Erős vállalás Michael Haneke filmjét színpadra vinni. A 2012-ben készült többek között Oscar-díjjal elismert alkotás egy idős zenetanár házaspár súlyos kálváriájával szembesíti a nézőt. A feleség agyvérzést kap, és az ezt követő leépülést láthatjuk a mozivásznon. Ebből még nem adódna, hogy a Szerelem legyen a címe ennek a filmnek, de aki látta, azt tudja, hogy ennél pontosabb címet nem lehetett volna adni az alkotásnak.
Már többször leírtam, de most ezt éreztem, hogy egy filmből színpadi változatot készíteni már önmagában kockázatos. Nem beszélve ebben az esetben a téma könyörtelen brutalitásáról. Egy betegséggel nagyon nehéz szembenézni. Azzal pláne, ha az betegszik meg, akit nagyon szeretünk. Legyen az a társunk, a gyerekünk, vagy valamelyik szülőnk.
Ördög Tamás rendezése elsősorban a két főszerepet játszó színészre épít. Nagyon helyesen. A színpadi adaptációt Keszthelyi Kinga fordítása alapján Törley-Havas Sára dramaturg és maga a rendező jegyzi. A mellékszereplők néhány mondatukkal ebben a rendezésben kissé kitett figurák. Vélhetően az ő jelenlétük ellenpontozza a két főszereplő megejtően fájdalmas és természetes intimitását. Izsák Lili díszlete és jelmezei is egyfajta ellenpontot képeznek, az egyáltalán nem szűkös térben, hiszen a drámát az Örkény nagyszínpadán játsszák.
Pogány Judit és Gálffi lászló azonban ezt a teret is képes bejátszani.
De ha jobban belegondolunk: ők nem is játszanak, inkább léteznek a színpadon. A jelenlétük, a gesztusaik annyira őszinték és magától érthetőek. Így még inkább önfegyelmet kíván a nézőtől, hogy a fizikai leépülés különböző stációival szembesüljön.
Eszünkbe juthatnak az ezzel a témával kapcsolatos saját emlékeink. Édesanyám több mint tizenkét éve ment el, és nem felejtem el az utolsó kórházi éjszakáját. Külön volt egy szobában. Mintha otthon lettünk volna. (A darabban a feleség nem akar kórházba menni, a férj otthon ápolja.) Anyukámat csaknem egy órán át igyekeztem rávenni, hogy legalább néhány kanál joghurtot vegyen magához. Nagy erővel tiltakozott. A Szerelem egyik legmegrázóbb jelenete számomra – talán az előbb említettek miatt – az volt, amikor a férj eteti a feleségét. A végén az akció fizikai atrocitásba torkollik, mert a nő elutasítja az ételt.
Infó
Michael Haneke: Szerelem. Örkény Színház. Rendező: Ördög Tamás
Az előadás azért szép és fájdalmas egyszerre, mert megmutatja, hogy rajtunk múlik, miként döntünk ilyen éles helyzetekben. Az empátiánkon, az elfogadásunkon múlik, hogy miként viselkedünk. Igazán ilyenkor derül ki, képesek vagyunk-e szeretni. Gálffi László figurája képes szeretni. Pogány Judit nőalakja pedig nem finomkodik, a szemünkbe vágja azt, milyen amikor az ember igazán kiszolgáltatottá és tehetetlenné válik. A lányukat az egyik szemét letakarva Kiss-Végh Emőke játssza. Ő sokáig nem tudja elfogadni azt, ami az édesanyjával történik. Az előadás elején van egy kitöréses magánszáma.
Én viszont a dráma nyomasztó csendjeit, a nő és a férfi még a halált is legyőző, az ember szemébe könnyeket csaló összekapaszkodását vittem magammal. Talán mégis létezik igazi Szerelem.
