polgárság;baloldaliság;jobboldali populizmus;

Nem akarunk másképp élni?

Donald Trump fenyegetései, kíméletlen nagyhatalmi gőgje, az orosz–ukrán háború alakulása, az illiberális populizmus előretörése, a gazdasági botladozás mintha kezdené kiráncigálni Európát a szabadelvű, konszolidált polgári demokrácia álomvilágából. A szövetségesének nevezett urától kapott megalázó müncheni pofonok óta úgy megrezzent, mint a középosztály kispolgára, aki rádöbben, hogy a pozíció­jából lefelé is vezethet út. A magyar miniszterelnök a félperiférián már korábban megérezhette a bizonytalanságot, és lázasan keresi országa, azaz saját hatalmi, anyagi biztonsága számára a mai világ legnagyobb hatalmasságainak kegyeit. Alkalmazkodni próbál az átalakulást mutató világrendhez. Más választás nincs? És maguk a polgárok miért követik kitartóan ugyanezt a mintát? Már meg sem fordul a fejükben, hogy másképp is lehetne élni?

Ül a magát demokratának, netán baloldalinak valló magyar kispolgár kis konyhája kis étkezőasztalánál (lehetnék akár én is, nem hiszem, hogy kivételes példánya lennék ennek a rétegnek), eszi reggelire vajas-párizsis szendvicsét, és emésztgeti a híreket, amelyekkel mindenféle média teletömte a fejét. Nem valószínű, hogy jókedvre penderül tőlük. Zajlik egy orosz–ukrán háború (eddig legalább egymillió halottal), a Gázai övezetben mondjuk éppen tűzszünet (lehet sétálni kicsit a romok között, hetente elengednek három túszt), változóban a világrend, az újtól az okosok folyamatos fegyveres konfliktusokat várnak, a populista globális tőke küzd a liberális globális tőkével, Európa hanyatlásban, Donald Trump Putyinnal tárgyal, fütyül a kontinensünkre, Ukrajnára, vámokat tervez, amerikai Kanadát, Grönlandot, Gázát. Idehaza a kormány azt állítja a magát demokratának, netán baloldalinak érző emberről, hogy idegen érdekeket képvisel, veszélyes a szuverenitásra, lényegében hazaáruló, nem a nemzet része, mert ma egy igazi magyar ember szélsőjobboldali. De egye fene, egyelőre az árulók is élhetnek. Az utcák békések, a politika, a propagandamédia harsog, minden állítása előtt ki kéne írni, csak 18 éven felülieknek (nem az alpáriság, hanem az aljasság szintje miatt), tíz éve folyamatosan választási kampány zajlik, most épp van egy esélyes kihívó, pokoli karaktergyilkos esztendő előtt állunk. Amúgy meg pangó gazdaság, kis infláció a nagy után, a bérek nem nagyon követik, a nyugdíjak végképp nem.

Kispolgári gulyás

Fogy a reggeli, és jön egy kis sajgásféle hastájon. Vagy ott már az epe, netán a máj? Talán csak képzelődés volt az egész. Nem lenne most jó időpontért kuncsorogni, majd pár hónap múlva kórházba kerülni. A műtét biztos sikerül, de utána könnyen jöhet valami vírusfertőzés vagy tüdőgyulladás…

Baj van az egészségüggyel, jobb nem háborgatni. 

Most épp elég izgalom, mi lesz a kisebb gyerekkel, elég lesz-e a pontszám egy jobb gimihez. A nagyobb már egyetemen, lecsúszott az állami helyről, de úgy tűnik, nem szűnik meg a tanszék, és már csak két évet kell fizetni. Anyós, após még él, de mi lesz, ha gondozásra szorulnak? A munkahelyen most nyugi van, bár mintha a múltkor kicsit élesen válaszolt volna a főnökének, mintha morcos is lenne. Hiba volt engedély nélkül nyilatkozni az utcán egy újságírónak, nem derülhet ki, nem is fog. Most még nem küldhetik el. Pár évig még meghúzza magát, aztán majd jobban kinyitja a száját.A párizsis szendvics viszont finom. Mint minden hétköznap. És ma ráadásul remek ebédet készített a párja. Gulyásleves vár rá. Mint a gulyásszocializmusban. Csak akkor még nem szerette. De ez a gulyáskapitalizmus, illetve izé, ez a kapitalista gulyás, nem, ez a polgári gulyás nagyon jó. A panellakása is valahogy szebb, talán nagyobb is lett. Még a szülei vették neki. Igen, lassan neki is el kell kezdenie spórolni. Igen, 30-40 ezret biztos félre lehetne tenni. Csak akkor nem lesz négynapos külföldi nyaralás, szabad áthaladás az európai határokon.

A 2020-as magyar klímatörvény elégtelen vállalásaira, hiányosságaira, az ebben foglalt generációs igazságtalanságokra hívta fel a figyelmet az Alkotmánybírósághoz eljuttatott beadványában a Magyar Természetvédők Szövetsége. A jelenlegi társadalmi-gazdasági berendezkedésünk órája már ketyeg, és ha mi nem teszünk eleget a változásért, a természet fogja ezt kikényszeríteni – fogalmazta meg a Visszhangnak az MTVSZ társelnöke, Farkas István Tamás.