tárlat;

Nagy Kriszta Tereskova 2008-as önportréin megvágta, majd összevarrta a vásznat

- Megsebzett vásznak

Hét női alkotó művei mesélnek sebezhetőségről, fizikai és lelki sérülésekről a budapesti Tokaj Art Wine galéria legújabb kiállításán, melynek címe a Kispál és a Borz együttes Szívrablás című ’98-as számának egy sorát idézi: „Csak múlna már el, nem is én vagyok ez már”. 

A tárlat e tematika mentén halad, a traumákra, sérülésekre adott reakciókat jeleníti meg: a meghasonlást, az énkép megtörését és az identitás bizonytalanná válását. – Bár hét női művész alkotásait látjuk a falakon, azt gondolom, a férfiak is tudnak azonosulni azzal a helyzettel, amikor másoktól vagy a világ felől fájdalom éri őket – mondta a kurátor, Kocsis Katica, aki az alkotókat úgy válogatta ki, hogy legyenek köztük befutott és pályakezdő művészek is, akik a tematikát közvetve vagy közvetlenül ragadják meg.

A tárlat három tere három különböző hangulatot jelenít meg. A középső, zöld falú teremben a szürreális és sötét atmoszférájú művek kaptak helyet, melyek alanyai a fizikai vagy lelki sérülés utáni állapotot jelenítik meg. Kovács Petra olajképein csukott szemű vagy tekintet nélküli nők láthatók, akik szoborrá merevedtek az őket átjáró fájdalom miatt, míg Denisa Štefanigová cseh művész munkáin a figurák képlékeny alakot vesznek fel, Gáspár Annamária művein pedig a nők fekete terekbe rejtőznek, és csak karjukat, kézfejüket vagy lábukat mutatják meg, így bújva el a világ elől.

A kurátor nem gondolja, hogy a tárlat üzenete negatív lenne, mert bár a képek felmutatják a sebeket, közülük számos a gyógyulásról is szól. Ilyenek az egyik teremben Nagy Kriszta Tereskova 2008-as önportréi, melyeket az alkotó egy szakítása után festett, amikor egy időre hazaköltözött édesanyjához Szolnokra. A képeken a művész meztelen felsőtesttel jelenik meg, rajta vágásokkal, sérülésekkel, melyeket úgy ért el, hogy konkrétan belevágott a vászonba, majd a hegeket „meggyógyította”, összevarrta vagy flitterrel díszítette azokat. Tereskova képeivel jól rezonálnak Bodrogi Judit cérnával a vászonba varrt, meztelen női testei és Töttös Kata hiperrealista nőportréi, akiknek fájdalom kavarog a lelkében, de azt nem beszélik ki, ám a riadt tekintetük, a kócos hajuk és az elkent rúzsuk több mint beszédes. A termeket Városi Gabriella Te lelkedet is tőr járja át című installációja kapcsolja össze, melynek művein lángoló vagy töviskoszorúval körbevett szívek láthatók, bennük egy tőrrel.

Infó: Csak múlna már el, nem is én vagyok ez már. Kurátor: Kocsis Katica Tokaj Art Wine. Budapest, V. kerület, Hold utca 21., 1. emelet 70. Megtekinthető 2025. február 28-ig

Az elkerülhetetlen technológiai fejlődés számos olyan szerzői jogi és etikai kérdést vet fel, amellyel a felhasználók és a szakértők is csak most ismerkednek.