- „Olyan szinten van kivéreztetve ez a négy egyetem, hogy nem szálltunk volna el 200 százalékos követeléssel sem”

Legutóbbi sajtóközleményükben tarthatatlan helyzetről írnak. Miért?

Az ELTE-n Tátrai Annamária statisztikusként készített vizsgálatának metodikája szerint mi is összeállítottuk a magunk bértábláját. A Zene­akadémián két bértábla érvényes: a tanársegédek, adjunktusok, docensek, professzorok a felsőoktatási bértábla, míg a támogatói kör, vagyis az adminisztráció, a gazdasági munkatársak, a hangszerészek és karbantartó kollégák a közalkalmazotti bértábla szerint kapnak fizetést. Mindkettő hihetetlenül elavult. Kiderült, hogy bár a QS egyetemi világranglistán a Zeneakadémia a rendkívül előkelő 22. helyet tudhatja magáénak, a béreket tekintve sereghajtó még a négy állami fenntartású magyar egyetem között is. Egy docens nettó 341 ezer, egy professzor nettó 510 ezer forintot kap. Ez arcpirító.

Mi a követelésük?

A munkáltatói döntésen alapuló, 2021-22-ben bevezetett 15+15 százalék beépítése az alapbérbe, és ezt beépítve azonnal 50 százalékos emelés. Ez első hallásra magasnak tűnhet, de olyan szinten van kivéreztetve ez a négy egyetem, hogy nem szálltunk volna el 200 százalékos követeléssel sem. A nemzetgazdasági átlagnak megfelelő garantált tanársegédi minimumbér bevezetését is követeljük, ez 636 ezer forint. Kirívó az is, hogy a doktori ösztöndíjból nem lehet ma már megélni, tehát ott is nagyon komoly emelést szeretnénk elérni. Az egész kulcsa egyébként a képzési normatíva jelentős, 50 százalékos emelése lehetne.

Mit tettek eddig?

Januárban elkezdtük gyűjteni az aláírásokat az Eötvös Loránd Tudományegyetemen (ELTE), majd ehhez kapcsolódott a Budapesti Műszaki Egyetem (BME), nem sokkal később a Zeneakadémia, végül a Képzőművészeti Egyetem is. Addig nem volt még példa arra, hogy a négy állami egyetem összefogjon, és hogy több mint háromezer aláírás összegyűljön. Ez nagyon nagy szó. Levélben küldött követeléseinkre nem kaptunk választ, ezért demonstratívan személyesen adtuk át az aláírásokat. És hát mit ad isten, ahogy összegyűltünk a minisztérium előtt, kijött Hankó Balázs – akkor még államtitkárként –, és szívélyesen fogadott bennünket, betessékelt, hogy beszélgessünk. Készültek fotók is erről, amelyek Hankó Balázs Facebook-oldalán nagyon jól mutatnak. Akkor megígérte, hogy a kétszer 15 százalék – amit eddig is kaptunk – alapbérbe emelésének akadálya nem lehet, a többiről azóta – több mint 80 napja – nem esett szó.

Kiadtak szeptember 12-én egy sajtónyilatkozatot. Erre született válasz?

Az Index feltett a felsőoktatási dolgozók béremelése kapcsán egy kérdést Gulyás Gergelynek, aki annyit mondott, hogy a Kulturális és Innovációs Minisztérium (KIM) kevésbé illetékes. Meglepő válasz volt: a KIM-hez tartozik a négy állami egyetem, illetve az összes többi is bizonyos értelemben. Nem sokkal ez­után az államtitkár meghívta először a BME-t, aztán az ELTE-t, majd minket, végül pedig a Képzőt is. Gyanítom, hogy a külön-külön meghívások legfőbb oka, hogy roncsolja és megbontsa a négy egyetem összefogását. Innen üzenem, nem fog sikerülni, nem térünk el a követeléseinktől.

A négy egyetem helyzete különbözik.

Persze. És nem tudjuk, hogy a Budapesti Műszaki Egyetem, ahol új rektor van, melyik irányba indul el, kitart-e továbbra is az állami finanszírozás mellett, vagy a modellváltást választja. Az ELTE-n alapítványellenes a légkör, ilyen itt is, és ilyen a Képzőn is, ahol a rektort felhatalmazták a tájékozódásra, de több ennél nem történt.

Az LFZE-t megbízott rektor vezeti. Ez mennyiben befolyásolja a helyzetet?

Semmilyen szinten. Azt sejtjük, hogy a háttérben győzködnek a modellváltásról régi tanszékvezetőket, akiknek van még szavuk, közülük van, aki ki is jelentette, hogy jobbnak tartja az alapítványi működést, például az ötéves tervezhetőség miatt. Egyre inkább arra játszik a fenntartó, hogy eljussunk abba az állapotba, amikor a szenátus könyörög, hogy modellváltott egyetem lehessünk.

Van elvándorlás az alacsony bérek miatt a Zeneakadémiáról?

Folyamatosan érzékelhető. De a tanári szakma speciális szakma. Irgalmatlan nagy felelősségérzet van az oktatókban a növendékeik felé, erre tették fel az életüket. Ugyanakkor ezzel az elhivatottsággal nagymértékben visszaél a fenntartó. A fiatalabb tanárok rendszeresen kipróbálják magukat külföldön. Van, aki kétlaki, ott is, itt is tanít. Sokuk életében eljön azonban majd a pillanat, amikor választaniuk kell. És a tehetségesebbje megy el, bár ez általában igaz az országra is. Nem tudom, mi fog történni 20-30 év múlva, de az az érzésem, hogy a hazai felsőoktatás olyan gellert kapott, amit nem fogunk tudni helyrehozni. A támogatói területen is egyre komolyabb a lemorzsolódás, ez is mindent visszavet.

Tud konkrét példát hozni erre?

Nincs karbantartás, mert nincs miből, két lift a főépületben például többet volt rossz idén, mint jó. Nemhogy új hangszereket nem tudunk venni, de javítani is alig.

Mit tudnak tenni a tárgyaláson kívül?

Minden alkalommal ugyanazt fogjuk képviselni, amiben megállapodtunk a többi intézményi szakszervezettel. Október 11-ére van időpontunk, akkor a rektor, a kancellár és én tárgyalunk az államtitkárral. Kezdeményeztem, hogy előtte hívjunk össze érdekegyeztető tanácsot annak érdekében, hogy ugyanazt képviseljük. Bármennyire is tisztelem a most regnáló kancellárunkat, mégiscsak az állam képviselője. Most majd kiderül, hogy mennyire képes beleállni ebbe a harcba.

Ami eddig történt, arról tanúskodik, a tárgyalással nem sokat érnek el.

Annyit látunk, hogy nem vet jó fényt az adott minisztériumra vagy államtitkárra, miniszterre, ha mozgolódás, tüntetés van. Az összefogás olyan reakciót váltott ki, ami, úgy tűnik, kényelmetlen helyzetbe hozta a területért felelős ágazati személyeket. A legvégső esély persze a sztrájk, de ez egy oktatási intézményben az elhivatottság okán nagyon nehéz. Erre példa volt a tanárok demonstrációja is, köztük is meghasonlást eredményezett.

Végül ők mégis elértek valamit.

Igen. Melléjük álltak a diákok.

Önök ezt nem tapasztalják?

Nemigen. Ehhez be kellene látniuk, hogy mindez őket is érinti, mert most azt mondják, hogy távol van tőlük. Meg kell érteniük, hogy pillanatokon belül keverednek olyan helyzetbe, mint az oktatók, hiszen a jelenlegi zeneakadémisták egy része maga is tanár lesz. De remélem, hogy egyszer Magyarországon lesz egy olyan generáció, amelyik meghallja, hogy szükség van a kiállásukra.