Nem minden az erő és a karizma: a Nemzetközi Olimpiai Bizottság 131 éves fennállása során első ízben választott női elnököt. A 41 éves, zimbabwei Kirsty Coventry sikere nem csupán az olimpiai mozgalom számára reményteljes, hanem mindazoknak is, akik elhűlve nézik a populista térnyerést a világban. Korunk kihívásaira a jobb oldalnak van határozottabb javaslata, ami nem sok, de javaslat: adjuk a hatalmat erős kezű, karizmatikus vezető kezébe, nem baj, ha autoriter rendszert épít, de legalább megvéd minket minden bajtól. Az angol Sebastian Coe korántsem egy Donald Trump, korosodó fehér férfiként a hangzatos reformjavaslatai, határozott fellépése és víziója mégis többeket eltántoríthatott attól, hogy az ötkarikás mozgalmat „Trump-tornádói” pályájára állítsa, vagy ha ez túlzás is: regnálása azt idézze.
Ehelyett a NOB 144. kongresszusán a hét jelölt legfiatalabbika nyert, egy kétgyermekes kismama, aki az első női és első afrikai elnök. Kinevezése tehát önmagában történelmi, abban a tekintetben pedig reformeri, hogy a NOB előtt álló feladatokat a diktatórikus dirigálás helyett más energiákkal kívánja kezelni. Határozott kommunikációval, a kényes vitákat nem megspórolva, egyensúlyra törekvéssel, kompromisszumkészséggel. Friss energiája egyszerre lehet képes megszólítani a fiatalabb generációkat, a nőket és kontinense lakóit. Zéró toleranciát hirdetett a korrupcióval szemben, egyenlő bánásmódot és elszámoltathatóságot ígért mindenki számára, fontosnak tartja a fenntarthatóságot, s mindebből kitetszik, az elmúlt 80 évben megszokott világrend legfőbb vezetői értékeit viszi tovább: a morál alapú (sport)politizálást. Minimum nyolc éve lesz arra (még egy négy éves ciklusra megválaszthatják), hogy bizonyítsa: az általa képviselt értékek teszik igazán alkalmassá az embert arra, hogy jó vezetővé váljon.