- Poklot ígért Donald Trump, de a Hamásznak már nincs vesztenivalója

Egy nappal a tervezett túsz- és fogolycsere előtt még nem tudni mi lesz, vagyis hogy folytatódik-e a tűzszünet vagy újraindul a gázai háború. Hogy viselik ezt a bizonytalanságot az izraeliek és hogyan viszonyulnak ahhoz, hogy megszakadhat a túszok kiszabadításának folyamata?

Izraelben nagy aggodalommal figyelik az eseményeket. A múlt szombaton szabadult túszok iszonyatos állapota mindenki számára egyértelművé tette, hogy a fogságban maradtak helyzete nem tűr halasztást. Alig két héttel az auschwitzi haláltábor felszabadításának 80. évfordulója után az izraeli társadalom megrökönyödve és felháborodva azzal szembesült, hogy a „soha többé!” jelszó is megkérdőjeleződött, hogy zsidó emberek ugyanolyan állapotban szabadulnak ki fogságból, mint nyolc évtizeddel ezelőtt. A megkínzott, kiéheztetett, embertelen körülmények között tartott túszok állapota minden kétséget kizáróan jelezte, hogy ha nem szabadulnak ki sürgősen, sokan már nem fogják túlélni a további fogvatartást. A túszok családjai valóságos hálózatokat hoztak létre, maximális nyomást próbálnak gyakorolni a döntéshozókra kiszabadításuk érdekében.

Lesz foganatja, vagy valós esély van arra is, hogy összeomlik ez a tűzszüneti megállapodás?

Igazából senki sem tudja, mi lesz, hiszen ez most már nagymértékben attól függ, hogy az amerikai elnök elereszt-e újra egy lufit, vagy sem. Ugyebár a hét elején megfenyegette a Hamászt, hogy elszabadul a pokol és kő kövön nem marad, ha szombat délig nem engedik szabadon az összes foglyot. Mindezt persze azután, hogy előállt egy olyan bődületes forgatókönyvvel, mint Gáza kiürítése és fényűző üdülőteleppé varázsolása. Sokan komolyan veszik ezeket a szavakat, de igazából senkit nem nyugtat meg, hogy az amerikai elnök fenyegetőzik. A pokol már rég elszabadult, Gázában amúgy sem maradt már sok kő kövön, a Hamász fegyvereseinek sok veszítenivalójuk nincs, aligha lesz foganatja ennek a fenyegetésnek.

Mennyire van valós szándék Benjamin Netanjahu részéről, hogy életben tartsa a tűzszünetet és folytassa a tárgyalásokat? Az erre vonatkozó kormányzati kommunikáció kétértelmű és zavaros, a pénzügyminiszter Becalel Szmotrich változatlanul a kormány buktatásával fenyegetőzik, ha nem indítják újra a gázai háborút. Tényleg megbukik a kormány, ha Netanjahu nem enged szélsőséges koalíciós partnerének?

Ennek a kérdésnek több vetülete is van. Nem, nem bukik meg azonnal a kormány, ha Szmotrichék kilépnek, hiszen a két legnagyobb ellenzéki párt vezetője, Jair Lapid és Beni Gantz biztonsági védőhálót ajánlott Netanjahunak. Ha kisebbségben marad a kormány, akkor az ellenzék nem hagyja megbukni, támogatni fogja a túszok kiszabadítása és a tűzszüneti megállapodás végrehajtása érdekében. Netanjahu azonban ennél többet követel, mégpedig azt, azt, hogy ne csak a tűzszüneti egyezmény idejére biztosítsa az ellenzék ezt a védőhálót, hanem azután is még egy évig. Elég furcsa kérés, hiszen gyakorlatilag azt jelentené, hogy az ellenzék segíti ahhoz, hogy szinte végig kitöltse négyéves mandátumát. Ezt úgy tűnik, nem fogja elfogadni az ellenzék.

Mi a másik vetület, ami befolyásolhatja a miniszterelnök döntését?

Benjamin Netanjahu már réges-régen nem tartja kezében a döntéseket, nem rajta múlik az, hogy mi lesz holnap vagy az elkövetkező hetekben. Most még annyira sem, mint január 20-a előtt, amikor még nem Donald Trump volt az Egyesült Államok elnöke. Addig a szélsőjobboldali szövetségesei rángatták zsinóron „Bibit”, azóta a bábos szerepét átvette a Fehér Ház lakója. Minden döntés most már ott születik, Benjamin Netanjahu csak végrehajtó, szerepe abban merül ki, hogy kommunikálja az izraeli közvélemény felé a Trump által kívánatosnak tartott döntéseket. Most leginkább annak jelentőségét hangoztatják, hogy a Fehér Házban őt fogadták elsőként külföldi vezetőként. Ennek nyilván megvan a politikai, diplomáciai jelentősége, de ez nem hozza haza a túszokat. Bár az ígéretek arról szóltak, hogy egycsapásra minden megoldódik január 20-án, egyelőre ebből annyi igaz, hogy január 19-én életbe lépett egy tűzszünet, ami tavaly májusi keltezésű. A végleges elfogadásával várni kellett addig, míg megjött a zöld jelzés a Trump adminisztráció részéről. Sajnos időközben több tíz fogoly vesztette életét, sokba került az izraelieknek ez a halasztás.

Meg fogja bocsátani az izraeli társadalom Benjamin Netanjahunak, hogy májustól mostanig politikai megfontolásból várt, miközben egy csomó hozzátartozót elveszítettek?

Az izraeli társadalom mindig is mozaikszerű volt, most viszont szinte mindenben mélyen megosztott. Talán abban az egyben még egységes, hogy a hazát meg kell védeni, bár az utóbbi időben ezen a konszenzusos cionista eszmén is kezdtek repedések keletkezni. Tavaly több mint 80 ezer izraeli hagyta el az országot. Ez nekünk nem tűnik olyan soknak, a mi országainkból milliók, százezrek vándoroltak ki az utóbbi évtizedekben. Izrael számára azonban ez egy nagyon szokatlan dolog. 1948, az államalapítás óta 2024 az első év, amikor az ország népessége nem nőtt, hanem fogyott, a bevándorlás minimálissá csökkent, a kivándorlás mértéke pedig semlegesíti a természetes népszaporulatot is.

A háború okozta ezt az előzménytelen megosztottságot?

Ez a fajta mély megosztottság a 2022 végén felállt, a szélsőjobbot is kormányra emelő koalíciónak az igazságszolgáltatás elleni koordinált támadásáig nyúlik vissza, amikor a demokratikus Izraelt egy teokratikus állammá akarták átalakítani, ahol az igazságszolgáltatás a politikumnak van alárendelve. Az akkori tüntetéseket a háború befagyasztotta, de a tiltakozások azóta is, bár más megközelítésben, de folytatódtak - a túszok ügye miatt, az október 7-i biztonsági fiaskó miatti felelősségrevonások elmaradása miatt, vagy az ultraortodoxok katonai szolgálat alóli mentesítése miatt. Az izraeli társadalom egyik része, amely megválasztotta és visszahozta Netanjahut a hatalomba, az megbocsát, továbbra is helyesel mindent, amit a miniszterelnök tesz.

És a másik része?

- A háború elején a Likudba és a miniszterelnökbe vetett bizalom mélypontra süllyedt, de ez már a múlté. Netanjahu arra játszott, hogy bírja ki valahogy az amerikai választásokig. Nem mondott le, holott sokkal kisebb bűnökért sokan mondtak le, még a kevésbé demokratikus részein is a világnak, de ő kihúzta, Donald Trump visszatért a Fehér Házba, és most azt hangsúlyozzák, hogy „mi vagyunk Trump legjobb barátai”. Ez egyelőre bejött, de mint minden dicsőség, ez is múlandó, Izraelben pedig sokan aggódva várják a végkifejletet.

Véleménye szerint mi lesz szombaton? Újraindul a háború és feláldoznak még vagy 76 túszt vagy lesz valami kompromisszumos megoldás?

A helyzetet bonyolítja Trump elnök Gázára vonatkozó bejelentése, hogy – az ő szavaival élve – az Egyesült Államok „birtokba veszi” Gázát, kitelepíti lakóit és felépíti a Közel-Kelet Riviéráját. Sokan elemzik mi volt a célja ezzel a bejelentéssel. Egyesek szerint ez egy zseniális tárgyalási trükk, egy tapasztalt üzletemberre valló taktikai húzás. Mások szerint blöff, aminek semmi jelentősége nincs. Én nem gondolom, hogy ne lenne semmi jelentősége, hiszen a világ leghatalmasabb emberéről van szó, minden kijelentése önmagában is egy politikai tett, aminek következményei lesznek, ez esetben máris vannak. Szerintem ez kártyajáték, csak a tét emberek millióinak sorsa. Az amerikai elnök 19-re lapot húzott, nem ő fizeti meg az árát.

Nem tűnik optimistának.

Nem hiszem, hogy bármelyik fél annyira kockáztatna, hogy teljesen felrúgná ezt a megállapodást. A Hamász zsarolása mögött, ne adj Isten, az is meghúzódhat, hogy már nem nagyon van ütőkártyája, nem nagyon van mivel üzleteljen. Vagyis, nem nagyon vannak már élő túszok, és akik vannak, azokat próbálják „raktározni”, hogy legyen adujuk a későbbiekben is. Remélem, nem erről van szó. Talán még valamit el akarnak érni, talán így akarják jelezni, hogy a Trump féle bejelentés nem esett jól nekik, és ezt hol lehet legjobban érzékeltetni, mint ahol legjobban fáj. A túszokkal való zsarolás is a  pszichológiai hadviselés része, ezt támasztja alá a mai bejelentésük is. ( A Hamász csütörtökön délben közleményben jelentette be, hogy "elkötelezett a túszok szabadon bocsátásáról szóló megállapodás és a tűzszünet mellett a meghatározott menetrend szerint". Donald Trump viszont minden túsz elengedését követelte, így marad a bizonytalanság. szerk.) Én azt hiszem, a trumpi fenyegetés ellenére szombaton nem engedik szabadon az összes túszt, de folytatódik a megállapodás gyakorlatba ültetése, a túszokat is az eredeti menetrend szerint, „csepegtetve” szabadon fogják engedni. De mindenképpen kritikus időszak következik, a túszok fogyó eszközt jelentenek a Hamász számára. Rövidesen már a halottak átadásra kerül sor, erre pedig tárgyalásos úton kell átadási-átvételi formát találni, hiszen a Vöröskereszt nem szállít koporsókat és halottas zsákokat. Ez nem lesz olyan örömteli, mint az élő túszok hazatérése, mindenképpen óriási társadalmi traumát fog jelenteni.

Hogyan viszonyul mindehhez az Izraelben állomásozó diplomáciai közösség? Van erről szó diplomáciai körökben?

Nyilván mindenhol erről szól minden, ez alól nem jelentenek kivételt a diplomácia berkei sem. Nekünk könnyebb, mint az izraelieknek, nem a mi bőrünkre megy ki a vásár, bár mi is beleéljük magunkat, ki többé, ki kevésbe, személyes szálaktól is függően. A viszonyulás attól is függ, ki milyen beállítottságú. A diplomaták között is vannak, akik rokonszenvvel figyelik, ami a Fehér Házban történik, többen vannak, akik nem, de ez személyes ügye mindenkinek. Az viszont eléggé egységes vélemény, hogy az itteni helyzet rendezése vagy súlyosbítása az most elsősorban a Fehér Ház döntésein múlik.