Hőmérsékleti rekordok, hónapokon át tartó aszály után sok helyen veszélyes állapotokat teremtve, de másutt életet adva végre rengeteg víz folyik lefelé a Dunán. És tényleg nem akármennyi: a folyó nyugalmi állapotához képest a hozam közel ötszöröse, másodpercenként akár 10 ezer köbméternyi hömpölyög az északi tájak felől. A védműveken heroikus küzdelem folyik azért, hogy megóvják az áradástól a településeket. Más szemszögből nézve azonban ez mégiscsak víz, ami máskor kincs lenne.
A Visszhangban többször foglalkoztunk a vízmegtartással, és a szakértők véleménye mindannyiszor egyezett abban, hogy az elsősorban gazdálkodási szempontokat figyelembe vevő folyamszabályozással, csatornarendszerek kialakításával azt értük el, hogy lassan sivatag lesz a Duna–Tisza köze. Kézenfekvőnek tűnik a kérdés: ha már itt van ez a rengeteg víz, nem lenne logikus döntés kezdeni vele valamit?
Dugó kell a kádba
– A napokban esett csapadék annyit segít mindössze a Homokhátságon, hogy kisarjad a fű. Valamennyit pótolt az aszály után, de ott van ebben a térségben a nagyjából ötezer kilométernyi, három-négy méter mélyre vágott csatorna, amelynek az a szerepe, hogy levezesse a vizet. Ezek jelenleg is nyitva vannak.
Amíg a dugót nem dugjuk be a kádban, felespoharakkal ugyan öntözgethetjük drága pénzen a vizet, semmi eredménye
