;

Szeged;Iványi Gábor;iskolabezárás;autisták;Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség;sajátos nevelési igényű gyerekek;Wesley János Óvoda, Általános Iskola és Középiskola;

- „Eddig nagyjából hárman jelezték, hogy átvették a gyerekét, harmincan pedig azt, hogy nem" - A szülők még bíznak abban, hogy Iványi Gáborék iskolája visszakapja az engedélyét

A gyerekek tíz százalékának sikerült máshol helyet találni Szegeden, ahol egy munkanappal a tanévkezdés előtt, múlt pénteken derült ki: be kell zárni Iványiék ottani iskoláját. Oda többségében speciális nevelési igényű gyerekek jártak, őket aligha veszik fel más intézménybe.

Legszebb ünneplőjükben gyülekeztek a gyerekek a szegedi kormányhivatal épülete előtti Nagy Imre szobornál hétfőn, hogy megnyissák a tanévet szüleikkel és tanáraikkal. A kisebbek még nem nagyon értették, hogy ez miért nem az iskola udvarán történik, és miért kell ezt transzparensek és kamerák kereszttüzében megtenniük.

Örültek viszont a szokatlanul nagy tapsnak, amit kis előadásuk közben kaptak a közönségtől, amely most nem csak a meghatottságtól, hanem az elkeseredéstől nyelte a könnyeit.

A szülők péntek délután tudták meg a szülői munkaközösség vezetőjének leveléből, hogy a csongrád-csanádi kormányhivatal törölte a nyilvántartásból a Wesley János Óvoda, Általános Iskola és Középiskolát, az indoklás szerint a fenntartó Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség (MET) adótartozása miatt.

„Nehéz hétvégénk volt. A fiam autista, és fogalmunk sincs, hova fog járni mostantól. Hiába állítja a kormányhivatal, nincs helyük ezeknek a gyerekeknek más iskolákban.

Itt nagyszerű volt a közösség, kiválóak a pedagógusok, és a megfelelő fejlesztést is megkapták. Fogalmam sincs hogyan tovább” – számolt be elcsigázottan az egyik anyuka.

Az iskolába körülbelül 150 gyerek jár, több mint 60 százalékuk sajátos nevelési igényű (SNI), azon belül a legtöbben autizmus spektrumzavarral diagnosztizáltak.

„Az állami óvodában azt mondta a kislányomra egy óvónő, hogy az ilyeneket be kellene zárni egyedül egy szobába. Utána találtunk rá a Wesleyre, ahol szeretetteljes közegben nevelkedhetett. Nem tudjuk, most mi lesz vele” 

– mesél egy másik anyuka a lábánál kucorgó tüllruhás ovisról, miközben az apuka láthatóan a sírás határán van a kétségbeeséstől.

A kormányhivatal döntése annyira váratlanul érte az iskolát és a szülőket, hogy hétfő reggelig legtöbbjüknek még ideje, lehetősége sem volt utánajárni, hogy hova járhatna a gyerekük mostantól. Így a tiltakozás után a legtöbben az iskola felé vették az irányt, ahol várták őket a névre szóló tankönyvcsomagok, sőt az ebéd is, amit már lemondani sem volt idő az iskola törlése után. De csak azután, hogy az előre jelzett reggel 9 órás időpontban az összegyűlt tömeg szúrós tekintetétől kísérve Salgó László Péter megyei főispán helyett a kormányhivatal portaszolgálatának vezetője átvette a szülők és tanárok által fogalmazott petíciót.

„Magamon is csodálkozom, sem dühös, sem ideges nem vagyok. Szerintem talán a katonák érezhetnek ilyet a harctéren, hogy menni kell és csinálni. Lehet, hogy egyszer otthon összecsuklom, de most visz előre az a hit, bizalom, és erő, amit a gyerekektől kapunk” – mondja Tóth Éva, az intézmény igazgatója.

„Sajnos kilátástalan a helyzet, mert amit el akarnak lehetetleníteni ebben az országban, azt ellehetetlenítik. Sokáig nem akartam ebbe politikára vinni, de most már én is úgy gondolom, hogy itt valamifajta személyes bosszúról van szó” 

– céloz Orbán Viktor és Iványi Gábor, a MET vezetőjének több évtizedes történetére Tóth Éva. Úgy gondolja, a tartozás, amelyre hivatkoznak (összesen mintegy 55 millió forint 6 hónapon túl lejárt adó- illetve közüzemi adósság), nem akkora mérvű, ami indokolná az iskola engedélyének megvonását, hiszen ennyi erővel a kórházakat vagy a rendőrséget is be lehetne zárni.

- Egyszerűen nem értem, miért nem érdeke az országnak az, hogy ezekből a gyerekekből ‒ akiknek van beilleszkedési-, magatartási vagy éppen olvasási problémájuk, de fejleszthetők ‒, ne legyen teljes értékű állampolgár a mi segítségünkkel. Miért dobják őket oda egy nagy létszámú többségi iskolába, ahová viszik magukkal a problémáikat, amik az ottani pedagógusok és diákok problémái is lesznek – teszi fel a kérdést az igazgatónő.

Azt mondja, a jelenlegi helyzet még a jogászok számára is nehezen átlátható, az esetük példa nélküli. Az összesen 54 dolgozó státusza is bizonytalan: a munkáltatói jogkör visszaszállt a fenntartó egyházra, vagyis egyelőre van állásuk. Viszont nem tudják, a pedagógusok esetében, megtartott órák hiányában, hogy fogják kitölteni a munkaidő-nyilvántartást. Mindenesetre dolguk van éppen elég. Bár már engedélyük nincsen,

úgy készülnek, a héten fogadják azokat a gyerekeket, akiknek nincs máshol helye, hiszen a szülők addig biztosan nem tudják őket hova vinni.

Az iskolába belépve friss festékszag jelzi, néhány nappal ezelőtt itt még egészen más évkezdetre készültek, Tóth Éva a pályázati pénzből megújult tornatermet mutatja büszkén, és egyben szomorúan. A gyerekcsapatok a termeikben gyülekeznek, az elsősöknek az abszurd helyzettől láthatóan elfogódottan osztja ki a tankönyvcsomagot a tanítónő – a kis osztály még el sem indulhatott, és lehet, hogy már vége is a közös történetüknek.

Közben folyamatosan érkeztek a hírek a többiekről, akik szüleikkel a reggelt már egy új iskolában kilincseléssel kezdték.

A többségüket elhajtják azzal, hogy nem fogadnak autistákat, vagy egyszerűen nincs számukra hely.

Mivel ezek a gyerekek a speciális igényeiktől függően 2-3-szoros szorzóval számítódnak a létszámba, egyes helyeken osztályt kellene bontani az érkezésük miatt, ez pedig az utolsó pillanatban nem feltétlenül megoldható.

Vannak, akiknek mégis jut hely valahol, de már előre közlik velük, hogy igényeik szerinti plusz fejlesztésre nincs kapacitás, többeket pedig évismétlésre köteleznek. „Ennél nincs lejjebb” – kommentálja az egyik pedagógus a híreket, miszerint mindenféle szintfelmérő nélkül dobják vissza a gyerekeket egy évvel.

Novákné Finta Csilla, a szülői munkaközösség vezetője pedig arról beszél:

„Ha arányokat kellene mondani, eddig nagyjából három szülő jelezte, hogy átvették a gyerekét, harminc pedig azt, hogy nem. Hivatalos értesítést a mai napig nem kaptunk, de itt lebeg felettünk a gyámhatósági eljárás réme, ha nem találunk másik intézményt és túl sok lesz az igazolatlan óra.

Bár még abban sem vagyunk biztosak, hogyan számolnak ilyen esetben, mi úgy kalkulálunk, hogy ezen a héten meg kell oldanunk az elhelyezésüket valahogy. Én próbálom a körzetes iskolába beíratni a fiam, amíg megoldódik a helyzet” – tette hozzá. 150 ilyen, „szorzós” speciális igényű gyerek szétszórása kis túlzással az egész város iskolai életét felbolydíthatja. Éppen ezért mindenki abban bízik, hogy a döntés nem végleges, és az iskola visszakapja a működési engedélyét.

Lépésről lépésre haladnak

Ifj. Iványi Gábor, a MET Dél-Alföldi régiójának vezetője azt mondta lapunknak, azonnali jogvédelem kérelmet nyújtanak be az intézményre, amelynek tudomása szerint legfeljebb 15 nap az elbírálási ideje. „Fontos, hogy lépésről lépésre haladjunk, és ügyelnünk kell arra, hogy minden egyes lépésünk hiteles, érvényes, megalapozott és tartalmas legyen. Az a reménységem, hogy két hét múlva be tudjuk indítani az iskolát úgy, hogy a diákoknak ne legyen hátrányuk ebből a kimaradt időből.”

Idén már nem látogatható a Római és a Pünkösdfürdői strand sem. A politikus szerint a klímaváltozáshoz alkalmazkodni kell, ezért a nyitvatartás felülvizsgálatát javasolja majd.