- Orbán Balázs elismerte, hogy hibázott, bocsánatot kért az 1956-ról és Oroszországról szóló kijelentéseiért

„Nem állt szándékomban félreérthetően fogalmazni 1956 ügyében. Hiba volt részemről, és ha ezzel valakit megbántottam, akkor ezért elnézést kérek” –  jelezte egy péntek délutáni Facebook-posztban Orbán Balázs, Orbán Viktor politikai igazgatója egy nappal azután, hogy finoman szólva messzire visszhangzó kijelentéseket tett arról, 1956 után ő már nem védekezne egy orosz katonai agresszióval szemben, és ezért nem érti az ukránokat sem. 

Orbán Balázsnak ehhez alighanem a főnöke, Orbán Viktor adta az ötletet, aki a nyilvánosság előtt, a Kossuth Rádiónak adott hagyományos péntek reggeli interjújában azt mondta, a politikai igazgatója félreérthetően fogalmazott, ami „összességében” hibának számít. Orbán Viktor meg is védte a politikai igazgatóját, mondván, biztos abban, hogy ha a történelem úgy fordulna, hogy megint harcolni kell a hazáért, akkor Orbán Balázs is ott lenne a Corvin közben, amire válaszul Orbán Balázson érezhető hálával csapta le a magas labdát: „Megerősítem, hogy ha szükség lesz rá, én ott leszek fegyverrel a kezemben a Corvin köznél” – írta.

Orbán Balázs kijelentései miatt azonnal kitört a felháborodás, de a miniszterelnök politikai igazgatója korábban még nem érezte úgy, hogy bocsánatot kell kérnie, sőt, még egyszerűen háborúpártisággal vádolta meg azokat akik a kijelentései miértjét kezdték el firtatni. Az ügyben megszólalt Rainer M. János történész a Népszavának azt mondta, Orbán Balázs Gerő Ernővel és Kádár Jánossal helyezte egy platformra magát, Ungváry Krisztián pedig jelezte, Orbán Balázs okfejtése kimerítheti a hazaárulás előkészülete bűncselekményét. 

Azt egyelőre senki nem árulta el, mi a félreérthető a következő kijelentésekben: „Minden országnak megvan a joga, hogy saját maga döntse el a saját sorsát, a vezetők vállalják a felelősséget. De pont '56-ból kiindulva mi valószínűleg nem csináltuk volna azt, amit Volodimir Zelenszkij elnök csinált két és fél évvel ezelőtt, mert felelőtlenség, mert látszik, hogy belevitte egy háborús védekezésbe az országát, ennyi ember halt meg, ennyi területet vesztett, mondom még egyszer, az ő joguk, szuverén döntésük, megtehették. De ha minket megkérdeztek volna, akkor mi nem tanácsoltuk volna. Miért? Azért, mert '56-ban az lett, ami lett. Mert megtanultuk, hogy itt óvatosnak kell lenni, és óvatosan kell bánni a nagyon értékes magyar életekkel. Azokat nem lehet csak úgy odadobni mások elé.”