- Kint erős, otthon gyengül Giorgia Meloni

Látszólag minden a lehető legjobban alakul Giorgia Meloni számára. Az olasz miniszterelnököt a Politico című lap múlt héten Európa legbefolyásosabb személyiségévé koronázta. Nem túlzás az elismerés, hiszen Donald Trump január 20-án esedékes hivatalba lépésével kulcsszerep hárulhat rá: egyfajta fontos összekötő lehet az új amerikai adminisztráció és Brüsszel között. A Politico egyenesen úgy vélte, ha Washingtonban a legfontosabb európai politikust akarják felhívni, akkor Meloni számát érdemes tárcsázni.

Meloninak hosszas európai parlamenti csatározások után azt is sikerült elérnie, hogy Európa-ügyi miniszterét és közeli politikai bizalmasát, Raffaele Fitto a kohézióért, reformokért és regionális fejlesztésért felelős kulcsfontosságú portfólióért felelős uniós biztosnak nevezzék ki. Az olasz politikus Ursula von der Leyen csapatának egyik legbefolyásosabb személyiségévé lépett elő azáltal is, hogy a bizottsági elnök egyik helyettese lett.

A Politico szerint a mostani olasz kormány az egyik legstabilabb a második világháború óta. De tényleg így van ez? A helyzet azért távolról sem ennyire rózsát. A miniszterelnöknek egyre több belpolitikai nehézséggel kell szembenéznie pártja, az Olasz Testvérek (FdI) két koalíciós partnere, a Matteo Salvini közlekedési miniszter, kormányfőhelyettes által vezetett Liga és az Antonio Tajani külügyminiszter – szintén kormányfőhelyettes - fémjelezte Forza Italia egyre gyakoribb torzsalkodásai miatt.

Kettejük között Meloni villámhárítóként próbál fellépni. Tajani és Salvini legutóbb a rádió- és televízió-licencdíjak miatt veszekedtek. Röviddel a Meloni-koalíció hivatalba lépése után ezt az összeget az évi 90 euróról 70 euróra csökkentették, nagyrészt Salvini követelésének eleget téve. A szélsőjobboldali politikus egyik populista követelése volt ez, egyfajta szimbólumnak, lázadásnak tekintette a szerinte a baloldal által uralt kultúrával szemben. Tehát elsősorban nem az a cél lebegett a szeme előtt, hogy segítsen az olasz választóknak – évi 20 euró azért amúgy sem nevezhető túl nagy megtakarításnak. Ahhoz azonban mégiscsak elég volt ez az összeg, hogy valamit segítsen a költségvetésnek. Az államháztartásnak minden bevétel számít. Szeptemberi adatok szerint az államadósság a GDP 138,3 százalékát tette ki, ami negyedév alatt másfél százalékos csökkenés ugyan, de még mindig rendkívül magas adat. Igaz, 2021 márciusában ez a szám majdnem elérte a 160 százalékot.

Mindenesetre az előfizetési díj csökkentése nyomán költségvetési lyuk keletkezett az állami közszolgáltató, a RAI költségvetésében, amelyet egyéb állami forrásokból kellett betömni. Az kormányzat ugyan megszorításokat léptetett életbe az egyébként rendkívül színvonalas sorozatokat és filmeket gyártó RAI-nál, ezek azonban egyelőre nem voltak annyira hatékonyak, mint amennyire azt Meloniék szerették volna. Ennek nyomán az előfizetési díjat most ismét 90 euróra emelik, elsősorban a Forza Italia követelésének eleget téve. Tajani szerint indokolt 20 euró töbletterhet róni az olasz háztartásokra az egyéb költségvetési tételekre nehezedő nyomás csökkentése érdekében. Tajani pártja például a dél-olaszországi Calabria régió gyengélkedő egészségügyi rendszerének támogatását szeretné növelni, ahol a Forza Italia adja a régió elnökét.

Mivel azonban a Forza Italia az ellenzékkel együtt megszavazta a parlamentben a RAI díjak újbóli emelését, a Liga – az ellenzékkel együtt – megtorpedózta a Forza Italia javaslatát, amelynek értelmében Rómából Calabria tartományba irányítanának komoly támogatási összegeket. A szociáldemokrata Demokrata Párt vezetője, Elly Schlein üdvözölte a koalíció de facto felbomlását. A baloldali populista Öt Csillag Mozgalom még azt is kijelentette, hogy Olaszországnak már nincs kormánya.

Ez természetesen erős túlzás, egyelőre szó sincs a koalíció végéről, de az tény, hogy egyre hangosabbak ezek a viták. Maga Meloni igyekezett csökkenteni a viták jelentőségét, elvenni a torzsalkodások élét, kisebb csetepaténak minősítve azt. Az azonban tagadhatatlan, hogy egyre jobban kezd megbomlani a koalíció egysége, mind többször törnek borsot egymás orra alá a három párti koalíció pártjai.

Ha a koalíció végéről nincs is szó, komoly veszélybe kerülhet Meloni reformprojektje. A miniszterelnök azt kívánja elérni, hogy a miniszterelnököt a jövőben közvetlenül az olaszok válasszák meg, és ezáltal nagyobb kormányzati stabilitást kapjon. Ezzel együtt korlátozni kívánja az államfő jogköreit. Itáliában az államfőnek nagyobb hatalmat biztosít az alkotmány bizonyos válsághelyzetekben. Közben Tajani folytatja az igazságügyi reformot, amelynek célja az igazságszolgáltatási apparátus "politikamentessé tétele", valamint a bírák és ügyészek karrierjének szétválasztása. Salvini ragaszkodik a közigazgatási reformhoz azzal a céllal, hogy nagyobb autonómiát biztosítson a húsz régiónak. Eddig csak az autonómiareformot fogadta el a parlament mindkét háza, de a legfelsőbb bíróság részben alkotmányellenesnek minősítette.

Ez azt jelenti, hogy mindhárom jelentős reform sorsa kérdéses. Egyiket sem tudják a koalíciós partnerek a gyakorlatba átültetni a másik kettő nélkül. Hivatali idejének első két évében Meloni meg tudta szelídíteni koalíciós partnereit, de a jelek szerint egyre kevésbé tud megküzdeni ezzel a kihívással. Ezért is mondhatott le az Európai Konzervatívok és Reformerek (ECR) elnöki tisztségéről: van épp elég baja otthon.