„Egyértelműen kijelenthető tehát, hogy nem a középosztály tűnt el Magyarországon, hanem a szegénység szűnt meg, legalábbis ma egy átlagos „szegény” család az alsó ötödben jobban él, mint 2010-ben egy átlagos „gazdag” család a felsőben” ‒ hirdette ki a végső győzelmet a szegénység felett még múlt hét elején Sebestyén Géza, a Mathias Corvinus Collegium Gazdaságpolitikai Műhelyének vezetője. A közpénz százmilliárdok segítségével felturbózott kormányközeli agytröszt szakértője azóta sem tud leállni, olyan vehemenciával osztja meg szinte napi rendszerességgel Facebook oldalán a „jó híreket”, hogy még a miniszterelnök is példát vehetne róla. Fent idézett kijelentését többek között arra alapozza, hogy manapság egy a társadalom alsó jövedelmi ötödébe tartozó családnak több mobilja és laptopja, és majdnem ugyanannyi mikrohullámú sütője, mosogatógépe és autója van, mint másfél évtizeddel ezelőtt a leggazdagabb 20 százalékba tartozóknak. Csak éppen azt felejti el hozzátenni, hogy ez idő alatt hatalmas technológiai fejlődés ment végbe a világban, ezek az eszközök olcsóbbak és elérhetőbbek lettek. Okostelefonja például ma már kétségtelenül szinte mindenkinek van, a minőségi élelmiszerekben hiányt szenvedőknek és az otthonaikban fagyoskodóknak is. Nem utolsósorban azért, mert akinek semmilyen okoseszköze nincsen, az nem csak az információszerzéstől és az ügyintézés lehetőségétől esik el, gyakorlatilag végleg a társadalom perifériájára szorul.
Nem véletlen, hogy Sebestyén érvelését ízekre szedte például Schlanger Márton, a Republikon Intézet kutatója is, rámutatva, hogy aki 2025-ben ezzel a bizonyos „anyagi deprivációs mutatóval” próbálja szemléltetni a szegénység alakulását, az valójában a saját nézeteit próbálja igazolni, propagandát gyárt. Ugyanerre a következtetésre jutott a lapunknak nyilatkozó Nagy Ádám ifjúságkutató az MCC illetékes intézetének tavalyi ifjúságjelentéséről, ami szerinte győzelmi jelentésnek is gyenge, emellett fontos, de a kormány számára kellemetlen kérdéseket – mint például a külföldre vándorlás – teljesen elhallgat, más intézkedéseket – például munkáshitel – már idő előtt ünnepel.
Nagyon úgy tűnik, hogy jobb híján most a sikerpropaganda a kormányzati stratégia, ezzel próbálják kifogni a szelet Magyar Péter vitorlájából. Az elmúlt 15 évben nem sikerült megreformálni sem az egészségügyet, sem az oktatást, nem újult meg a MÁV, és ne legyen kétségünk, nem szűnt meg a szegénység sem (a sort hosszan lehetne folytatni), de ők azért megpróbálják elérni, hogy ne a szemünknek és pénztárcánknak higgyünk. Külön kormányzati aloldalt kaptak az „Aktuális jó hírek”, és maga Orbán Viktor is csak úgy önti népére az evangéliumot az utóbbi időben. A propaganda hatásosságát már ismerjük olyan kérdésekben, amiben nincs az embereknek közvetlen tapasztalatuk. Mondjuk, hogy van-e valójában patája Soros Györgynek. De vajon meddig terjed a hatása, ha olyasmiről akarnak meggyőzni bennünket, aminek éppen az ellenkezőjét érezzük a bőrünkön? A 2026-os választásokig erre is megtudhatjuk a választ, ez legalább jó hír.