Az érdi evangélikus lelkész a hazai közbeszéd átlagos nívójához képest („Magyarországon nincs zsidógyűlölet”) körültekintően és tapintatosan fogalmazott. De attól még az, amit körülírt, vagyis az istengyilkosság vádja, a velünk élő antiszemitizmus veleje. Hogy az égieknek van-e valamilyen rendezetlen számlájuk a zsidósággal - nem tudjuk, hogy van-e; a szent könyvek erről nem írnak semmit -, az a két érintett félen kívül senki másra nem tartozik. Az viszont a zsidó-keresztény kultúrkörön belül nem vélemény, hanem axióma, hogy Jézus zsidó volt, a tanítványai zsidók voltak, és ő maga azért született éppen Betlehemben, mert a megváltás elsősorban a zsidóknak, Isten választott népének szól. „Bizony mondom néktek, hogy amíg az ég és a föld el nem múlik, egy ióta vagy egy vessző sem vész el a törvényből, míg minden be nem teljesedik” – olvasható az Írásban, és beteljesedés alatt a beszélő, vagyis Jézus itt minden kétséget kizáróan a megváltandók megváltását érti.
Nyilván sokmilliárd olyan ember van, akivel nem lenne érdemes sorsot cserélni az utolsó ítéletkor, de közülük is a legkevésbé talán azokkal, akik a zsidók vesztére törtek – már amennyiben komolyan vesszük a keresztény tanítást. Isten ugyanis a legkevésbé sem szakított az ő népével. A mai napra rendelt olvasmány azt mondja erről: „Eljegyezlek magamnak örökre, eljegyezlek igazsággal és igazságossággal, jósággal és könyörülettel; eljegyezlek magamnak hűséggel, és te majd megtudod, hogy én vagyok az Úr”. A tegnapi pedig: „Íme, napok jönnek, amikor új szövetséget kötök Izrael házával (…) Mindnyájan ismerni fognak a legkisebbtől a legnagyobbig, mivel megbocsátom tetteiket, és vétkeikre többé nem emlékezem.”
Amúgy egyáltalán nem tragédia, ha egy eltévedt bárány, még ha hivatása szerint pásztor is, butákat beszél (amíg a saját maga, és nem az egyháza nevében teszi). Sokkal nagyobb baj, hogy ez a fajta, népirtás-relativizálásba hajló kocsmateológia nálunk valamiért mindig termékeny talajra hull.