Megalapozatlan félelem, hogy veresége esetén az Orbán-kormány nem adná át a hatalmat

Március 15-e előtt vagyunk: a nemzeti ünnepre meghirdetett demonstrációk befolyásolhatják-e a politikai erőviszonyokat?

Ha valaki nem követ el nagy hibát – márpedig ennek a kockázata az előre bejelentett, megtervezett rendezvényeken viszonylag csekély –, akkor az ilyen demonstrációk általában nincsenek komoly hatással az erőviszonyokra.

Ön szerint parlamenti választáson legyőzhető-e az a Fidesz, amely eddig is az érdekeinek megfelelően alakítgatta a szabályokat, és bármikor újra hozzányúlhat a választási rendszerhez?

Nyilván rengeteget tehetnek a szabályok módosításával, de a legfontosabb, a szavazatszámlálás alapvetően rendben van Magyarországon. Minden jelöltállító szervezet minden szavazókörbe küldhet két delegáltat, a jegyzőkönyvet mindenkinek alá kell írnia, arról mindenki másolatot kap. Sokféle helyzetben találkoztam fideszesekkel, még ellentüntetőként is: egyszerűen nem igaz az a feltevés, hogy több tízezer elszánt szavazatszámláló áll a Fidesz mögött, aki mindenre képes azért, hogy Orbán kormányon maradjon, és kész tömegesen asszisztálni valamilyen gátlástalan választási csaláshoz. Persze, lehet formálni ezen a hozzáálláson – zajlik az ellenfelek dehumanizálása, Bayer Zsoltot például arra tartják, hogy hergelje az embereket –, de a folyamat még kezdeti stádiumban van. A szó eredeti értelmében bármennyire nem lesz szabad és demokratikus a választás, a Fidesznek meg kell teremtenie azt a látszatot, hogy az erkölcsi és a politikai alapja is megvan a kormányzáshoz.

Hajlandó lenne békésen átadni a hatalmat a Fidesz, ha számára kedvezőtlenül alakulna az eredmény?

Az olyasfajta félelem, ami az ellenkezőjét feltételezi, nem megalapozott. A rémképek nem hasznosak és nem indokoltak. A politika iránti elvárásokat tekintve nagyon erős Magyarországon az erőszakmentesség normája. A megállapítás fideszes honfitársainkra is érvényes. Az államapparátus, a rendőrség és a katonaság sincs felkészülve arra, hogy közreműködjön a Fidesz hatalmának erőszakos megtartásában. Bár a Fidesz választásról választásra messzebb tolta a határokat, belföldi korlátai vannak annak, hogy meddig lehet elmenni, milyen mértékben lehet még elnyomóbbá tenni a rendszert. Inkább csak jogi ügyeskedésre és propagandaviharra számítanék egy vesztett választás után.

Érez kormányváltó hangulatot az országban?

Nagymértékű az elégedetlenség, bőven összegyűlt annyi negatívum, hogy abba belebukhat a Fidesz. Közben viszont a fideszes propaganda is teszi a dolgát. Haboznék egyértelmű választ adni a kérdésére, de azt biztosra veszem, hogy előállítható a kormányváltó hangulat.

Tavaly év végén ön vette észre, hogy az idei költségvetésbe beterveztek 8,4 milliárd forintot választási előkészületekre. Van bármifajta realitása az előrehozott választásnak?

Ha a kormány úgy gondolja, akkor van, de egyelőre nem látszik jele annak, hogy úgy gondolná. Magyar Péter, a Tisza Párt elnöke részéről ügyes kommunikációs fogás volt, hogy előrehozott választást kezdett követelni, csak éppen semmi nem utal arra, hogy ez megvalósul.

Az ellenzéki térfélen kimagaslik a Tisza Párt, bejutásra esélyes lehet még Demokratikus Koalíció. A többiek támogatottsága – a Mi Hazánkat nem veszem ide – a parlamenti küszöb alatt marad. Ennek ellenére a Jobbik, az MSZP vagy például a kutyapárt is saját listát akar állítani. Melyik konstrukció lenne optimális az ellenzék számára? És ehhez képest milyen felállás várható a választáson?

Részben azért sem, mert a Fidesz úgy alakította a szabályokat és a gazdasági ösztönzőket – az állami támogatáshoz egy százalékot kell elérni –, hogy a kis pártokat ebben ellenérdekeltté tegye. Másrészt: ha valaki elkötelezett szocialista vagy például jobbikos, nem kell Fidesz-kollaboránsnak lennie ahhoz, hogy úgy érezze, amikor pártjának fennmaradása a tét, megéri külön elindulni. Semmiképpen sem segíti a kormányváltást, hogy több lista lesz, de az egyéni választókerületekben valószínűleg a DK-sok közül is sokan átszavaznak majd a Tisza jelöltjére, a volt ellenzéki összefogás többi pártja pedig listán se nagyon fog szavazatokat kapni.

A fővárosban 2022-ben majdnem mindegyik választókerületben az ellenzéki összefogás jelöltjei győztek. Velük mi lesz?

Egy részüknek semmi esélye nincs, másoknak viszont kétségkívül van saját profiljuk, amely révén megkülönböztetik magukat a pártjuktól, és van saját aktivistahálózatuk is. Ha úgy döntenek, hogy újra megpróbálják, akkor az esetek 90 százalékában vagy ők, vagy a tiszások az utolsó pillanatokban visszalépnek majd a másik javára. Emberi számítás szerint semmi más nem történhet. A DK-sok kivételek, velük egyéniben sem fog összeállni a Tisza Párt, és fordítva. Ehhez mindkét oldalon hiányoznak az együttműködés alapvető feltételei. A DK-s jelöltek tehát még okozhatnak szavazatveszteségeket. Más okból, de a Magyar Kétfarkú Kutya Párt is külön kategória. Nekik nem fontosak az egyéni választókerületek, céljuk az egy százalék elérése. Rájuk tényleg csak azok szavaznak majd, akik otthon maradnának, ha nincs kutyapárt. A kis ellenzéki pártok egyébként azzal növelhetnék a támogatottságukat, ha karakteresen felvállalnának olyan ügyeket – egyebek között a Pride vagy Ukrajna melletti kiállás –, amelyek a Tisza néppárti politikájába kevésbé férnek bele.

Árad még a Tisza, vagy már tetőzik?

A Fideszt nem online hirdetésekkel, hanem kizárólag emberi munkával lehet legyőzni, és a Tisza Párt ezzel pontosan tisztában van.

Magyar Péternek el kell hitetnie a társadalom többségével, hogy alkalmas kormányfőnek, rá lehet bízni az ország vezetését. Érdemes lenne változtatnia valamit, vagy jó úton jár?

A személyes ízlésemet tegyük félre, nincs jelentősége. A stílusa vitatható, de abban nem kell megváltoznia, hogy mennyit ködösít. Jó ütemben adagolja az üzeneteit, és azokból csak annyit mond el, amennyit hatékonyan el tud juttatni a választókhoz. Magyar Pétertől senki sem azt várja, hogy olyan géniusz legyen, aki a közlekedéstől az egészségügyig minden szakpolitikai területhez ért. Neki egy kompetens, tiszteletre méltó csapatot kell felállítania. Nehéz vállalkozás, amiből én csak annyit látok, hogy az erőfeszítés megvan. Félreérti a politikai rendszerünket, aki azt hiszi, egy alulról építkező szervezet minden további nélkül alkalmas arra, hogy szembeszálljon a Fidesszel. Sokféle szempont alapján kell válogatni, nem elég arról meggyőződni, hogy az újonnan jelentkezők politikailag lojálisak. Naiv és értelmetlen kritika, hogy miért nem látunk több „ismert arcot” a párt körül. A Tisza nagyot húzott azzal, hogy megnyerte magának a volt vezérkari főnököt, Ruszin-Szendi Romuluszt, vagy – bár kisebb figyelmet keltett – a Magyar Olimpiai Bizottság korábbi elnökét, Kulcsár Krisztiánt.

A Fidesz láthatóan ráhajtott a Mi Hazánk táborára, pedig ez a párt „rejtett erőforrása” a mostani kormánynak. Mi lenne a jó stratégia: annyi szavazójukat lenyúlni, amennyit csak lehet, vagy mértéket tartani, hogy a Mi Hazánk azért bekerüljön a parlamentbe?

A Mi Hazánk billegő kérdés a Fidesz számára. A Fidesz becsülhetően még mintegy 150 ezer listás szavazót tud begyűjteni a Mi Hazánktól, ami egy-két mandátumot jelent. Ez a Mi Hazánk táborának az a fele, amelyiknek szavazatait egyéniben amúgy is megkapja majd. Ha viszont a Mi Hazánk nem jut be a parlamentbe, akkor a Fidesz hat olyan képviselőt veszít, akire számíthatna a kormányalakításkor. Így nézve egyértelműnek tűnik, melyik a helyes lépés. Ezt a logikát azonban felülírhatja, ha a Fidesz nagyon kétségbeesett helyzetbe kerül – és egyáltalán nem tartom kizártnak, hogy így lesz –, amikor mégis inkább megpróbálja azt a bizonyos 150 ezer szavazatot megszerezni.

A menetrendszerű gyűlöletkampányok mellett a Fidesz a jól bevált osztogatásra épít. Bejöhet ez még? Feledésbe merültek a 2022-es választás után hozott megszorító intézkedések?

Nagyon egyedi az, amit a Fidesz művel. Igaz, a módszer csak eltorzított médiaviszonyok között, autokráciában lehet eredményes. A Fidesz nem egyszerűen osztogat, hanem ehhez óriási kommunikációs apparátust is mozgósít közpénzen. Még azt is megtervezi – ahogyan a rezsicsökkentés vagy az úgynevezett migránsválság esetében –, hogy milyen módon csalja csapdába az ellenzéket, és az általa kiprovokált bírálatokra milyen válaszokat adjon.

Látja már körvonalazódni, hogy mi lesz a kampány központi témája? Az Európai Unióhoz való tartozásról például még szót sem ejtettünk.

A Fidesz kampányának középpontjában valószínűleg a „családpolitika, biztonság, nyugalom” lesz, valamint az, hogy mennyire borzasztó az ellenzéki ajánlat. Az Európai Unióhoz fűződő viszony ügye megmarad Orbán-ellenes témaként – valóban fontos kérdésről van szó –, de azt nem hiszem, hogy a most tapasztalható forgószél kitart jövő tavaszig. Ellenzéki szempontból az lehet a központi téma, hogy mennyire nem nyújt gazdasági perspektívát a Fidesz. Az biztos, hogy a kormány helyzetén Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter ténykedése sem segít. Nem egyszerűen csak megélhetési problémák vannak, hanem – ahogyan az akkumulátorgyárak esete is szemléletesen bizonyítja – teljesen zsákutcás a Fidesz által képviselt fejlődési útvonal. Óhatatlanul ebbe az irányba fog gravitálni a Tisza Párt kampánya.