Pintér Béla: Kabuki című új darabjáról nemrég írtunk a Népszavában, a kritikában nem szerepel Schmidt Máriának, a Terror Háza igazgatójának a neve, mint ahogy az előadás színlapján sem. A produkcióban szerepel egy Shanda Veronika nevű figura, és utólag, a most kirobbant botrányt látva, eszünkbe juthat róla Schmidt Mária, de ez egyáltalán nem törvényszerű. Veronika, akit Jankovics Péter játszik nagyszerűen, a nagyfőnök bizalmasa, egy múzeumi megnyitóra érkezik Szabadszállásra és a múzeum alapítóját arra próbálja rávenni, álljon közéjük, legyen a politikai szövetségesük. A kritika címe nem véletlenül volt Időugrásos látomások, hiszen az előadás tele van álommal, rémálommal, képzelgéssel. Az egyik rémálomszerű jelenetben egy betyár, Csúnya Miska ládába zárja Veronikát és bottal agyonveri, de később egyértelműen kiderül, hogy ez csak lázálom volt. A szereplő a későbbi múzeummegnyitón meg is jelenik.
A darab bemutatója után több héttel azonban hétfőn és kedden a szerző ellen elindult egy támadássorozat, mely szerint Pintér Béla Schmidt Máriát az egyik jelenetben egy ládába zárja és agyonvereti. Kálomista Gábor, a Thália Színház igazgatója a Magyar Nemzetnek úgy fogalmazott, hogy szerinte bár a színházi aktualizálás és politikai témák feldolgozása nem problémás, az, hogy egy „elismert, köztiszteletben álló személyiség jól beazonosítható módon jelenjen meg a színpadon, majd agyonverjék, az minden jó ízlésen túlmutat.” A színházigazgató Pintér Béla korábbi, A bajnok című előadását is említette, amelyben szerinte egy valódi család sorsát állította pellengérre, de Kálomista szerint a Kabuki esetében eljutottak a falig. (Nemrég a Tháliában is bemutattak egy a politikai nézetkülönbségekről szóló darabot, Az utolsó vacsorát, amely egy film színpadi adaptációja és abban is szerepel erőszak.)
Időugrásos látomásokHozzászólt a témához Lánczi Tamás, a Szuverenitásvédelmi Hivatal elnöke is, aki egyenesen arra a következtetésre jutott a vélelmezett eset kapcsán, hogy a külföldről finanszírozott erők legitimálni akarják az erőszakot, ugyanis valódi társadalmi támogatottság híján egyetlen eszközük maradt: a fizikai erőszakra való felbujtás. A Hír TV elérte a miniszterelnökséget vezető minisztert, Gulyás Gergelyt is, aki szerint Pintér Béla túllépte a művészeti szabadság határait, durván megsértette az emberi méltóságot. A sugalmazott történtek a miniszter szerint arról állítanak ki bizonyítványt, aki ilyen gyűlöletkeltő alkotást próbál létrehozni. Arról egyik vádlóan megszólaló sem beszélt, hogy látta volna a darabot.
Kerestük az író, rendezőt Pintér Bélát, de sem ő, sem a társulat tagjai nem kívánták kommentálni az eseményeket.
A Fővárosi Közgyűlés kormánypárti képviselője, Gulyás Gergely Kristóf nyílt levelet is publikált közösségi oldalán, amelyben Nagy Ervint, a Pro Cultura Urbis Közalapítvány kuratóriumának tagját kérdezte arról, miért kaphatott „a Tisza Párt támogatásával” fővárosi támogatást a hatalmas botrányt kavaró darab. Információink szerint a pályázaton nem erre a darabra kért támogatást Pintér Béla és Társulata, hanem az Idegen test továbbjátszására. Kerestük Nagy Ervint, reagál-e a megszólításra, de eddig nem értük el. Úgy tudjuk, hamarosan közzéteszi majd, hogy mikor és milyen formában válaszol a képviselő levelére.
„Tökmindegy, hogy ti mikor mentek és mikor jöttök, én mindig itt maradok” – Majka újra üzent a siófoki koncertjénKarsai György: Elszállt a humorérzékük
Az előadást látva először nekem sem jutott eszembe konkrétan Schmidt Mária, persze ő is, de sokkal inkább a „schmidtmáriaság”, vagyis az a borzasztó csinovnyik magatartás, amelynek megtestesítője az összes csinovnyik, a Petőfi Irodalmi Múzeum vezérétől át Vidnyánszky Attiláig, beleértve, ha tetszik, Schmidt Máriát is, akik láncreakcióval közvetítik a hatalom akaratát – válaszolt kérdésünkre Karsai György klasszikafilológus, egyetemi tanár - Ha valaki a minisztériumi kultúrfelelős, Jankovics Péter által remekül játszott (nő)alakot magára veszi, akkor nézzen mélyen magába és gondolkodjon el azon, hogy vajon miért ismert Schmidt Máriára, vagy önmagára a színpadi szereplők valamelyikében. Vajon nem arról van-e inkább szó, hogy a színház tükrében megpillantotta önmagát… De hát ez ennek a kitűnő előadásnak a győzelme, hiszen éppen ez a színház legfontosabb feladata, amióta csak a görögök létrehozták. Amikor bemutatták Arisztophanész A felhők című darabját, amelyben a szerző többek közt Szókratészt is pellengérre állította, a filozófus felállt, körbetekintve minden nézőnek megmutatta magát és jelezte, hogy az akit a színpadon láttak, bizony ő. Egyébként Arisztophanész mellett Euripidész darabjaira járt szívesen. Gogol A revizorában is van egy pont, amikor a Polgármester kiszól: min röhögtök, kérdezi, hiszen magatokon röhögtök. Ezt a tükröt a hatalmon lévők általában diktatúra idején nagyon nem szeretik. Merthogy nincs humorérzékük, vagy ha volt is, a hatalomban teljesen elillant. Az nem kérdés, hogy Pintér Béla a Kabukival a saját művészei eszközeivel bejelentkezett a választási harcba. Jól teszi. Hiszen mi is lehetne ennél fontosabb egy lelkiismeretes színházi alkotó számára: a közösség ügyeiben megszólalni, gondolkodásra, állásfoglalásra késztetni minden egyes nézőt – jegyezte meg az egyetemi tanár.
