A vadállatok védelme Dél-Afrika gazdaságának egyik alapja és fő profilja. Az országban működő nemzeti parkok és természetvédelmi területek, szervezetek emberek ezreit foglalkoztatják amellett, hogy az ország GDP-jének jelentős százalékát is adják a szolgáltatási szektor részeként. Évente ugyanis több millió vagyonos európai és amerikai turista áramlik az országba azért, hogy természetes élőhelyükön lássanak olyan vadállatokat, mint például a zebrák, elefántok, orrszarvúak, oroszlánok és krokodilok.
A gazdasági szempontból is fontos szektor legfontosabb szerepe ugyanakkor az, amit a neve is magába foglal: a vadon élő állatok és maga a vadon védelme. Például az, hogy a gyors városiasodás és építkezések mellett maradjon elég terület, hogy óvják a veszélyeztetett fajokat, bizonyos esetekben emberi beavatkozással segítsék azok fennmaradását.
Én egy kicsit az utóbbihoz akartam hozzátenni, amikor elhatároztam, hogy két hétre ellátogatok Bela Belába a Cheetah Experience nevű szervezethez.
Nem gondoltam, hogy én leszek az, aki két hét alatt megmenti a gepárdokat a kihalástól, de amellett, hogy szerettem volna egy kicsit elvonulni a világ elől, jó ötletnek tűnt mindezt úgy tenni, hogy közben csinálok valami hasznosat is.
Így találtam magam egy októberi napon, szerda reggel 6-kor egy dzsip hátuljában, végeláthatatlan narancssárga földön zötykölődve egy csapat vadidegen társaságában. Ők már gyakorlottan ugrottak le az autóról és vonultak be az önkéntesszobába ledobni a hátizsákjaikat, és néztek rá a beosztásukra. Volt köztük, aki ekkor már hét hete önkénteskedett a szervezetnél, így pontosan tudta, hogy mi a dolga.
A körülbelül 10-12 fős önkéntescsapat egyik fele az „oroszlán oldal” felé vette az irányt, ahol tulajdonképpen minden olyan macska- és nem macskaféle él, ami nem gepárd. Többek között karakálok, szerválok, kanadai farkasok, sivatagi rókák, vadmacskák, leopárdok, hiénák és oroszlánok. A csapat másik fele a hússzobába és a „gepárd oldalra” igyekezett, hogy nekilássanak az aznapi etetések előkészítésének a szervezet dolgozóival.
Jason, az oroszlán oldalért felelős egyik állatgondozó tanácsára aznap reggel én az oroszlán csapattal tartottam, de egyelőre szigorúan csak kívülről nézhettem az önkéntesek munkáját. Ahhoz, hogy én is hasznosíthassam magam, először szükség volt arra, hogy a nap folyamán együtt átnézzük a rám vonatkozó szabályokat, és hogy az egyik hivatalos gondozó körbevezessen, és egyesével megismertessen az állatokkal.
Így hát az első reggelemen egyelőre kívülről kísértem az oroszlán csapatot. Irigykedve néztem, ahogy félelem nélkül léptek be a különböző vadállatok közé, akik az esetek nagy többségében boldog kiscicákként simultak a lábaikhoz, miközben ők körbejárták a területeiket, hogy feltakarítsanak és friss vizet töltsenek a tálkáikba.
