Botrányos toryfogadások

Ahogy az ezredforduló idején hat éven át a Boris Johnson által főszerkesztett Spectator magazin fogalmazott, "átok ül a torykampányon". Nem volt elég, hogy Rishi Sunak általános meglepetésre korai időpontra, július 4-re írta ki a választást, következett Nigel Farage korábbi fogadalmát megváltoztató visszatérése a Reform UK élére. Ezt tetézte, hogy a kormányfőt hazafiatlansággal és politikai érzéketlenséggel vádolták, mert idő előtt távozott a normandiai D-Day ünnepségről. Most pedig szerencsejáték-botrány fokozza a kormánypárttal, a torykkal szembeni bizalmatlanságot.

Egyelőre négy konzervatív politikus ellen folytat vizsgálatot a Szerencsejáték Bizottság, mivel fogadást kötöttek a voks időpontjára. Először Sunak egyik legközelebbi munkatársát gyanúsították meg. Craig Williams, aki egy walesi körzetben indult volna jelöltként, a választás napjának kihirdetése előtt három nappal tett 100 fontot a júliusi voksra, majd Laura Saunders, Bristol North West ex-jelöltje és partnere, Tony Lee, a Konzervatívok kampányigazgatója, majd Nick Mason, a párt legfőbb adatfelelőse ellen indult vizsgálat. Ahogy erre a BBC News emlékeztetett, a szerencsejáték törvény 42. paragrafusának szellemében bűncselekménynek minősül, ha valaki tisztességtelen úton szerzett információ birtokában köt fogadást. Míg a két pártfunkcionárius kivonta magát a kampányból, a két parlamenti jelölt minden felháborodás és kritika ellenére kedd délig korteskedhetett. Ekkor azonban a párt közölte, megvonja tőlük a támogatást. Sunak a nyilvánosság előtt már korábban "rendkívüli haragjának" adott hangot, de miközben belső vizsgálat is folyik, hagyta, hogy a Szerencsejáték Bizottság befolyásmentesen folytathassa kutakodásait. A grémium a vizsgálat "igazságosságára" hivatkozva semmilyen nyilatkozatot nem tesz a sajtónak, így - miután a Metropolitan Police is elzárkózik a tények megosztásától - azt sem tudni, igaz-e az a szóbeszéd, hogy egy múlt héten letartóztatott tiszten kívül "néhány további" rendőr is belekeveredett a szerencsejáték balhéba.

Hétfő este, két nappal az utolsónak ígérkező, a BBC által rendezett pártvezetői tévévita előtt, Rishi Sunak és Sir Keir Starmer a legnagyobb példányszámú bulvárlap, a The Sun online kiadásán, illetve a YouTube-on is követhető összecsapáson vett részt. Az újság rámenős politikai főszerkesztője, Harry Cole volt a műsorvezető, aki a kampány, illetve maga a szigetország legsúlyosabb kérdéseire helyezte a hangsúlyt. A két párt közötti nagy különbségek közé tartozik a bevándorlás témaköre. Az illegális menekültek Ruandába deportálását szorgalmazó, de eddig egyetlen embert oda nem küldött kormányfő azzal riogatott, hogy a Munkáspárt hatalomra kerülésével a migránsok "elárasztják majd az utcákat és hatalmas nyomást helyeznek a közszolgáltatásokra”. Szerinte a menekültek már amúgy is az észak-franciaországi Calais-ban gyülekeznek, „várva a Starmer-kormány megalakulását". A munkáspárti vezető Sir Keir Starmer, volt emberi jogi ügyvéd, majd az ügyészség vezetője azzal érvelt, hogy a "menekült státusz elbírálására váró ötvenezres sor a tory kormányzás folytatásával megduplázódna, és ennek a brit adófizetők isszák meg a levét". A tory vezető balszerencséje: éppen hétfőn derült ki, hogy az év első hat hónapjában rekord 12 ezer 901 menekült érkezett lélekvesztőkön a szigetországba.

Sunak szokás szerint fojtogató munkáspárti adóemelések kilátásával próbálta jobb belátásra bírni a választópolgárokat. Azt ígérte, hogy most, amikor javult a helyzet, megkezdődhetnek az adócsökkentések, melyek révén a dolgozók átlagosan mintegy 900 fontos megtakarításra számíthatnak. Mindkét nagy pártot elmarasztalta a hét elején a tekintélyes Institute of Fiscal Studies, azt állítva, legalább tíz különböző adóemelés lehetőségét hagyták nyitva. Míg az szja, áfa és a társadalombiztosítási hozzájárulás növelését kizárták, nem esett szó többek között az alkoholra és dohányra kivetett járulék sorsáról, míg a banki adó, a zöld adók, vagy a légiutasok megsarcolása továbbra is mind a Konzervatívok, mind a Labour számára lehetséges pénzszerzési források. A pénzügykutató elvárja, hogy a kampány utolsó napjaiban terítsék ki kártyáikat.

Egy nappal az EU-ból való kilépésről döntött népszavazás 8. évfordulója után Sir Keir biztosította hallgatóságát, hogy a Brexit "jó kezekben lesz" a Munkáspártnál, "nem lesz visszaút" Brüsszelbe, bár a kereskedelmi kapcsolatok javítása a célja. A Konzervatívok azt a benyomást igyekeznek kelteni, hogy a várt földcsuszamlásszerű munkáspárti győzelemmel az EU "lopakodó formában" térne vissza. Ezzel kapcsolatban azonnal megszólalt Michel Barnier, volt Brexit-főtárgyaló. Szerinte a - Starmer által "elszúrtnak" nevezett - kereskedelmi megállapodáson csak akkor lehetne érdemben változtatni, ha az Egyesült Királyság visszatérne a munkaerő szabad áramlásához.

Az egyre népszerűbb Reform UK vezetője, Nigel Farage rá jellemzően ellentmondásos vitába bonyolódott, amikor a Nyugatot azzal vádolta: a "NATO és az EU állandó keleti bővítésével jó okot szolgáltatott Vlagyimir Putyinnak Ukrajna megszállására". Boris Johnson a megjegyzést "Kreml-propagandának" nevezte. Sir Keir erre meglepően meleg szavakkal megjegyezte: "Hadd tegyek valamit, amit ritkán fordul velem elő. Dicsérni fogom Johnsont, amiért kiállt Ukrajna mellett. A Munkáspárt azóta is támogatja a kormányt, a konfliktus kitörése óta biztosítva e téren a parlament egységét".