Ritka pillanat a történelemben, amikor egyetlen ember kezében van népek sorsa. Ezek a figurák többnyire véreskezű diktátorok, elvétve pedig olyan államférfiak-és nők, akik később lovas szobrokról és nagyobb értékű címletekről néznek vissza ránk. Az online közvetítésnek hála az utóbbi esetnek lehettem szemtanúja szombaton, amikor öt hónap kétpárti csatározás után a washingtoni képviselőház megszavazta az Ukrajnának nyújtott új segélycsomagot.
Ha még nem is vesz méretet a szobrász Mike Johnson házelnökről, Zelenszkij elnök már így is aranyba foglalja a nevét. December óta húzódik a vita a kongresszus demokrata és republikánus frakciója között, hogy az Egyesült Államok továbbra is aktívan kiálljon a szabadság és a demokratikus értékek védelme mellett a világon, vagy külpolitikájában inkább izolacionista, bezárkózó irányt vegyen. A Republikánus Párt már a szitára emlékeztető déli határszakaszt erősítené meg külföldi háborúk megvívása helyett. Johnson tavaly októberben tapasztalatlan lousiana-i képviselőként vékony republikánus többséget és káosz közeli állapotot örökölt meg attól az elődjétől, akit ugyanaz a szélsőjobboldal buktatott meg, amelyik most az ő bőrére pályázik. A evangéliumi keresztény politikus tagja volt annak a 147 konzervatív képviselőnek, aki mai napig kétségbe vonja a 2020-as elnökválasztás tisztaságát. Lelkes Trump-hívőként meg is kapta a „MAGA Mike” becenevet, utalva a Trump vezette nacionalista populista mozgalomra. Így sem volt elég radikális Marjorie Taylor Greene-nek, aki jelenleg a kongresszus Szküllája és Kharübdisze egy személyben. Politikai ricsajozásával már további két további konzervatív képviselőt sikerült meggyőznie arról, hogy a demokratákkal együttműködő Johnsonnak mennie kell. A házelnök egy hete el is hajózott Mar-a-Lagóra, hogy az Olümposz összes istenének szeszélyét birtokló Trump támogatását kérje hivatali széke megtartásához. Férfiúról szólj nékem, Múzsa, ki sokfelé bolygott. Akárhogy is alakul Johnson politikai sorsa, az ukránok szemében még sokáig hérosz marad.