Méltatlan hozzá az ilyen rövid írás. James Earl Carter, az Egyesült Államok vasárnap 100 évesen elhunyt 39. elnöke nagy ember, történelemformáló személyiség volt, s hosszú élete tele volt elképesztő történetekkel. – Minek az elnöke akarsz lenni? Az egyetemnek? – kérdezte tőle saját anyja, amikor megemlítette neki, hogy indulni akar az elnökségért. A dolog tényleg életszerűtlenek tűnt, elvégre a farmerből lett georgiai kormányzót a kutya se ismerte. Egyik kampányhirdetésében járókelőket szólítottak meg, mit gondolnak róla. – Jimmy kicsoda? – kérdeztek vissza őszinte csodálkozással. Ma már máshogy lenne.
Apja a 600 lelkes Plains legmódosabb gazdája volt, kisfiúként Jimmy mégis mezítláb rohangált, a kerti pottyantósra járt, olajlámpánál írta a leckét, először tizenegy éves koráig lavórban mosdott. Családjából elsőként járt egyetemre, pedig nem is akart. Tengerésztiszt szeretett volna lenni, de a szükséges ajánlásokhoz előbb két egyetemi évet is teljesített. Pont a világháború éveiben tanult az annapolisi haditengerészeti akadémián és bekerült az atommeghajtású tengeralattjárók Nautilus projektjébe. 1953-ban részt vett a világ első nukleáris katasztrófájának felszámolásában, ám nem sokkal később otthagyta a haditengerészetet, mert át kellett vennie az apja halálával rámaradt családi gazdaságot. Ketten lettek rá dühösek: a Nautilus program vezetője és gyermekkori szerelme, Rosalynn, aki nem akart visszamenni farmerfeleségnek a georgiai porfészekbe (de persze visszament, 77 évig éltek együtt).
A szegregált Dél szülötte volt, tudta, hogyan kell beszélnie, ha sikeres politikus akar lenni. A georgiai kormányzóságért folytatott kampányában rasszista politikusokat dicsért – anélkül, hogy maga rasszista kijelentéseket tett volna. Kormányzói avatóbeszédében aztán kijelentette, hogy eljött a faji megkülönböztetés felszámolásának ideje. Ekkor több fehér vendég elhagyta a termet, a feketék meg egymást kérdezgették: - Mit mondott?
Elnökjelölti kampányában az egyszerű embereket képviselő kívülállóként lépett fel. Populista jelmondata ma is ismerős: Tegyük újra naggyá Amerikát! 1976-os megválasztásakor az Egyesült Államok a dicstelen vietnámi háborúból lábadozva gazdasági válságól és kőolajszűkétől szenvedett. Carter elnökként is kívülállóként viselkedett. Emiatt feszült viszonya támadt a kongresszus mindkét szárnyával. Mégis hozott előremutató intézkedéseket, például napelemet szereltetett a Fehér Házra (ezt utána Ronald Reagan eltávolíttatta), megalapította a szövetségi energetikai és oktatási minisztériumokat.
A külpolitikában igazi áttöréseket ért el, az Izrael és Egyiptom között a Camp David-i elnöki nyaralóban megkötött békeszerződésért később Nobel-békedíjjal is kitüntették. De nem kevésbé volt jelentős a stratégiai atomfegyverek korlátozásáról a Szovjetunióval folytatott tárgyalás – amit azonban a szovjetek afganisztáni beavatkozása miatt elrendelt gabonaembargó és az 1980-as moszkvai olimpia bojkottja követett. Carter idején került vissza Panamához a csatornaövezet (amelynek Trump most a visszavételével fenyegetőzik).
Hozzájárult a nemzetközi békéhez és biztonsághoz, keményen dolgozott, hogy jobb hellyé tegye Amerikát – Jimmy Carterre emlékeznek a világ vezetőiNekünk magyaroknak a legemlékezetesebb a második világháború során amerikai kézre került és Fort Knoxban őrzött koronaékszerek visszaadása. Ez messze nem volt egyértelmű döntés, sokan, köztük a magyar emigráció vezetői is ellenezték, nem beszélve a nemzetbiztonsági tanácsadó Zbigniew Brzezinskiről. Végül Cyrus Vance külügyminiszter és a Nobel-díjas Szent-Györgyi Albert hozta Budapestre az ereklyéket, de az átadásnál amerikai kívánságra nem lehetett ott Kádár János.
Carter elsősorban a két számjegyű infláció, az amerikai diplomaták iráni túszul ejtése és Ronald Reagan erős kampánya miatt veszítette el az 1980-as választást. Utána azonban jótékonysági akciói révén kiérdemelte a minden idők legjobb volt elnöke címet. A Habitat for Humanity szervezet színeiben Magyarországon is épített házat rászorulóknak. Az első amerikai nekrológok mindenekelőtt tisztességét és emberségét emelik ki, s azt, hogy a történelem sokkal magasabbra értékeli, mint azt saját kora tette.
