Orbán-kormány;Magyarország;költségvetés;interjú;gazdaságpolitika;László Csaba;

László Csaba mindenkit óvatosságra int, amikor a kormány gazdasági előrejelzéseit hallja

- „Remélem, az Orbán-kormány nem lazítja fel teljesen a költségvetési politikát, az nagyon kockázatos lenne a pénzügyi stabilitás szempontjából”

László Csaba címzetes egyetemi tanár, egykori pénzügyminiszter nem tartja jó ötletnek a pénzügyi tárca megszüntetését. Interjú.

Januártól az öt éven belül feltört tartós befektetési számlák (TBSZ), feltörése esetén a hozamra szociális hozzájárulást is kell majd fizetni. Ennyire üres az államkassza?

Ez lehet az egyik ok, mert tényleg elképesztően magas a költségvetés hiánya. Az állampapírok után ugye semmilyen adót nem kell fizetni, minden más megtakarítási formát jövedelemadóval vagy szociális hozzájárulással is adóztat az állam. Ezzel azt akarják elérni, hogy a lakosság elsősorban államkötvénybe fektesse a pénzét. Az ilyen többes kamatrendszerek azonban zavaróan torzítják a pénzpiacokat. Gondolja csak el: ha ma egy mégoly sikeres cég próbálna meg kötvényt kibocsátani, akkor az értékpapírjának jóval nagyobb kamatot kellene ígérnie, hogy a szociális hozzájárulást és SZJA-t levonva – a kettő együtt 28 százalék - az állampapírokkal összemérhető hozamot realizálhasson. Ezért gyenge ma Magyarországon a vállalati kötvénypiac, de emiatt aztán nem is fog erősödni. Vagyis maga az állam akadályozza a kötvénypiac fejlődését azzal, hogy - visszaélve szabályozó hatalmával- a cégek sokkal rosszabb feltételekkel tudnak külső tőkét bevonni csak azért, hogy minél több pénz menjen az állampapírok irányába. Szerintem ez nem normális dolog.

Miközben a kormány szavakban a gazdaság fejlesztését ígéri, gyakorlatban inkább akadályozza azt?

Igen, de nem állítom, hogy a magyar gazdaságnak ez lenne az alapvető problémája. Amerikában vagy más fejlett országban – ahol működik a kötvénypiac, fel sem merülhetne, hogy az állam visszaéljen monopolisztikus erőfölényével, hogy a tőkét elszívja a fejlődőképes cégektől, mert ezzel torzítaná a piacot, amit az államnak sem szabad.

A tbsz-számlákon tartott pénz összege eléri a hatezer milliárd forintot. Ennek az öt éven belül feltört részére jutó 13 százalékos szociális hozzájárulási adó ugyancsak jelentős. Mit gondol magáról az intézkedésről?

Ahogy mondtam, szerintem az állampapírokat akarják így versenyképesebbé tenni és ezt a célt egyébként el is érik. Közben a tartós befektetési számla működési szabályozását alaposan elszúrták. Ha ugyanis 5 évig a számlán marad a pénz, akkor a befektető jövedelme adómentes. Sokan rájöttek arra, hogy ha csak néhány hónapig, esetleg egy-két évig tartják a befektetési számlán a pénzt - majd feltörik - és kifizetik a személyi jövedelemadót, akkor a szociális járulék kifizetését már megspórolhatják. Ez tehát egy olyan kiskapu, ami azért létezhet, mert az állam hanyagul szabályozta ezt a megtakarítási formát, amire persze a brókercégek és a bankok rájöttek, ezért használják ki a kiskaput. Mert az ügyfelek nem hülyék. Azért is futott fel a tartós befektetési számlákon kamatoztatott pénz mennyisége, mert megspórolható volt a szociális hozzájárulás.

 Ezt a kiskaput zárják most be?

Igen, de az nekem nem igazán szimpatikus, hogy a kormányzat olyan látszattal vezeti be a számlák megadóztatását, mintha valamilyen visszaélésszerű dologról lenne szó. Könyörgöm, ha valaki a jogszabályok adta lehetőséget kihasználja, azt szerintem nem visszaélésnek hívják. Egyszerűen élt az aktuális jogszabály adta lehetőséggel. De az sem lep meg, hogy a kormányzat nem szívesen vallja be, hogy ezt ő szúrta el.

Az öt éven belül feltört TBSz megadóztatása okoz kárt a gazdaságnak, elveszi a befektetési kedvet?

Biztos sokan szomorkodnak majd, hogy elvették tőlük ezt a lehetőséget, de ehhez a kormánynak, parlamentnek elvitathatatlan joga van. Egyszerűen arról van szó, hogy elkezdett iszonyúan megszaporodni a befektetési számlákon tartott pénz, de az utána fizetett adók mennyisége viszont nem nőtt. Ezért „nosza, gyerünk” jelszóval nekiálltak adóbevételt kreálni. Szerintem a hosszú távú szakmai megoldás az lenne, ha a kormány nem tenne különbséget a különböző befektetések adóztatása között.

Nem az adótörvények hónapokkal ezelőtti elfogadásával, vagy a héten megszavazott költségvetéssel kellett volna ezt a szigorítást elfogadtatni a parlamenttel?

De. A törvény hatályba lépése még nem világos, de feltételezem, hogy a jogszabály által kötelezően előírt felkészülési időt biztosítják majd. Ezt azért mondom, mert sajnos a magyar jogalkotás már a szakértők számára is követhetetlenné vált. Előfordul, hogy 20-30 jogszabályt módosítanak egyetlen salátatörvényben. Ez nagyon nem elegáns. Van olyan jogszabály, amelyben csak néhány szót változtatnak míg más törvényeket újraírnak. Követhetetlen még a jogászok számára is. De ez egy több évtizedes, kormányokon átívelő probléma. Persze a törvényt – mindegy hogyan készül – végül is be kell tartani.

Előfordulhat, hogy az adóemelés miatt még többen lesznek akik inkább külföldre viszik a pénzüket. Van ennek értelme?

Ez ügyben is sokféle szempont van, szerintem egy külföldi bank drágább szolgáltatást nyújt, mint egy hazai. Viszont bizonyos pénzügyi szolgáltatásokat könnyebb lehet külföldön elérni. A megfontolások között szerepet játszhat még a biztonság is. Egy külföldi bank már csak a mérete miatt is tűnhet a hazainál stabilabbnak. Vagy a rendkívüli árfolyamingadozás miatt a forint iránti bizalmatlanság is érzékelhető. A drasztikus forintgyengüléskor mindig előfordul pénz-kimenekítési hullám, mert az emberek megijednek. Láttunk már ilyet korábban is, de nem gondolnám, hogy ez akkora nagyságrend, ami miatt az MNB-nek félnie kellene. Én egyébként nem aggódom amiatt, hogy a forint konvertibilitása veszélyben lenne, pedig egyébként sok bajom van a magyar gazdaságpolitikával. De az uniós tagság gazdasági értelemben is biztonságot nyújt számunkra.

A héten fogadták el a „béke” költségvetését, 3,4 százalékos GDP bővüléssel, 3,2 százalékos inflációval. Sokan azt állítják, hogy ezek a számok legfeljebb Orbán Viktor és Nagy Márton álmaiban léteznek. Ön szerint?

Az elmúlt két évben a kormány előrejelzései rendre nem jöttek be, tehát én csak nagy óvatosságot tudok mindenkinek tanácsolni. Bár pici növekedés a technikai recesszió ellenére már idén is lehet. A növekedés szerintem legfeljebb 2-2,5 százalék között alakul. Egyelőre még nem tudható, hogy mikor indul el a debreceni BMW-gyár, vagy a CATL akkumulátor gyár, esetleg a szegedi BYD. Azaz a kormánynak lehetnek olyan többlet információi, amelyekkel mi nem rendelkezünk és ha még az EU pénzeket is felszabadítanák, akkor lehetne egy nagyobb növekedés, aminek azért kicsi az esélye.

Közben zavarba ejt, ha azt hallom Nagy Mártontól, hogy a költségvetési fegyelem dacára lehetne könnyelműbben költekezni. Ez felelőtlenség, mert a költekezés és a takarékosság kizárja egymást. 

Emiatt is romlik drasztikusan a forint, s emelkednek az állampapír hozamok. Nem mellékesen az unió megalapozatlannak tarja a magyar középtávú költségvetési és makrogazdasági tervet. Ez semmi jóval nem kecsegtet.

Biztosan nem ezért, de végül is bejelentették, hogy megszüntetik a fiskális fegyelemmel rigorózusan foglalkozó pénzügyminisztériumot. Sajnálja?

Az életemből 15 évet húztam le a József nádor téren, diploma után ott kezdtem a karrieremet. Talán érthető, hogy kötődőm az épülethez, az intézményhez. Amikor aztán 1999-ben először elbúcsúztam, akkor megkaptam a kollégáimtól a „Pénzügyminisztérium” feliratú táblát. Az épület egy „darabja” tehát nálam van. Igazából a pénzügyminisztériumi funkciók nem szűnnek meg, hiszen jövőre és később is szükség lesz költségvetésre, és új adótörvényekre. A kormányzati struktúra kialakítása minden kormány szuverén joga ezen kívülről nem érdemes sokat rugózni. Ami viszont aggasztó: a leendő nemzetgazdasági mamutminisztérium irányítása szerintem túl nagy feladat egyetlen szervezetben. A régi minisztérium – amit annak idején egy jó csapattal együtt vezethettem – már az is pont elég nagy volt. De lehet ennek a változásnak még egy további aggasztó olvasata. Önálló pénzügyminisztérium nélkül talán könnyebben lehet lazítani a fiskális politikát, amire közeledve a 2026-os választásokhoz biztosan lesz majd igény a politikusok részéről. Azt sem tartom jó jelnek, hogy a nemzetgazdasági miniszter rendre azt nyilatkozza, hogy milyen káros az EU által is javasolt költségvetési fegyelem. Továbbá folyamatosan szidja a németeket is, mert szerinte kizárólag a túlzott költségvetési fegyelmük miatt vagyunk bajban. És dicséri a „szuper” franciákat, akik költik a pénzt ész nélkül. Közben megbukott a párizsi kormány mert nem tudta elfogadtatni a költségvetést a parlamentben. A franciák ma már ugyanannyi kamatot fizetnek a hiteleik után, mint a csődbe került görögök, ami azért nem semmi, végül le is minősítették Franciaországot. Remélem azért, hogy a kormány nem lazítja fel teljesen a magyar költségvetési politikát. Az ugyanis nagyon komoly kockázat lenne a magyar pénzügyi stabilitás szempontjából.

Névjegy

László Csaba közgazdász, bejegyzett könyvvizsgáló, adószakértő, egyetemi tanár. Karrierjét 1986-ban a Pénzügyminisztériumban kezdte, ahol különböző osztályokon és beosztásokban dolgozott 1999-ig, végül közigazgatási államtitkár lett. 2000-től két éven át az ABN Amro Bank, illetve a K&H Bank pénzügyi vezérigazgató-helyettese, majd a két bank integrációjának irányítója volt. 2002-ben pénzügyminiszter és a kormány gazdasági kabinetjének elnöke lett. 2004-ben csatlakozott a KPMG-hez, 2012. októberétől szenior partnerként irányítja a KPMG 200 fős tanácsadói csapatát.

Ha az Orbán-kormány is osztaná a szakmai álláspontot, a Molt el lehetne tántorítani tervétől. Januárban döntenek.