Kezdjük a beszélgetést a politikával: 2025-től az Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) kormányozhatja Ausztriát, mely az osztrák kulturális életet is alakítani szeretné. Nem aggódik amiatt, hogy az új kormány beleszól az Albertina életébe?
Általánosságban azt tudom mondani, hogy Ausztria egy kulturális nemzet, és mindig is az volt. A turizmusban is világvezető pozíciót foglal el. A vendégeink meg akarják látogatni az operát, a színházat, és látni szeretnék a nemzetközi hírű művészek kiállításait. Az Albertina egy szabad és demokratikus intézmény, mely bemutat bármit, amit a művészet nyújtani tud, miközben az egész világgal együttműködünk. Ez az irányelv vezérel abban, ahogyan hozzáállok az új osztrák politikai vezetőkhöz. Nyilvánvaló, hogy a művészetnek szabadnak kell lennie, szüksége van a vélemény és a gondolkodás szabadságának légkörére, és nem lehet a politika eszköze.
Berlinből érkezett, és mint igazgató ön fogja váltani az Albertinát huszonöt éven át vezető Klaus Albrecht Schrödert. Miért választotta ezt a múzeumot?
Hogy ezt megvilágítsam, egy kicsit vissza kell mennem az időben. Nagyon jó pozícióm volt Németországban, ahol a berlini Régi Nemzeti Galériát (Alte Nationalgalerie) igazgattam. Az elmúlt hét évben sikerült is megduplázni a látogatószámot. Ez számomra egy sikersztori, mely során megtanultam, hogyan szervezzünk programokat, és milyen témájú kiállításokat mutassunk be. Az a múzeum a legjobb XIX. századi műveket mutatja be, mint a francia impresszionisták alkotásait, például Manet képeit, vagy a német romantikából Caspar David Friedrich festményeit. De az a kollekció egy korlátozott időszakot tekint át. Az Albertina viszont egy világhírű múzeum hat évszázadon átívelő pompás gyűjteménnyel, kezdve a gótika és a reneszánsz mestereivel egészen a kortárs művészetig. Ez sokkal nagyobb és gazdagabb kollekció, mint amivel korábban kurátorként dolgozhattam, másrészt az Albertina nagyon különböző kiállításokat mutat be egyszerre. Ez kihívást jelentett nekem, ezért akartam itt dolgozni.
Hogyan akarja megváltoztatni a múzeum életét, milyen vízióval érkezett Bécsbe?
Az Albertina a fennállása óta sokat változott: eleinte a nyomatokból és rajzokból álló kollekciójáról volt híres, majd egyre különbözőbb témájú tárlatokat rendezett, a következő lépés pedig az lesz, hogy a kollekciót új, innovatív módon mutassuk be, hogy a művészeket és a kortárs témákat máshogy közelítsük meg. Azt szeretném, ha a közönség a művészetet újszerű módon, innovatív megközelítéseken keresztül tapasztalná meg.
Kortárs vonatkozású tematikus kiállításokat szeretnék, melyek jobban bevonják a látogatókat új bemutatási formákon keresztül, illetve új művészeket – csak idén hatot – szeretnék bemutatni először Ausztriában, és újra fel szeretnénk fedezni a gyűjteményt.
Úgy vélem, egy múzeumnak – függetlenül attól, hogy mit gyűjt és mutat – elkötelezettnek kell lennie a jelen iránt. Mindig a most, a jelen a lényeges, hogy a kortársak számára aktualitást teremtsen. Múzeumot szeretnék a ma embereinek, mai kérdésekkel. Számomra ez azt jelenti, hogy egy jövőbe mutató múzeumot tervezek.
Az Albertina állandó kiállításán, a Batliner Gyűjteményt bemutató terekben is változtatni fognak a koncepción?
Büszkék vagyunk erre a gyűjteményre, hiszen a klasszikus modernizmus művészeit mutatja be, amit sehol máshol nem találunk meg Bécsben. A kiállítás összetétele tehát marad, de elképzelhető, hogy keveset változtatunk rajta.
A múzeumra jellemző, hogy nagy egyéni kiállításokat mutat be. Ahogy arról a Népszavában is beszámoltunk, az elmúlt években az Egyesült Államokból Alex Katz, Japánból Nara Jositomo, míg Ausztriából Gottfried Helnwein és Erwin Wurm kiállításait lehetett látogatni. Folytatódni fognak ezek a tárlatok vagy lesz valami változás?
Idén jobban fókuszálunk a tematikus kiállításokra, de lesznek egyéni tárlatok, ezúttal hat női alkotót mutatunk be,
mint Jitka Hanzlová cseh fotográfust, Jenny Saville brit festőművészt vagy a már említett Leiko Ikemurát. Bemutatjuk továbbá a fiatalon elhunyt Matthew Wong kínai-kanadai művész képeit, melyeket a példaképe, van Gogh műveivel együtt állítunk ki. Illetve KAWS amerikai alkotó képregényfigurákat idéző, nagy méretű szobrait mutatjuk be az Albertina Modernben. A felsorolt művészek közül egyiknek sem volt önálló tárlata korábban Ausztriában. Damien Hirst brit művésszel is találkoztam Londonban, és megbeszéltük, hogy szívesen rendeznék neki egy kiállítást a papírmunkáiból, melyek a mesterművei előzményei, és még soha nem mutatták be azokat a világon.
Említette a sajtótájékoztatón, hogy az Albertina a nemzetközi kapcsolatait is erősíteni fogja a külföldi intézményekkel, múzeumokkal és kurátorokkal. Hogyan fog ez kinézni a gyakorlatban?
Idén például az oslói Nemzeti Múzeummal és a helsinki Ateneum Művészeti Múzeummal működtünk együtt a Gothic Modern című kiállításon, mely a középkori művészetnek a XIX. századi alkotókra gyakorolt hatását mutatja be. Az együttműködések során a partnereinket nemcsak a nagyobb városokból választjuk ki, mint Londonból, Párizsból vagy New Yorkból, hanem akár kisebb európai városokból is. A partnermúzeumok kurátorai pedig ellátogatnak hozzánk, és más szemmel válogatnak a kiállításokhoz a mi kollekciónkból, ahogy a mi kurátoraink is az ő gyűjteményeikből. Ezekből a közös projektekből gazdag kiállítások születnek, hisz sokszor annyira arra fókuszálunk, ami csak szerintünk fontos, hogy nem látjuk a fától az erdőt.
Ralph Gleis
1973-ban született Münsterben. Művészettörténetet, történelmet és szociológiát tanult Münster, Bologna és Köln egyetemein, a doktori fokozatát 2008-ban kapta meg. Korábban a Bécsi Múzeumban (Wien Museum) volt kurátor, 2017-től pedig a berlini Régi Nemzeti Galéria (Alte Nationalgalerie) igazgatója. 2025. január 1-től a bécsi Albertina Múzeum főigazgatója.
