A Magyar Orvosi Kamarát diszkrimináló jogszabályok – így például a kötelező tagság megszüntetése, az etikai eljárások elvétele – továbbra is hatályosak, noha titkon remélték, hogy ez a státusz megváltozhat – derült ki Álmos Péter elnök szavaiból. Az már a MOK szombati közgyűlésére készült és a szervezet honlapján közzétett elnöki beszámolóból derül ki: a kamara ugyan tett gesztusokat is, például a nyilvánosságtól egy lépéssel hátrébb lépett és a kormányzattal zárt ajtók mögött tárgyalt, ám ennek eredménye, felemásra sikerült. A politikusokkal a kapcsolatuk rendezettebb, de megérezik a nyilvánosság hiányát is.
Álmos Péter a rendezvény nyilvános részében arról is beszélt: annak például, hogy elvették az etikai ügyeket tőlük, súlyos közegészségügyi következményei is vannak. „Olyan orvosok is gyakorolhatják a szakmájukat, akik például a mellrák-szűrést rákot okozónak, a Covid-szűrést kamunak mondják” – mondta az elnök. Az elnök beszámolójában arra is kitért, hogy hiába nyújtottak be a kormánynak bérkorrekciós javaslatokat, arra érdemi reakciót nem kaptak, de a szakmai eljárásrend-javaslataikkal sem jutottak a tárgyalóasztalnál távolabb. Szerinte szervezet társadalmi pozíciót ugyanakkor erősíti, hogy novemberben fogadta őt az új köztársasági elnök, aki a Sándor-palotában nyilvánosan kiállt amellett, hogy a kamara az orvostársadalom és a betegek számára is fontos.
Hozzáférnek-e a betegek a hazai egészségügyi szolgáltatásokhoz? – ezt a témát járták körbe a rendezvényre meghívott előadók, akik számtalan, a betegutak széttöredezését okozó körülményt azonosítottak.
A magyar lakosságot 18 társadalmi-gazdasági probléma közül az egészségügy helyzete (elsősorban a hozzáférés) aggasztja a legjobban
– derült ki Orosz Éva, a Magyar Tudományos Akadémia doktorának előadásából, aki egyebek mellett a hiteles párbeszédhez nélkülözhetetlen közadatok hiányára, az egészségügynek a közforrásokból való nagyon alacsony (10 százalék alatti) részesedésére, valamint a gyógyítási költségek a megosztásának torz arányaira hívta fel figyelmet. Adatai szerint 2005 és 2022 között a gyógyszerkiadásokon belül a magánkiadások aránya 35 százalékról 56 százalékra növekedett. Az ellátásokhoz való hozzáférés alapvető problémái – szerinte – az alulfinanszírozásból adódnak. A következmények súlyosak: az elkerülhető halálozások száma a 2015-2019 közötti 5 éves időszakban 234 ezer volt. Ezzel pedig a magyar az unió rosszul teljesítő egészségügyi rendszerei közé számít.
– Lehet-e egyáltalán egészségpolitikáról beszélni, ha nincs olyan számonkérhető kormányzati stratégia, vízió, amely közérthetően, bárki számára nyilvánosan elérhető dokumentumként is létezik? – tette fel hallgatóságának a kérdést Gilly Gyula orvos, közgazdász. Hozzátette: ha ilyen most nincs is, aktuálissá teszi a kérdést, hogy lényegében szeptember óta választási kampány zajlik. Megjegyezte: a politikusokra most semmilyen nyomás nem nehezedik, ami arra sarkallhatná őket, hogy a közpénz elosztásában a fontos területek közé sorolják az egészségügyet. Hozzátette: „Nem biztos, hogy az egészségüggyel választást lehet nyerni, de kormányt buktatni igen!”
Az osztályvezető főorvos szerint más a baj a várólistákkal, mint amiről az Orbán-kormány beszélA közönség soraiban ülő gyógyítókat provokálta Ónodi-Szűcs Zoltán egykori egészségügyért felelős államtitkár, aki szerint a betegek azért is maradhatnak ellátatlanul, mert a hálapénz helyébe nem lépett új motivációs eszköz. Pedig – szerinte – az az új Járóbeteg Irányítási Rendszer (JIR), azaz online bejelentkezési lehetőséget jobban kihasználva százezrek útja megkönnyíthető lenne a rendszerben.
– Ez nagyon szélsőséges megközelítésben nem jelent mást, mint hogy mi, orvosok tehetünk arról, hogy megint nem jó a magyar lakosság ellátása. Ez nincs így – reagált az egykori államtitkár szavaira Weltner János sebész főorvos. Ha valaki megnézi a finanszírozó honlapját, láthatja, fillérre elköltik a kórházakra jutó havi összeget, sőt azon felül jelentős adósságokba is keverednek a betegellátás érdekében. A forráshiány „csorog le” egészen a rendelőkig, és amikor elfogy a pénz, az intézményvezetők szólnak, hogy ne tovább, mert adósság lesz a vége. A kihasználatlan rendelésekkel kapcsolatban megjegyezte: hajdanában a kezelőorvos menedzselte a betegét tovább a rendszerben, most pedig azt várják el, hogy a beteg szerezzen magának onkológust, sebészt. Szerinte abban az országban ahol a lakosság 16 százaléka funkcionális analfabéta, nem lehet elvárni a betegtől, hogy maga menedzselje a saját ellátási útját. Ha sikerülne egy olyan rendszert működtetni, amelyben az orvos jelzi, hogy a betegnek milyen ellátásra van szüksége, és az visszajelezne a páciensnek, hogy mikor, hova szíveskedjék elmenni, valószínűleg kevesebb lenne az üres rendelés – mondta.
Tiltakozik a MOK és a szakszervezet is, hogy a munkaerőhiány miatt az orvosok és az egészségügyi dolgozók terheit növeljék