Megelégelte a Semmelweis Egyetem menedzsmentje, hogy munkatársaik túl sok helyen vállalnak munkát, és ez a saját feladataik ellátását is akadályozhatja. Szabó Attila professzor, a Klinikai Központ elnöke néhány hete körlevélben emlékeztette kollégáit, hogy az intézményen kívül munkavállalást engedélyeztetni kell.
Ebben a levélben egyúttal az egyetem saját, magánellátó szolgáltatóját, a Semmelweis Kft.-t javasolta a munkatársak munkaidőn túli szabad kapacitásaik kihasználására. A levélben arról is írt, hogy a kollégái legfeljebb heti két napon, összesen nyolc órányi egyetemen kívüli betegellátást vállalhatnak. Ám, ha ez a külső feladat a nappali műszakra reggel nyolc és délután 15 óra közé esik, úgy „indokolt lehet a teljes munkaidő részmunkaidőre csökkentése” – áll a klinikai elnök körlevelében.
Szabó Attila utasításán jó néhány orvos megütközött. Volt aki a szabad munkavállalói jogainak sérüléséről beszélt, de volt olyan is, aki évtizedek óta működtetett napi kétórányi magánrendelését vélte veszélyeztetettnek. A Magyar Orvosok Szakszervezete levélben kérte a klinikai elnököt, hogy vonják vissza a korlátozást, mondván: az sérti a jóhiszeműség és tisztesség követelményét. Emlékeztették Szabó Attilát arra is,
hogy az egészségügyi tevékenységről szóló törvény is engedélyez - 6 havi átlagban - heti 60 órát nem meghaladó, legfeljebb napi 12 órányi munkavégzést.
Lapunk kérdésére Szabó Attila közölte: nem kívánja visszavonni az utasítást. A szakszervezet jelzésével kapcsolatban megjegyezte: ez nem korlátozás, hanem az országos gyakorlat és a betegbiztonsági szempontoknak való megfeleltetés. A betegek pihent egészségügyi dolgozóhoz való jogával indokolja a törvény, hogy napi 12 órában és heti 60 órában maximalizálja az egészségügyi munkavégzést, erre hívta fel kollégái figyelmét, amely minden szempontból megfelel a jogszabályi előírásoknak és a betegek érdekeinek. Mint mondta: az ő feladata, hogy intézményében gondoskodjon a biztonságos ellátás feltételeiről, melynek része, hogy mindig legyen megfelelő számú elérhető és pihent orvos, és egyéb egészségügyi szakember a betegek mellett. Hozzátette: miután az egyetemen az oktatás, a kutatás és a gyógyítás hármas egységében zajlik a munka, jó néhány lehetőség van arra, hogy a kollégák a 40 órás munkaviszonyuk mellett további kiegészítő feladatot vállaljanak.
„Mikor valaki az egyetemre jön és elkezd itt dolgozni, tudja, hogy hova lép be.” Mi, a munkát az intézményeinken belül szeretnénk biztosítani
– mondja határozottan. Közölte azt is, hogy az elmúlt másfél évben mintegy 6500 érintett összesen mintegy ezer külső munkavállalási kérvényt nyújtott be. Eddig egyetlen egyet sem utasított el véglegesen, legfeljebb „visszakérdezett...” Ilyenkor a kérelmező újra beadhatja a kérelmét, amely ha megfelel a szabályoknak nem utasítom el – tette hozzá.
- Az engedélyezés első lépcsőjén a szervezeti egységek vezetői döntenek arról, hogy támogatják-e kollégájuk munkaidőn kívüli további elfoglaltságát. Sokan nem is a magánellátásra kérik az engedélyt, hanem arra, hogy más közszolgáltatónál dolgozzanak. A helyi vezetők támogató, vagy éppen nem támogató javaslatával kerül a kérelem a Klinikai Központ elnökéhez, azaz hozzám – részletezi az engedélyeztetési folyamatot Szabó Attila.
Arra a kérdésünkre, hogy mik azok a kérelmek, amelyeket gond nélkül engedélyeznek, a professzor azt válaszolta:
például, ha valaki egy másik közfinanszírozott szolgáltatónál dolgozik, ott ügyeletet vállal, műtétet végez vagy például az Országos Mentőszolgálatnál teljesít szolgálatot - ezeket a lehetőségekhez képest támogatják.
- Ezek a feladatok azért is támogatandók, mert közös érdek az állami ellátás biztonságos működése, hiszen ha valamely intézmény például szakemberhiány miatt nem tudja ellátni a feladatait, és ezért lemondja a betegek fogadását, akkor az egyetemi klinikákra hárul többletfeladat.
Érdeklődtünk arról is, hogyan ellenőrzik, hogy betartják-e a klinikai központ igazgatójának körlevélben leírtakat? Szabó Attila erre azt válaszolta:
sem ő, sem az egyetem nem hatóság, nincs is lehetősége ellenőrizni a munkatársait.
A magánszolgáltatók hirdetéseiben ugyanakkor jellemzően a „Semmelweis márkanévvel” reklámozzák az orvosaikat. Vagyis előbb-utóbb, ha valaki nem tartja be a szabályokat, az kiderül. Aki lebukik, annak fölhívják a figyelmét arra, hogy nincsen engedélye és mielőbb pótolja azt. Szerinte a magánszolgáltatók nem is foglalkoztathatnának olyan kollégát, akinek nincs arra engedélye.
Döcög az egészségügy átalakítása, a kormányzatnak több reformötlete maradt félbe, mint amennyit sikerült megvalósítaniaÖtven embernek sokáig egyetlen mosdót kellett használnia az Országos Mentőszolgálatnál, és a négy mobilvécé sem segített sokat a helyzetenA legutóbb ígértnél is kevesebbet kapnak tartozásaik rendezésére a kórházak, amelyek szeptember óta nem fizetnek a beszállítóknak