A magyar politika egyik legnagyobb közhelye a Fidesz legendás alkalmazkodóképességéről szól: történjék bármi, a professzionális elemzők szerint a kormánypárt mindig megtalálja azokat az eszközöket, amelyekkel a környezet változásait a maga javára tudja fordítani. 2024 egyértelmű tanulsága, hogy ez sokak által sokszor sugallt értelmezés biztosan hamis. A tavalyi esztendőben a NER-kormányzás megszokott közege – a politikában a hatalom által kontrollált ellenzék, a gazdaságban pedig a hosszú konjunktúra és a szinte korlátlan ingyenpénz – köddé vált, és Orbánék erre az átrendeződésre láthatóan nem képesek érdemben reagálni – az elmúlt hetekben/napokban úgy tűnt, mintha nem is nagyon akarnának. A sukorói panama, amelynél az irdatlan mennyiségű közpénz elköltésének egyetlen motivációja a Holdról is látható magánprofit, kézzelfogható következménye pedig egy kiadós természetpusztítás, ugyanúgy megtörténhetett volna 2018-ban, az azóta töretelenül hanyatló rezsim csúcsévében, mint most (meg is történt a Fertő tónál). Mészáros a „verseny” második helyezettjénél 100 százalékkal drágábban épít vasutat – ezt a sztorit legfeljebb az távolítja el a 10-es évektől, hogy ezúttal a nemzet pénztárosának veje a kárvallott, aki akkor még jócskán a körön belül volt. Lőrincre Pakson is rámosolygott a szerencse: 11 évvel a bővítési szerződés után még mindig nem tudni, hogy lesz-e (és ha igen, mikor) új orosz atomerőműve az országnak, az viszont biztos, hogy bármi lesz a vége, sokkal többe fog kerülni a tervezettnél, és hogy a drágulás nyomán nem csak Moszkvában, de Felcsúton is vidáman csilingel a kassza. Áttérve a belpolitikára, Menczer Tamás az évforduló pillanataiban tökéletesen hozta azt a korábbi években Rogántól, Szijjártótól, Havasitól stb. látott, bicskanyitogatóan ellenszenves kültelki figurát, amelyet a magát morális többségként emlegető oldal minden alkalommal üzembiztosan a színpadra küld, amikor valamely saját botránya nyomán szükségesnek látja egy kicsit még lejjebb zülleszteni a magyar közélet nívóját. A „közmédia” pedig továbbra sem csinál titkot belőle, hogy a fideszes pártsajtó részének tekinti magát – amit Magyar Péter beszéde körül műveltek, az (természetesen Magyar Péter nélkül) a hazai sajtó Fidesz általi megszállásának bármelyik évébe beleillett volna.
S ha már így sorra vettük, érdemes talán rápillantani azokra az állítólagos innovációkra is, amelyeknek a kormány az eddigi sikereit köszönheti. A „rezsicsökkentés” nem egyszerűen hazugság volt, hanem (az orosz energiafüggés és a pazarló felhasználás bebetonozásával) valószínűleg a magyar gazdaság-, energia- és környezetpolitika legkártékonyabb húzása – mellesleg pontosan egybeesett a világpiaci energiaár-zuhanással. A 2015-ös menekültválságból, illetve annak kommunikációjából épp csak az az apróság maradt ki, hogy a migránsokat Putyin közreműködésével indította útnak a szír diktátor, és hogy jelentős hányaduk keresztény – de amúgy az eredményhez egy dekányit sem kellett módosítani Orbánék félelemkeltésre, megbélyegzésre, gyűlölködésre és irigységre építő know-how-ján (azaz itt sem a politikát igazították a valósághoz, hanem olyasmi történt a külvilágban, ami minimális reszelgetéssel beilleszthető volt a torz orbáni világképbe). Ukrán háború? Félelemkeltés pipa, megbélyegzés pipa, gyűlölködés pipa, irigység pipa – itt se kellett kibújniuk a bőrükből. Mást meg őszintén szólva nehéz lenne kiemelni: nagyjából ennyi bravúr fűződik a nevükhöz. Meg az a tény, hogy a GDP 3-4 százalékának megfelelő donortőkéből, amíg jött, képesek voltak 2-3 százalékos átlagos gazdasági növekedést produkálni, amikor pedig elfogyott az ingyenpénz, ugyanolyan ötlettelen kétségbeeséssel rohangáltak fűhöz-fához, mint anno Veres, Draskovics és az „elmúltnyolcév” többi elfeledett hőse.
Persze az is lehet, hogy van még valami a tarsolyban. De abból, amit eddig mutattak sokkal valószínűbb, hogy simán nekivezetik a NER-t (meg vele az országot) a falnak. Nem azért, mert nem látják, hogy arra nincs tovább, hanem azért, mert Orbán Viktor egyedül ezt a működésmódot ismeri.