- Két világrend csap össze, válaszút elé kerülhet Amerika

Nem az idő halad, mi változunk” – fogalmazott Madách Imre Az ember tragédiájában. Lehetséges, hogy a szerző nemzeti sorstragédiánk papírra vetésekor még nem szerzett mélyebb ismereteket az Egyesült Államokról, ugyanis az idei elnökválasztás jelöltjeire ennek épp a fordítottja igaz.

A CNN hírcsatorna vasárnapi politikai kibeszélő műsorában egy republikánus közvélemény-kutató következőképpen értékelte a várható adminisztrációk arculatát: a demokrata jelölt újrajátszást, míg a volt elnök visszarendeződést hozna a Fehér Házban.

A kampány és szakpolitikák nyelvére lefordítva ez azt jelenti, hogy Harris az Obama elnök által 2008-ban már felépített városi, diplomás, liberális, középosztálybeli választói bázisra építkezik, kiegészítve a Roe kontra Wade ítélet 2022-es elbukása után a reprodukciós jogok védelmének ígéretével megszólított 18-35 év közötti, valamint 60 év feletti nők (fekete, fehér és latino) nők táborával.

Trump a 2016-2020 közötti megosztó és ellentmondásos elnökségéhez képest ezúttal még messzebb mehet. Második ciklusában már nem kellene tartania a radikális és egyoldalú ad hoc döntéseit követő politikai földindulástól. A másik mozgásterét segítő körülmény, hogy a Republikánus Párt korábbi establishmentjéhez tartozó szakpolitikusok már nem fogják akadályozni vagy eltéríteni az akaratát: korábban a Heritage Foundation végzett átfogó toborzást egy lehetséges második Trump-adminisztráció személyi állományának összeállításához, mára pedig a mérsékelt-konzervatív America First Policy Institute felelős a transition team (kormányváltást előkészítő akciócsoport) összeállításáért és vezetéséért Trump győzelme esetén. Egy dolog biztos: az állásinterjúkon az egyik legfőbb követelmény a jelentkezők felé a a Trump iránti feltétlen lojalitás lesz.

Harris az országos abortusztilalom értelemszerű megvétózásán kívül helyreállítaná az 1973-as Roe kontra Wade ítélet szövetségi hatályát, valamint a meddőségi klinikákon végzett lombikprogramokhoz való hozzáférés korlátozását is eltörölné.

Hivatala ideje alatt szokatlan módon 3 bírát (Gorsuch, Kavanaugh, Barrett) is kinevezett a szövetségi Legfelsőbb Bíróság testületébe, akiknek határozott keresztény-konzervatív értékrendje végül az említett Roe kontra Wade ítélet hatályon kívül helyezéséhez vezetett. Trump egy interjúban el is dicsekedett azzal, hogy ő minden idők leginkább „életpárti” elnöke, ám az ítélet nyomán dominószerűen egymást követő abortusz korlátozó törvények komoly fejtörést okoztak a kampányának. Trump később kihátrálni látszott korábbi álláspontjából és az államok hatáskörébe utalta a reprodukciós jogok szabályozását, valamint azt is hozzátette, hogy egy országos abortusztilalmat Harrishez hasonlóan ő sem támogatna.

Minden újszülött után 6000 dolláros adókedvezményt ígér, 25 ezer dolláros állami támogatást az első otthont vásárlók számára, valamint 50 ezer dolláros adókedvezménnyel segítené a kis-és középvállalkozásokat.

Trump jelentős adócsökkentést ígér, eltörölné a borravalót, a TB-járulékot és a túlóradíjat sújtó adót. Egyik ponton még a személyi jövedelem adó teljes eltörlését is belengette, amelyet a minimum 20 százalékos importvámból befolyó bevétellel pótolna ki. Újrakezdené az első elnöksége idején indított vámháborút Kína ellen, ami a közgazdászok szerint jelentős inflációval és a fogyasztói árak emelkedésével járna. A célja, hogy a hazai és külföldi cégek is az Egyesült Államok területére költöztessék (vissza) a termelést, ez reményei szerint számos új munkahelyet teremtene főleg a diplomával nem rendelkező munkavállalók számára.

A republikánus kampány előszeretettel hánytorgatja fel Harrisnek, hogy alelnökként az ő feladata volt a határvédelem ellenőrzése, amely ebben a formában nem igaz, hiszen csupán a legfőbb kibocsátó államoknak számító dél-amerikai partnerekkel kellett egyeztetnie a migrációs válság helyben megoldásának lehetőségeiről. Harris hisz a megroppant bevándorlási rendszer jogszabályi megújításán. A múlt év tavaszán előterjesztett kétpárti törvényjavaslatot éppen a trumpista republikánus képviselők süllyesztették el politikai hasznot remélve a déli határon fenntartott válságból.

A logisztikai értelemben lehetetlent súroló terv következményeként fellépő munkaerő hiány pótlásáról nem beszélt, az intézkedés nyomán százezrek hiányoznának az építőiparból, szolgáltatóiparból és a mezőgazdaságból is.

Washington külpolitikája Harris elnöksége alatt várhatóan a megkezdett úton haladna tovább. A demokrata elnök támogatná Izrael önvédelemhez való jogát és megvalósítaná gázai lakosság méltósághoz, szabadsághoz és önrendelkezéshez való jogát, ám e kissé ködös célkitűzés ellenére még nem állt ki a kétállami rendezés ügye mellett. Ukrajna pénzügyi és katonai támogatását a Moszkva elleni honvédő harcában.

Donald Trump hangzatos ígérete szerint 24 óra alatt véget vetne az orosz-ukrán háborúnak, ami minden emberi számítás szerint Ukrajna jelentős területveszteségével lenne csak megvalósítható. A Republikánus Párt radikális szárnya megvonná a kongresszusi támogatást Kijevtől, ám a szintén Trump lojalista Mike Johnson házelnöknek sikerült korábban tető alá hoznia egy kétpárti törvényt Ukrajna támogatásáról, ez pedig a párton belüli megosztottságról árulkodik a kérdésben.

Nem biztos, hogy a népszerűbb nyer

Az amerikai alkotmány második cikkelyében lefektetett szabályok szerint az elnököt az ún. elektori kollégium választja meg. A szavazásra jogosult állampolgárok tehát nem közvetlenül az elnökjelölteknek, hanem az őket megválasztó elektoroknak adják a szavazatukat, amelyeket 2025. január 6-án a washingtoni kongresszus ülésén az alelnök, Kamala Harris fog összesíteni és érvényesítésükkel kimondja a győztes elnökké választását. Az megválasztott elnökjelölt január 20-án tesz hivatalos esküt és ezzel hivatalba lép.

Az amerikai elnökválasztáson az elnökjelölt nevére leadott szavazat (popular vote) többségének megszerzése nem jelent garantált sikert, hiszen a győzelem szempontjából csak az elektori mandátumok száma irányadó. Az Egyesült Államok alapító atyái azért döntöttek emellett az európai hagyományokhoz képest rendhagyó lebonyolítás mellett, mert az eredeti 13 gyarmat között érdekellentét feszült a nagyobb lakosságszámmal és kiterjedt iparral bíró északi, és a rabszolgatartó ültetvényes gazdálkodást folytató déli államok között. Egy kompromisszum részeként vélelmet fogadtak el, miszerint minden rabszolga csupán 3/5 résznyi embert „tesz ki.” A rabszolgaság megszűnése után bár az egykori jogfosztottak is szavazhattak, a választási szisztéma azonban fennmaradt.

Az elektori rendszerben minden állam lakosságarányos mandátumszámot kap. Az elektori térképet a tízévente megismételt népszámlálás alapján rajzolják újra a kongresszusi képviselőházban megállapított képviselői körzetek alapján.

Az elnökválasztási térképen vannak biztos demokrata (kék) és republikánus (piros) államok, illetve a progresszív és konzervatív oldalra közel azonos számban szavazókat otthonaként szolgáló billegő (lila) államok. Az elnökjelölti kampányok erőforrásaik zömét ezekre az államokra összpontosítják. Idén 7 ilyen államot érdemes figyelnünk, név szerint Wisconsin, Michigan, Pennsylvania, Nevada, Arizona, Georgia, Észak-Karolina államokat. A „győztes mindent visz” - elv alapján amelyik elnökjelölt több szavazatot szerez egy államban, az söpri be az állam összes elektori szavazatát. Az ötven állam közül Nebraska és Maine kivételt képez, itt az 5, illetve 4 elektori szavazatból 2 mandátum fele kerül csak a popular vote győzteséhez, a maradék voksot a kerületenként győztes elnökjelölt viheti haza.

Az idei elnökválasztáson a demokrata elnökjelölt 226, míg a republikánus riválisa 219 elektori mandátumot érezhet a zsebben. A fennmaradó 93 mandátum jelent szabad prédát Harris és Trump számára. Ahogy ez elmúlt két elnökválasztáson, úgy idén is a Pennsylvania állam 19 szavazata jelentheti a mérleg nyelvét. Amelyik jelölt megnyeri a középnyugati államot, nagy eséllyel be is költözhet a Fehér Házba.