Mikulás;Télapó;ajándék;képgaléria;Szent Miklós;

- Így került a csizma az ablakba

A III. században a kis-ázsiai Patarában született, szentté avatott Miklós püspök elcsodálkozna, ha látná, hogy a legenda szerinti névtelen adományozása, majd az abból kialakult szokások kétezer évvel később hányféle változatban léteznek a világ különböző tájain.

Az ünnep egyházi gyökere a múltba veszett, helyét az ajándékozás, a színes felvonulások követelték magukénak. Egy biztos, a gyerekek tegnap izgatottan hajtották álomra a fejüket, és nagyon várták a reggelt.

„Mikor vendégeskedem, mindig a kacattengert szemlélem, mások horgonyát, ki mire pazarolja el ezt a rövid életet. A garázsban álló, évente kétszer használt motorcsodát, horgászkészségeket (15 bot), a falon lógó gördeszkát, amelynek a kerekén látszik, négyszer gurultak vele összesen, kerti tavat csobogóval, padlóba épített üvegtáblát, japán fürdőszobát, felesleges 3 szobát, ötmilliós kávéfőző gépet, dobozban porosodó drónt, bakelitgyűjteményt, cipőgyűjteményt, ruhák tonnáit, felfújható kenut, sátrakat ott, ahol a kertbe se mennek ki, mert csípnek a bogarak, italhűtőt, szivarszobát, játékokat, legókat, nem olvasott, megörökölt könyvtárat, pohárkészleteket. … Magunk építjük a börtönt. Meg kell hagyni, fala csinosan cikornyázott, kacatmintás.”