Birkóznak az indulatok Magyar Péter miatt a kormányváltást akarók köreiben, miután a Tisza Párt elnöke sokadjára sem hajlandó kiállni a Pride mellett (csak azt ígérte, hogy kormányon megvédenék a gyülekezési jogot), és Ukrajna uniós tagságáról is ködösít. Rendben van ez így? A leghitelesebben talán Schilling Árpád válaszolta meg a kérdést (nincs rendben), akinél kevesen tettek többet az ország teljes elhülyülése ellen. Szerinte Magyar terve az, hogy a választásokig összeboronálja az egységes magyar nemzetet, miközben biztos benne, hogy a demokratikus ellenzék, így vagy úgy, de rá szavaz. Ebben szerinte nem is téved, hiszen már mindenki megmérettetett, és ő maradt egyedül. Ezért nem a baloldaliaknak akar bizonyítani, hanem a kiábrándult fideszesekre és a (szélső)jobbos ellenzékre fókuszál. „Magyar úgy próbálja középre pozicionálni magát, hogy közben elkerüli a politikai taposóaknákat, amelyeket Orbán telepít közpénzen. A Pride is egy taposóakna, ezért megy most a magyarázkodás, hogy ha majd győznek, minden más lesz, de egyelőre kussolni kell. De nem lehet harcolni a szabadságért a szabadságot föláldozva” – véli a színházrendező, hozzátéve, egy ügyes stratégával átkeretezhető a Pride-akna, és össznemzeti ügy lehet belőle.”
Schilling még egy nemzetkovácsoló beszédjavaslatot is írt. Amiben téved, sajnos, hiszen az ellenzék jószerével csak abban egyezik meg teljesen, hogy Orbánnak takarodnia kell, és ezzel egy demokráciában nem is volna baj, elvégre sokfélék volnánk, sok ember és sok párt képviselje sokféle igazát.
Az egyvilágnézetűség/egypártiságban Orbán és Trump a legékesebb példa arra, hogy milyen nyomorult helyzetben vannak a magyar konzervatívok és az amerikai republikánusok, amiért kénytelenek (?) silány jellemű közéleti polgárháborús bűnösökre szavazni.
Nem érdemes szabadságot játszani, ha nincs. Nem érdemes szabad választást sem játszani, ha nincs. A Tisza jelenlegi elsősége ellenére (vagy tán éppen azért) elenyésző a választási siker esélye. Viszont csak ennek van. A DK üde dühe, a Momentum bátor ellenállása mind érthető, és még szerethető is lehet, de a szétszavazás Orbán mesterterve. Nem lenne csoda (így lesz), ha a Fidesz-propaganda hamarosan a keblére ölelné a korábban gyűlölt Soros-bérenceket, ahogy Dobrevvel is tette Márki-Zay ellenében. A Fidesznek nincs lelkiismerete. Szabadságában áll minden, amíg van neki.
A Márki-Zay-pillanat
Számos értelmiségi kér kitartást a demokratikus pártok szavazóitól, köztük Bódis Kriszta, a Tisza szaktanácsadója is. „Ellenállni a kísértésnek, tűrni a megaláztatást a szabadság nevében, azért, hogy visszavegyük a hazánkat, és visszaállítsuk a demokráciát! … Az Orbán-rendszer megszüntetésének leghatékonyabb eszköze a teljes leváltás és az egész állami struktúra átalakítása, minden más félmegoldás.” Schillinghez hasonlóan Polyák Gábor kommunikációs szakember sem éli meg jól Magyar hallgatásait. „Nekem a szívem szakad meg, és hangosan ordítok magamban, amikor az ellenzéknek olyan vezetője van, aki ezekben a témákban egyáltalán nem szólal meg, vagy ha igen, akkor nagyon-nagyon langyosan” – fogalmazott a Magyar Hangnak. Nem felel meg az értékrendjének, hogy a Tisza-elnök tartózkodott Ukrajna támogatása kapcsán, ahogy az sem, hogy magára hagyja a kiszemelt áldozati csoportokat, akiket Magyar provokálására „dob ki” az utcára a Fidesz, ő pedig csendesen elmegy mellettük.
„Na de: értem. Az a helyzet, hogy értem. Nyilvánvaló, hogy Magyar Péternek el kell kerülnie, hogy a gyermekeinket átműteni akaró Soros-bérenc vagy háborúpárti legyen. Irgalmatlanul nehéz így politizálni, mert az ellenfél olyan aknákat helyezett el, amiken átvezet az út” – érzékeltette a veszélyt Polyák. Szerinte a Fidesz a „Márki-Zay-pillanatot” akarja kiprovokálni, vagyis olyan nyilatkozatokra akarják kényszeríteni, amivel a 2022-es kampányban a propaganda (totális agyrémként) háborúpártinak bélyegezhette a teljes demokratikus ellenzéket. A közös jelölt a kormány Putyin-ügynöki működését bírálva mondta az orosz agresszió előtt tizenegy nappal, hogy ha a NATO kéri, akkor Magyarország akár katonai segítséget is nyújthatna Ukrajnának.
A Partizán kissé elragadtatott, és sajnos levegőben hagyott felvetése nyomán lett lefutott a választás. De hát ilyen a médiacsinálás: nem dolga a rendszerváltás.
„Ha én lennék Magyar Péter kommunikációs tanácsadója – folytatta a médiakutató, egyetemi docens –, én sem tudnék neki mást mondani, mint hogy ezeket az aknákat valahogy sasszézza ki, és próbáljon meg nem állást foglalni. Alapvetően nem engem kell meggyőznie, hanem azokat a szavazókat, akik még bizonytalanok, és valóban konzervatív értékrendet vallanak. A magyar társadalom túlnyomó többsége konzervatív értékrendet vall… Magánszemélyként nem vagyok ettől a helyzettől boldog. De ha politikai kommunikációt elemzek, akkor értem, és tudomásul veszem.” Polyák Gábor szerint van abban kockázat, ha Magyar soha nem szólal meg értékrendi kérdésekben, mert egy ponton elégedetlenkedni kezdhet az a szavazótábor, amely nem egyetértésből, hanem a remény okán ma támogatja őt. De szerinte nem fog tudni annyira elégedetlenkedni, hogy a szavazófülkében mégse húzza be az ikszet.
Szeretni a trónfosztást
A vita lényege voltaképpen egyszerű: értékrendi kérdésekben artikulálni kell-e most (vagy bármikor), milyen országban akarunk élni Orbán után? Sokak szerint igen. Vásárhelyi Mária szociológus a közösségimédia-oldalán írt erről. „Hiszen kik is vagyunk mi, liberálisok valójában, ha – »taktikai megfontolásból« – nem tiltakozunk alapvető jogaink megcsonkítása, kisebbségi csoportok kriminalizálása és üldözése ellen, ha nem támogatjuk feltétel nélkül egy agresszor által lerohant ország függetlenségi harcát, ha elfogadjuk a 2010 előtti demokrácia és a 2010 utáni autokrácia nyilvánvalóan hazug egybemosását, és feltétel nélkül támogatunk egy olyan pártot, illetve vezetőjét, amelynek populista ígéreteiről mindannyian tudjuk, hogy megvalósításuk teljes gazdasági összeomlásba vezetné az országot?” Szerintem is tiltakozni kell, úton és útfélen. De egyrészt nem kell minden lépés mellé egy Magyar Péter (szemben az állampártiakkal, amelyek mind egy szálig Orbán idegrendszerének reflexei), de azért autokráciában elbábozni a demokráciát több mint fölösleges, és – mondhatni – szép halál.
Nem kell szeretni Magyart, a trónfosztást kell szeretni. Ha vele nem a zsiványság és a hitványság üli torát, az elég.
Előbb a felszínre kellene feljönni, csak aztán jöhet a hajóválasztás a hullámokhoz és a szélhez.
A vízválasztó tehát lényegében az, hogy elviselhető lehetne-e az Orbán-rendszer 2026 után is, akár évtizedekig. Esetleg már 2014-ben sem kellett volna taktikai megfontolások szerint politizálnia az ellenzéknek, hanem meg kellett volna várnia, amíg egyetlen nagy ellenzéki erő nyel magába minden voksot és magasodik a Fidesz fölé. Ez a megfontolás azt feltételezi, hogy Orbán teljhatalma véges (esetleg van benne belátás). Nem látszik végesnek, és nincs benne belátás. Számosan mondták már 15 év alatt: nem gondolták volna, hogy a NER ezt is megteszi, és ezt is, és mind megtette (a lassú békamegfőződés esete). Még bőven benne van a szervezetek, pártok betiltása (például: Putyin), vezetőik kizárása a politikából (például: Erdogan), a választási eredmények meghamisítása is akár (például: Rákosi), ami a mostani poloskázás folyománya lehet. „Megtanultam – mondta Orbán 2007-ben nagyköveteknek anekdotázva –, hogy amikor esélyed van megölni riválisodat, akkor nem gondolkozol, hanem megteszed.” Nem gondolkozik, megteszi. Aki hűtlen kezelési és vagyonosodási eljárásokat kockáztat, miért is tétovázna. Mi vethet ennek véget? A térben is időben végeláthatatlan tömegtüntetés, ami Belgrádban több százezres tiltakozásokkal fél éve folyik. És hol vagyunk mi ettől, kivéreztetett, s nem mellesleg birkatürelmű magyarok? A megfejtés egyszerű matematikai művelet: összeadás. De már nem az eltérő érdekű, eltérő motivációjú pártok kényszeres összeadása (összefogása), hanem az Orbánnal torkig lévő választóké. A mérsékelt baloldaltól a mérsékelt jobboldalig. Több szavazat kell, mint amennyit a Fidesz össze tud hazudni. Azért egyszerű a megoldás, mert nem az a kérdés, milyen színű buszon utazzunk egy kedves nyugati országba várost nézni.
Gulyás Gergely két élete
A kormány megosztási szándékáról lehullt a lepel Bayer Zsolt párttagcelebritás tévéműsorában is, ahol Lázár miniszter bírálta Magyart a Pride-viszonya eltitkolása miatt. S tette ezt azon az áron, hogy a Momentum parlamenti füstgyertyázásáról szólt megértően. „Ezek a gyerekek – teljesen helytelenül ugyan – csinálták a cirkuszt a parlamentben meg a Margit hídon, de legalább van egy álláspontjuk, és vállalják, miközben a legnagyobb slimfitceleb sunnyog a tekintetben, hogy a Pride-ot most támogatja vagy sem – mondta az égő vonatok és koszlott „vagonbudik” minisztere. – Mindenkit el fog árulni, a melegeket is, akik bíznak benne” – tette hozzá. Lázárral egy platformra került Gyurcsány Ferenc is, aki szintén tetemre hívta Magyart. Vérig sértetten, hiszen a Tisza-elnök hasonlóságot lát 2006 őszének „rendőrterrorja” és a gyülekezési jog 2025-ös szűkítése között. A kormánypropaganda kéjesen tudósított a pengeváltásról, ahol a DK-elnök azt vágta a Mandiner szerint „angolnázó” Magyar fejéhez, hogy „azért támad, hogy ne kelljen egyenesen beszélnie”.
Napnál világosabb: a Fidesz azért tiltotta be a Pride-ot, hogy az ország tönkretétele helyett erről szóljon minden, és Magyart kínos helyzetbe hozza.
Stefano Bottoni történész szerint is azért is provokálnak poloskázással meg betiltásokkal, hogy „visítsanak a libsik”, Magyar pedig kénytelen legyen ilyen ügyekkel foglalkozni. „Belibsisedni” ahelyett, hogy a saját üzenetét közvetítené. „Eddig nem dőlt be ennek: megélhetési válságról, a nemzet újraegyesítéséről beszél, atillát vesz fel, és egy időre például kifogta a szelet a kormányvitorlából Ukrajna ügyében is” – mondta a Válasz Online-on a kettős állampolgár történész. A kérdésre, hogy értelmiségi énje nem várna-e el egyértelműbb állásfoglalást a Pride és Ukrajna mellett Magyartól, így fogalmazott: „Túl vagyok én már ezen. Azon is, hogy a saját személyes ízlésemet kérjem számon mondjuk egy kampányklipen. Úgy vagyok vele, hogy ezeket a kérdéseket majd átbeszéljük, ha legyőzte Orbánt és rendszerét.”
Az igazságért mindig érdemes visszanyúlni a Fidesz valamelyik korábbi énjéhez, amely nyomokban még tartalmazott demokráciát. Gulyás Gergelyhez például. „A magyar gyülekezési jog szabályozása teljesen világos. Értéktartalom nélkül illeti meg a gyülekezési jog hatálya alá tartozó rendezvényeket az alkotmányos védelem. Én helyesnek tartom azt az alkotmányos szabályozást – független attól, hogy egy rendezvény tetszik vagy nem tetszik, egy demonstrációval egyetértek vagy sem –, ez a jog mindenkit megillet. Ezt az államnak nem csupán tiszteletben kell tartania, hanem biztosítania is kell” – mondta a fideszes elöljáró 2014-ben.
Kell még valamit mondania, tisztelt Alkotmánybíróság?
