A Fővárosi Törvényszék jogerős ítélete szerint törvényt sértett a kormányhivatal, amely – miután tavaly nyár végén bezáratta Budapesten az Iványi Gábor-féle Wesley Kincsei Általános Iskolát és Gimnáziumot – nem gondoskodott a tanulók oktatásának megszervezéséről. A perben a szülőket és a gyerekeket a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) képviselte. Mire hivatkozott a bíróság?
Zeller Judit: Az iskola fenntartója is pert indított. A Fővárosi Törvényszék egyesítette az ügyeket, és kimondta, hogy sérültek a gyerekek jogai, ugyanis a kormányhivatal nem jelölt ki új iskolát számukra, ami nem tagadhatja meg a felvételüket, ahogyan azt a köznevelési törvény előírásai szerint meg kellett volna tennie. A kormányhivatal eljárása különösen érzékenyen érintette a sajátos nevelési igényű, SNI-s gyerekeket. Hiszen nekik sokkal nehezebb intézményt találni, mint egy átlagos tanulónak.
Csabai Lucia: A „sajátos nevelési igény” a köznevelési rendszerben egy olyan státusz, ami a különleges bánásmódot igénylő gyerekeknek lehetőséget biztosít fejlesztésekre, a megfelelő nevelési-oktatási környezet biztosítására. A mi esetünkben, ügyfeleink között autizmus spektrumzavarban, valamint egyéb pszichés fejlődési zavarban, azon belül is súlyos tanulási zavarban érintett gyermekek vannak, illetve egyik ügyfelünk esetében folyamatban van a szakértői bizottsági vizsgálata. Pontosan nem tudom, a Wesley Kincseibe járó nagyjából százötven diák közül hány volt hivatalosan is SNI-státuszú, de az biztos, hogy a gyermekek többségének, még ha nem is SNI-sek, szüksége van sajátos pedagógiai módszerekre.
Mi lett a gyerekekkel?
Zeller Judit: Vannak, akik máig nem találtak megfelelő iskolát. Ez nem úgy működik, hogy az SNI-s gyerekek szülei elkezdenek maguktól keresgélni iskolát, aztán beteszik őket oda, ahol éppen van hely. Ezeknek a gyerekeknek az oktatását a pedagógiai szakszolgálat szakértői bizottsága kíséri figyelemmel, amely arról is dönt, hogy melyik iskola (mely iskolák) megfelelő(k) a gyerek fogadására. Iskolaváltáskor a szakértői bizottságnak tudomást kellene szereznie arról, hogy az adott gyerek már nem abba az intézménybe jár, amit kijelöltek számára. Ha megszűnik az iskola, akkor olyan másikba szabad csak átíratni, ami megfelel a szükségleteinek. A kormányhivatal nem egyeztetett a szakértői bizottságokkal sem.
Jogerősen Iványi Gábor egyházának adott igazat a bíróság, megszüntette a fővárosi kormányhivatal iskolákat törlő határozatátKét hete tart a tanév, de még vannak olyan speciális igényű diákok, akiknek nincs helyük az Iványi-féle Wesley-iskolák megszüntetése utánCsabai Lucia: Előfordult, hogy egy hónap után kiderült, mégsem alkalmas az új oktatási környezet a gyerekek számára. Van, aki már azóta a harmadik iskolával próbálkozik, és van, aki kényszerből maradt valamelyik intézményben, mert nincs hova mennie.
Zeller Judit: A szülőket törvény kötelezi arra, hogy iskolába járassák a tanköteles korú gyereküket, különben retorziókkal kell számolniuk. Az államnak tehát kötelessége lenne biztosítani, hogy a szülők képesek legyenek eleget tenni kötelezettségüknek. Az iskolai helyhez való hozzáférés nem mehet „aki kapja, marja” alapon. Mégis ez történt. A szülőknek adtak egy listát a választható iskolákról, de arra már nem volt garancia, hogy az adott SNI-s kategóriával fel is vehetik oda a gyereküket, ha pedig felvehetik, akkor van szabad férőhely.
„Semmi sincs rendben” – Szülői nézőpontból korántsem annyira rózsás a helyzet a Wesley-iskolák bezárása után, mint azt a fővárosi kormányhivatal láttatni próbáljaNe felejtsük el, hogy mindez a nyári szünet végén zajlott.
Zeller Judit: Igen. Ha törvény nem is írja elő, hogy egy iskolát mikor szabad megszüntetni, a gyerekek érdeke és a józan ész azt diktálja, hogy nem pár nappal az iskolakezdés előtt.
Csabai Lucia: A pedagógiai szakszolgálatok évente frissülő intézményjegyzéket vezetnek azokról az iskolákról, ahol SNI-s gyerekeket fogadnak. Ha a kormányhivatal együttműködött volna a pedagógiai szakszolgálattal, akkor a szülők szakértői segítséget kaphattak volna, többek között használhatóbb intézményjegyzéket. De még ez sem elég. Az egyéni igényekről a kormányhivatalnak mindenképpen konzultálnia kellett volna az illetékes pedagógiai szakszolgálattal. Minden gyerek esetében olyan egyénileg kijelölt iskolát kellett volna megnevezni, amely nem tagadhatja meg a felvételét, és ez nem jelent aránytalan terhet a gyermek és családja számára.
Zeller Judit: Helyette minden gyerek ugyanazt a levelet kapta. Ez teljesen abszurd eljárás.
A törvényszék magát az iskolabezárást nem kifogásolta?
Zeller Judit: De igen, amikor az iskolafenntartó keresetének helyt adott: nemcsak a gyerekek nyerték meg a pert, hanem Iványi Gáborék, a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség is. Jogi értelemben győztünk, az eredeti állapotot azonban nem lehet helyreállítani. Olyan ez, mint kémiában az irreverzibilis, megfordíthatatlan folyamat.
A kormányhivatal mutatta bármilyen jelét megbánásnak?
Csabai Lucia: Nem, utalás se történt erre.
Zeller Judit: A bíróság viszonylag gyorsan, már a második tárgyalás után ítéletet hirdetett. Nem mutatkozott szándék a kormányhivatal részéről a megbánásra. Nem csaptak a homlokukra, hogy „úristen, nem így kellett volna, elnézést”, sem a vádiratban, sem a bírósági tárgyalás során.
A magát család- és gyermekbarátnak hirdető kormány legalább kinyilvánította szolidaritását?
Zeller Judit: Nyilván nem komolyan kérdezi. Felénk nem nyilvánította ki, de a gyerekek felé sem.
A mostani bírósági döntés megalapozhatja kártérítési perek indítását?
Zeller Judit: Abszolút gondolkodunk ebben. Annyira súlyos beavatkozás érte a családok, a gyerekek életét, hogy igazán fizethetne sérelemdíjat az, aki ezt okozta. Bár mindez azt a nagyfokú sérelmet, már nem tudja valóban orvosolni.
