Volodimir Zelenszkij a jövő héten az Egyesült Államokba utazik, és beszédet mond az ENSZ közgyűlés ülésszakán – jelentették be csütörtök este Kijevben. Az ukrán elnök programjában több kétoldalú találkozó szerepel, és nemcsak állami vezetőkkel, hanem a védelmi ipar, illetve energetikai vállalatok képviselőivel is tárgyalni fog. A Fehér Házban nem sokkal később közölték, hogy Joe Biden amerikai elnök 26-án találkozik az ukrán államfővel. Az előzetes hírek alapján biztosra vehető, hogy megbeszélésük fő témája a „győzelmi tervként” is emlegetett ukrán dokumentum megvitatása lesz.
Ebből mindeddig csak általánosságok kerültek nyilvánosságra. Volodimir Zelenszkij annyit elárult, hogy a dokumentum négy olyan pontot - politikai, katonai, diplomáciai és gazdasági kérdéseket - tartalmaz, amelyek közvetlenül kapcsolódnak a harci cselekményekhez, és van egy további pont, amely a háború befejezése után szükséges tennivalókat összegzi. Többször kijelentette, hogy először az amerikai elnökkel kívánja megvitatni a tervet, már csak azért is, mert sikeres végrehajtása nagyban függ az Egyesült Államok segítségétől.
Volodimir Zelenszkij – derül ki a Reuters híréből – minden jel szerint találkozik Donald Trump volt elnökkel, jelenlegi republikánus elnökjelölttel is, Donald Trump legalábbis három napja a valószínűleg szóval válaszolt egy erről szóló riporteri kérdésre. Maga az ukrán elnök úgy nyilatkozott, szeptember 26-27-én futhatnak össze, a tárgyalásuk pedig – fűzhetjük hozzá – elég figyelemre méltónak ígérkezik, Donald Trump legalábbis szeret a béketeremtő szerepében tetszelegni, ígérte is, hogy ha megnyeri a november 5-i amerikai elnökválasztás, akkor még a 2025. januári beiktatása előtt, sőt 24 óra alatt békét teremt Ukrajna és az agresszor Oroszország között.
Úgy tűnik, Kamala Harris nyerte az amerikai elnökjelölti vitát, Donald Trump macskaevő migránsokról és Orbán Viktorról beszéltDonald Trump és Volodimir Zelenszkij nem találkozott a volt amerikai elnök első mandátumának a lejárta óta. Egy alkalommal nem is olyan rég, július 19-én beszéltek telefonon.
Az RBK ukrán hírügynökség két ismert elemzője, Uljana Beszpalko és Milan Lelics a héten terjedelmes cikkben számolt be arról, mit sikerült megtudniok „jólértesült”, de meg nem nevezett forrásaiktól. A tervben nincsenek nagy meglepetések – mondták nekik, viszont néhány új dolog, illetve azok kombinációja fölfedezhető a dokumentumban, az egész pedig beleillik azokba az elképzelésekbe, amelyeket az ukrán vezetés eddig is vallott a háború igazságos befejezését és a háború utáni jövőt illetően. Ismételten kiemelték, hogy olyan lépéseket várnak el a Nyugattól, amelyek erősítenék Ukrajna pozícióját, és gyöngítenék az agresszort. Az elnök közvetlen környezetében dolgozó informátorok egyike megjegyezte, a győzelmi terv egyik célja rákényszeríteni Oroszországot arra, hogy az amerikai elnökválasztás utánra, de még novemberre tervezett új békecsúcson végre érdemi tárgyalásokba bocsátkozzon – feltéve persze, hogy egyáltalán részt vesz azon. Az ukránok úgy gondolják, ha Kína és az úgynevezett Globális Dél hajlandó eljönni a konferenciára, akkor a Kreml választás elé kerül: vagy elfogadja a meghívást, vagy nemet mond, kimutatva ezzel, hogy valójában nem akar sem tárgyalásokat, sem békét.
A diplomácia lehetőségeit illetően egyelőre túl sok a feltételes mód, a hírügynökségnek nyilatkozók abban viszont egyetértettek, hogy a háború befejezésének formáját a fronton kialakult tényleges helyzet fogja meghatározni, ez pedig összességében egy ideje nem Ukrajna javára alakul. A stratégiai kezdeményezés a csatatéren hónapok óta az oroszok kezében van, bár a váratlan ukrán betörés a szomszédos oroszországi Kurszki területre megzavarta az agresszor terveit.
Az oroszok most már nem folytathatnak hadműveleteket egyszerre több tucatnyi irányban, négy irányban azonban változatlanul aktívak. Közülük kettőt, a pokrovszkit és az itt támadó egységek szárnyait biztosító kurahoveit pedig továbbra is kiemelten kezelik. Egyes szakértők úgy vélik, az év végére elfoglalhatják Pokrovszkot, Torecket és Vuhledárt, Más katonai elemzők viszont azt mondták a hírügynökségnek, hogy az oroszok erre nem lesznek képesek, és egy-két hónapon belül kénytelenek lesznek hadműveleti szünetet tartani. Az ukrán csapatok kiszorítására indított Kurszk megyei ellenakciók azt mutatták, hogy nincsenek tartalékaik, az a csapatlétszám, amelyet az ellentámadáshoz több helyről ide átcsoportosítottak, nem elegendő ahhoz, hogy sikeresen és gyorsan kiszorítsák az ukránokat – idézi katonai forrásait az RBK ukrán hírügynökség.
Már Moszkva is ukrán célpont, a Putyin-rezsimnek szembesülnie kellett azzal, hogy a vártnál sokkal nagyobb a bajVolodimir Zelenszkij elnök csütörtök esti beszédében elmondta, hogy már mintegy 40 ezer orosz katonát „tereltek át” a Kurszki területre, így csökkent a megszállók potenciálja a donyecki térségben. Az ukránok kurszki akciói folytatódnak – tette hozzá az elnök. Ezek révén tovább bővült a "cserealap", amely már eddig is sok ukrán hadifogoly hazatérését tette lehetővé.
Ukrán részről változatlanul kulcsfontosságúnak tartják a nyugati segítséget, és hogy a szállítmányok idejében érkezzenek meg. Remélik, azt is, hogy Joe Biden amerikai elnök végre engedélyezni fogja az Oroszországon belüli katonai célpontok elleni támadásokat.
Szergej Lavrov: Közvetlen háborút jelentene a NATO és Oroszország között, ha Ukrajna engedélyt kapna nagy hatótávolságú nyugati fegyverek bevetéséreA The Economist csütörtökön este szerkesztőségi cikkben bírálta az amerikai álláspontot, amely mindeddig megakadályozta ezt. Hiába a brit és francia segítség és elvi hozzájárulás, ha Washington vétót emel, arra hivatkozva, hogy a rakéták amerikai technológiára támaszkodnak. Bidennek meg kéne változtatnia véleményét – írja a tekintélyes brit lap. Kijut a bírálat a „félénk természetűként” aposztrofált Scholz német kancellárnak is, aki osztja az amerikai elnök óvatosságát, és nem adott Ukrajnának saját, nagy teljesítményű Taurus rakétáiból. Biden óvatossága Putyin vakmerőségét jutalmazza, ez Scholzra is átragad, és így megosztja a NATO-t. A Nyugatnak meg kell mutatnia, hogy teljes mértékben szövetségese mögött áll – hangsúlyozza a The Economist szerkesztőségi cikke.
