Gyorsan kellett kapcsolnia annak, aki még elfogadható áron akart jegyet vásárolni a Barbican Theatre korlátozott ideig, mindössze hat hétig, április 5-ig műsoron lévő telt házas előadására, mert a legjobb helyek végül 250 fontot (közel 120 ezer forint) kóstáltak, de így is elkeltek. Még szerencse, hogy aki a kétszeres Oscar-díjas (Aviátor és Blue Jasmine) Cate Blanchett és a többek között a Strike, vagy az Hour BBC tévésorozatokból ismert Tom Burke együttesére kiváncsi, megtekintheti őket a Londonban éppen a múlt hét végén bemutatott, itt forgatott Black Bag (A fekete táska) című filmben is. Ám ez összehasonlíthatatlanul kisebb élmény, mint élőben látni a brit színpadon legutóbb a National Theatre-ben a When We Have Sufficiently Tortured Each Other című Martin Crimp darab főszerepében megjelent művészt. Az 55 éves színésznő a City kulturális betonkolosszusában 2012 óta először tűnik fel. Akkor a férjével, Andrew Upton író-rendezővel közösen vezetett Sydney Theatre Company-vel mutatkozott be Botho Strauss Big and Small című színműjének vendégelőadásain.
Az ausztrál színpadi és filmnagyság Irina Arkagyina, az ünnepelt színésznő, Burke pedig a nem kevésbé népszerű író, Borisz Alekszejevics Trigorin bőrébe bújik.
Először próbálja ki magát a világot jelentő deszkákon az írói babérokra törő neurotikus, depressziós Kosztya Trépljev (Morcsányi Géza 2022-es fordításában használt névváltozattal) szerepében Kodi Smit-McPhee, akit a Power of the Dog, A kutya karmai között című western filmdrámában fedezhettünk fel. Ismerős azonban a tanítót, Medvegyenkót remekül, időnként improvizálva alakító Zachary Hart (Slow Horses, Utolsó befutók) és az emberekben túlságosan bízó, túl komoly Nyina szerepét elnyert Emma Corrin, a Korona negyedik sorozatának Diana walesi hercegnője is. Az előadás rendezője a német színházi világ enfant terrible-jének számító Thomas Ostermeier, aki 56 évesen alighanem már bánja, hogy korábban úgy nyilatkozott, 40 éven felül már nem lenne szabad teátrumban dolgozni.
Csehov klasszikus drámája egyszerre szól szerelmi sokszögekről és állítja pellengérre az emberi és művészi önkifejezést.
Talán a legfontosabb kérdésnek az számít, mi értelme van a színháznak, szereti-e vajon a közönség Csehovot. Erre vár választ a nézőket a játékba többször is bevonó, a Barbican Theatre hatalmas színpadára négykerekű motorbiciklin érkező Medvegyenkó, aki a többi közreműködővel együtt ismételten megragad egy mikrofont és népszerű popszámokat ad elő. Hely van bőven, mert a díszlet nem több, mint a színpad közepén elhelyezkedő terebélyes bokor, előtte pedig az idejüket Arkagyina bátyja, az egyre betegesebb Szorin birtokán töltők ülőhelyéül szolgáló nyugágyak sorakoznak. Üdítő jelenség, hogy Duncan Macmillan frissen készült átültetése nem vesz erőszakot az eredeti szövegen ami így zavartalanul működik a hagyományos és modern színház élvezetes keverékében.
Cate Blanchett láthatóan élvezi a reflektorfényt, Arkagyina hiúságát, szűntelen szereplési vágyát.
Fiatalsághoz, hírnévhez, női vonzerejéhez ragaszkodását kihívó-kirívó kosztümeivel és vibrálásával fejezi ki. Játéka ellenállhatatlan, fiával, a kétségek által gyötört Kosztyával folytatott kommunikációja hol dühítően érzéketlen, hol szánalmas, de néha őszinte szeretetet és aggodalmat is kifejez. Blanchett gyakorta fakad jól ismert slágerekre, de akrobatikai képességét is bizonyítja, egyszer például egy nagy tapsot kiérdemelt bravúros spárgával. Amilyen hangos, hivalkodó és extrovertált Blanchett mint Arkagyina, a rá osztott koncepciót követve Tom Burke kimondottan topis, motyogása alig érthető, nehéz felfogni, hogyan csavarja az ujja köré mind a hozzá betegesen ragaszkodó, végül meg is alázkodó Arkagyinát, mind annak ellentétét, a végül csalódott, de az író iránt változatlanul szenvedélyes szerelmet tápláló Nyinát. A szerelmi sokszögbe a leginkább a Sex Education, Szexoktatás sorozattal azonosított Tanya Reynolds által alakított Mása, Szorin intézőjének lelki gondokkal küzdő lánya is beletartozik. Ő Kosztya iránti viszonzatlan szerelmét Medvegyenkóval kötött házassággal próbálja reménytelenül feledtetni.
A tragikus hős végeredményben Arkagyina fia, Kosztya, aki nem heveri ki az első felvonásban a vidéki társaság előtt bemutatott kísérleti drámájának katasztrofális fogadtatását. A Csehovval elválaszthatatlanul összefonódott dramaturgiai elv a City kulturális központjában is valósággá válik. Első, sikertelen öngyilkossági kísérlete után közel három órával és a darab szerint két évvel később az addigra befutott fiatal író előbb csak kéziratait tépi szét, majd ugyanazt a puskát újra maga ellen fordítja a bokorban elbújva, ezúttal eredményesen. Ugyanúgy elpusztul, mint az értelmetlenül lelőtt, majd kitömött formában újra megjelenő sirály.
Infó
Csehov: Sirály
Barbican Theatre, London
április 5-ig
