Az elmúlt év végén az egyik legnagyobb visszhangot kiváltó kormányzati intézkedés a harmadik országokból érkező vendégmunkások számának jelentős csökkentése volt. Tényleg annyian vannak, hogy kiszorítják a magyar munkavállalókat a munkahelyekről?
A szóban forgó 35 ezres kvóta a harmadik országból érkezők esetében az egy évben újonnan kiadható munkavállalási engedélyek számára vonatkozik. Ez alig fele annak, amit a törvény egyébként lehetővé tenne. Ma összesen mintegy 100 ezer külföldi munkavállaló dolgozik Magyarországon, viszont, ha dübörögne a gazdaság, akkor sem férne el 150 ezernél több. Ennek egyik oka, hogy többet nem lehet elhelyezni, mert nincs elég szálláshely. Két évvel ezelőtt oda jutottunk, hogy az ország bizonyos részein a cégek magánszállásokat vettek igénybe, mert elfogyott a munkásszállás kapacitás az adott régióban. Hangsúlyoznom kell, minden versenyképes gazdaságnak szüksége van harmadik országbeli munkavállalókra. Ezt látjuk globális szinten is. A hazai piac technológiai fejlődése és az elmúlt évek beruházási intenzitása is igényelte ezt a fajta „inputot”, hogy a hiányzó kapacitást külföldi munkaerővel hidalják át a cégek. Ráadásul öregedő társadalomban élük, amelyben strukturális munkanélküliség van. Ez annyit tesz, hogy nem feltétlen ott van a képzett munkaerő, ahol az adott állás képződik, és fordítva. További elemként pedig tisztában kell lenni azzal, hogy fizikai munkákra nagy létszámokat toborozni ma már nem lehet, mert ezek bizony már nem vonzók a fiatalság számára. Az elmúlt évtizedben a cégek milliárdokat öntöttek toborzásba, de csak azt érték el, hogy felgyorsult a munkaerőpiac áramlása. Így ma 2-3 év a munkavállalók egy cégnél eltöltött ideje. Saját méréseink is azt mutatják, hogy 800 ezer - 1,2 millió ember vált munkahelyet évente. Ha ezt a foglalkoztatottak jelenlegi, 4,7 milliós számához mérjük, azonnal látszik a mennyire magas ez a szám. Ebben a környezetben jól jönnek azok, akik tovább maradnak egy helyen.
E szerint tehát most is szükség van külföldi és harmadik országokból érkező munkaerőre. De mennyire?
Hangsúlyoznom kell, hogy a piac önszabályozó. Nem mindenáron akarnak külföldi munkavállalót, ráadásul egy pangó gazdasági környezetben egyre nehezebb kitermelni ennek a költségeit. Bizonyos időtartam alatt egyszerűen nem is éri meg ehhez a megoldáshoz nyúlni. Éppen ezért jellemzően Magyarországon olyan vendégmunkások vannak jelen a harmadik országokból, akik legalább 2 évet itt töltenek. Ráadásul ha akad helyi munkaerő, akkor senki nem akar egy vagyont fizetni repülőjegyre vagy olyan munkavállalóval kockáztatni, aki, ha eltűnik nem elég, hogy bevételkiesést okoz, de még tetemes büntetéseket is fizetni kell utána. A túlszabályozottság viszont elriasztja a gazdasági szereplőket, de a munkavállalókat is, és végül ez nem versenyelőnyt, hanem versenyhátrányt jelenthet a magyar gazdaság számára. Mindezzel együtt azt gondolom, hogy az említett 35 ezres plafon a jelenlegi gazdasági teljesítmény mellett elegendő.
Jöhetnek a vendégmunkások, az Orbán-kormány törvénymódosítása csak propaganda voltA külföldi munkavállalók számát korlátozó döntést mennyire tartja politikai célúnak?
Versenypiaci cég kereskedelmi vezetőjeként nem szeretnék döntéseket politikai értelemben kommentálni. Ezzel kapcsolatban annyit azonban meg tudok jegyezni, azzal semmiképpen nem értünk egyet, hogy politikai üzenetek célpontjává vált, hogy mennyi külföldi munkavállaló van itthon. Ez már csak azért sem szerencsés, mert ha történelmi távlatban nézzük, akkor mindig is szükség volt itthon határon túli munkavállalókra.
Történelmi távlatokat említett, a külföldiek hazai munkavállalása azonban az elmúlt évtized közepétől pörgött fel...
Ez a téma valóban 2016 óta kapott különös hangsúlyt, amikor az ukrán munkavállalóknak a szerbekkel együtt lehetőséget biztosított a kormány, hogy mint szomszédos, de nem uniós országból jöhetnek hazánkba dolgozni. Ez jellemzően a magyar kisebbségek magyarországi foglalkoztatását volt hivatott támogatni. Egy idő után azonban már az összes ottani állampolgárra érvényes volt.
És jöttek is, mert a helyi jövedelmeik roppant alacsonyak voltak. 2020-22-re viszont oda jutottunk, hogy az itt lévő ukrán munkavállalók fluktuációja nagyobb lett, mint a magyaroké.
A Covid után pedig, ugyancsak jövedelmi okok miatt, immár kiáramlottak tőlünk. Így óriási igény jelentkezett, hogy betöltsék helyüket. A piac kényszerítette ki a kormánytól azt, hogy más országokból is lehetőség legyen érkezni. Ezek eredményeként jelent meg 2021 őszén a harmadik országokbeli munkavállalókról szóló törvény, melynek nyomán 15 további államból is lehetett munkavállalót hozni. A listán szereplő államokból hozhattak, hozhatnak többek között a minősített kölcsönzők is.
Ha már szóba hozta a minősített kölcsönzést. Önök is e körbe tartoznak, és úgy hangzik, mintha kiskapukat nyitogathatnának.
Nincs benne semmi kiskapu. Magyarországon mintegy 450 munkaerőkölcsönző cég van, a telephelyeik száma 250-270. Vagyis az ország körülbelül 700 pontján lehet munkaerőkölcsönzőhöz fordulni. Ez nagyon nagy szám. Amely cégnek van kellő számú magyar munkavállalója, le tud tenni 50 millió forintot, foglalkoztat legalább 1000 fő kölcsönzöttet, akiknek legalább a fele, tehát 500 fő magyar munkavállaló, illetve van kiépített hálózata az adott országok valamelyikében, az minősített státuszt kaphat. Ezekből ma 29 van. A külön kategória annak is szól, hogy ne legyen vadnyugat ez a piac, amire sajnos sokan így tekintettek, és rengeteg cég élt vissza a lehetőségekkel. 2023-ban 235 ezer ember fordult meg munkaerőkölcsönzésben, ebből mintegy 70 ezer volt külföldi, ennek döntő részét a minősítettek fedték le. Ezzel csak arra akarok utalni, hogy a termelő cégek számára biztosítékot jelent, ha ilyen kölcsönzővel van kapcsolatban. Ez egyáltalán nem politikai kiskapukról szól.
Mely szakmákban, területen igénylik a vendégmunkásokat?
Gyakorlatilag a legnagyobb hiány a szakképzett munkavállalókból van, azokból, akik szakipari tevékenységet végeznek. Itt rendkívül felhígult a piac. Eltűntek azok az iskolák, amelyek ezrével ontották a szakipari mester tanoncokat, de a jelenségnek több oka is van, a hiányt nem lehet csak az oktatás nyakába varrni. A 90-es években és a 2000-es évek elején senki sem becsülte meg a szakipari munkásokat, és a bérük egyáltalán nem volt versenyképes. Így pedig akkoriban mindenki diplomázni akart, amit viszont nem tudott forintra váltani. Utána már késő volt, mire felismerték a strukturális hibát, addigra már kiöregedtek a szakik, OKJ-s tanfolyamok öntötték el a piacot gyakorlati képzés nélkül, robogtak felfelé a szolgáltatási árak, de a szakmák megbecsülése megszűnt. Ennek eredményeként ma a hazai munkaerőpiacról hiányzik nagyjából 150 ezer magasan képzett szakmunkás.
Milyen gondokkal találkoznak a magyar munkaerőpiacon a kölcsönző- és közvetítőcégek?
A magyar munkaerő egyik legnagyobb problémája, hogy hiányzik a szükséges iskolázottság, az élethosszig tartó tanulás, mint felfogás és a szakmai mobilizáció. Mindez alapvetően behatárolja a munkavállalók széles köreinek lehetőségeit. Az ország elmaradott részein tetten érhető az analfabetizmus, azaz sokan a nevüket sem tudják leírni és matematikai alapműveleteket nem tudnak végrehajtani, de korábban általában volt olyan helyi foglalkoztató, aki alkalmazta őket vagy kaptak valamilyen segélyt. Ma viszont ott tartunk, hogy százezrek vannak mélyszegénységben, ami önmagát termeli ki, bár akad program, amely ezt hivatott segíteni, kevés minden igyekezet, mert sok helyütt hiányzik az alapiskolázottság. Rengeteg embernek nincsenek papírjai, okmányai, de sokaknál hiányzik a munkaszocializáció is, mert sosem dolgoztak. A másik a nyelvtudás hiánya. Amikor ünnepeljük a német autóipari multikat, elfelejtjük, hogy ide bizony kell az angol nyelvtudás. A beruházók először angol nyelven fogják elindítani a gyáraikat. A koreai társadalom, de említhetném a finn vagy más északi államokat, vagy egyes feltörekvő társadalmakat, azzal tudtak nagyot lépni, hogy az oktatásra sokkal több pénzt költöttek, mint az OECD átlag és a versenyképesség alapjait ennek mentén fektették le. Csupán húsz, harminc évvel később egyfajta gazdasági csodákat értek el önmagukhoz képest. Nálunk fogynak a diákok és a következő húsz évben egyetlen évfolyam lélekszáma sem lépi át a 100 ezer főt. Ebből az következik, hogy míg éves szinten 20 ezer fővel kevesebb diák lép be a munkaerőpiacra, közben ugyanennyivel több felnőtt munkavállaló lép ki onnan, ezzel a hazai munkaerőpiac utánpótlása éves szinten 40-50 ezer fővel csökken. Ez borzasztóan magas szám.
„Sorozatosan molesztálják a vendégeket” – Kitiltották a török vendégmunkásokat egy kaposvári szórakozóhelyrőlSzámos alkalommal elhangzik bírálatként, hogy az harmadik országból érkezők azért is kellenek, mert így a magyarok bérét és egyéb juttatásait vissza tudják vágni…
Ez a kritika azoknak szól, akik olyan munkavállalókat „csempésztek” az országba, akik ebben partnerek voltak. Azok a szolgáltatók, akik hivatalos utakat betartják, nem tudnak bizonyos szint alatt fizetni a dolgozóknak. Egyrészt azért, mert lassan minden európai ország toboroz azokban az államokban, ahol mi is, és bizony nekünk vonzónak kell lennünk, így nem mehetünk bizonyos bérszint alá. Másrészt azok, akik kritikusan alacsony bérekkel akarnak operálni rendre nem akarják megfizetni a kölcsönzéssel járó egyéb költségeket, szállás, étkezési hozzájárulást…stb. A lényeg; minősített cégek hálózatában lévők esetében kizárnám azt a szándékot, amelyet kérdésében felvetett.
Egyébként valóban jobban dolgozik egy külföldi?
Azzal legyünk tisztában, a vendégmunkások a családot otthon hagyva mindent erre tesznek fel. De megfordítom. A magyar munkavállaló, ha külföldre megy és itthon marad a család, ő nem ugyanezt teszi, hogy a lehető legtöbbet keressen? Egy szó, mint száz a külföldi ittléte alatt mindent a munkára tesz fel, míg a magyar embereknek itt a családja, barátai, s ez azért érezhető hozzáállásbeli különbséget jelent. Így azt tudom mondani, hogy valóban jobban terhelhetők, erősebben fókuszálnak a feladat elvégzésére.
Az elmondottak alapján a hazai munkaerőpiac előtt hatalmas problémák tornyosulnak, amelyekkel muszáj lenne foglalkozni. És akkor még a technológiai fejlődésről nem is beszéltünk…
Így van. Alapvető megközelítéseket kellene újragondolni. A Távol-Keleten ugyanis a gyártási folyamatokban már a 6G-s hálózatokon alapuló technológiát és a mesterséges intelligenciát tesztelik. Úgy vélem ezek egy évtizeden belül Magyarországon lesznek. Csak ez a hazai munkaerőpiacon körülbelül 500 ezer ember munkáját veszélyezteti, technológiai munkanélküliség üti majd fel a fejét. Ezen pedig, pontosabban az erre adott válaszokon már most gondolkozni kellene. Ha ez elmarad, akkor valóban igen nagy problémával kerülünk szembe.
