Fabiny Tamás Orbán Viktor poloskás beszédéről: Keresztény közéleti szereplőt ettől a jó ízlésen és a riasztó történelmi példákon túl a Szentírásnak is vissza kell tartania

Orbán Viktor miniszterelnök március 15-i beszédéről teológusként emelt szót a Szemléleknek elküldött, Milyen lélek lakik bennünk? című írásában Fabiny Tamás, az Északi Evangélikus Egyházkerület püspöke. A hatalmas botrányt kavart poloskás beszédről azért tartotta fontosnak leírnia a véleményét, mert annak, ahogy írta, számos bibliai vonatkozása van. A püspök a kormányfő beszédének már a teológiai keretezését is problémásnak tartja, ugyanis március 15-ét, nemzeti ünnepünket egyrészt szakrális pillanatnak nevezte, másrészt, már megszokottan, „a Jóisten mindannyiunk fölött, Magyarország mindenek előtt!” fordulattal zárta.

– A Szentírásban nem véletlenül szerepel a névtilalom kérdése: „Ne mondd ki hiába Istenednek, az Úrnak a nevét” (2Móz 20,7), amivel kapcsolatban legalább annyit tudatosítanunk kell, hogy annak következményei vannak. Nincs lehetőség szelektív használatra, minden következményt vállalni kell, etikai és szociális téren is. Egy történelmi emléknapról való megemlékezés nem indok arra, hogy annak szakralitását valljuk – szögezte le Fabiny Tamás, egyértelművé téve:

– A beszéd „jön a húsvéti nagytakarítás, átteleltek a poloskák” részéről sokan elmondták, leírták a véleményüket. Valóban minden politikustól elvárható, hogy óvakodjon ellenfelei és a másként gondolkodók dehumanizálásától. – Amennyiben azonban a közéleti szereplő önmagát kereszténynek vallja, akkor őt ettől nemcsak a jó ízlés és a riasztó történelmi példák kell hogy visszatartsák, hanem a Szentírás is. Teológiai nyelven ezt úgy mondjuk, hogy az ember imago Dei, Isten képmása – figyelmeztetett az egyházi vezető, aki utalt a bibliai teremtéstörténetre  (1Móz 1,27) is: „Megteremtette Isten az embert a maga képmására, Isten képmására teremtette, férfivá és nővé teremtette őket.” A lelkész szerint valakinek a dehumanizálása az ő istenarcúságának kétségbevonását is jelenti.

 – „Rajtuk a skarlátbetű, sorsuk a szégyen és a megvetés. Ha van igazság, márpedig van, akkor a pokolban külön bugyor várja őket” – mondta Orbán Viktor, ám itt a teológus arra mutatott rá, hogy egy keresztény politikust éppen a hite kell hogy megvédjen attól, hogy ilyen súlyos kifejezésekkel éljen. A regénybeli skarlátbetű a megbélyegzés jele, ami rossz történelmi emlékeket idéz. A pokol bugyrainak ismételt emlegetése Fabiny szerint – a pártelnök-kormányfő nem először hangoztatta ezt – csak tovább rontja az amúgy is tragikus állapotú közbeszédet, másrészt teológiai, vallási kategóriát visz a politikába.

– hangsúlyozta az evangélikus püspök. 

A lelkész felidézte, hogy amikor Jézust az ellenséges samáriaiak nem fogadták be falujukba, két tanítványa, Jakab és János azt akarták, hogy szálljon le tűz az égből, és égesse meg őket. – Jézus ezt mondta „a mennydörgés fiainak”: „Nem tudjátok, milyen lélek van bennetek, mert az Emberfia nem azért jött, hogy emberek életét elveszítse, hanem hogy megmentse.” (Lk 9,55–56) Tudjuk-e, milyen lélek van bennünk? Jakab apostol intelme (Jak 3,5–6) a közélet valóban minden szereplőjének megszívlelendőnek kellene lennie:  „A nyelv is milyen kicsi testrész, mégis nagy dolgokkal kérkedik. Íme, egy parányi tűz milyen nagy erdőt felgyújthat.”