jeleznek előre, akárhogy nevezzék is őket. Örményországnak megbízható védelemre van szüksége, mert biztonságát folyamatosan fenyegetve érzi Azerbajdzsán részéről. Az oroszok ezt a szerepet nem voltak képesek betölteni, talán nem is törekedtek rá. Jerevánban most abban bíznak, hogy a nyugati partnerekkel nagyobb szerencséjük lesz.
