Az Orbán-kormány 9,1 ezer milliárd forintot utalt a Putyin-rezsimnek kőolajért és földgázért az orosz-ukrán háború kitörése óta

Putyin Ukrajna elleni hadműveletének kezdete, azaz 2022 február vége és ez év augusztusa között Magyarország valamivel több mint 9 ezermilliárd forintot fizetett az orosz olajért és gázért – számítottuk ki az Eurostat nemrég frissített adatsora alapján. Ez az időarányos bruttó hazai összterméknek (GDP) szabad szemmel is látható 3-4 százaléka.

Magyarország egyre hevesebb nemzetközi vitákat kiváltó orosz energiabehozatala kapcsán a kormány és holdudvara előszeretettel emlékeztet arra, hogy több nyugat-európai állam „még emelte is” orosz cseppfolyósítottföldgáz- (LNG)-behozatalát. Azt azonban rendszerint „elfelejtik”, hogy az illető EU-tagországok egy részének vezetékes ellátását 2022 nyarán épp Oroszország szakította meg, ezért kényszerültek a nyersanyagot a hajókon szállított LNG világszintű piacáról – akár Oroszországból – beszerezni. Másrészt ez, a nemzeti konzultációk sugalmazásai ellenében, azt bizonyítja, hogy az Európai Bizottság mégsem átgondolatlanul vet ki beszerzési tilalmakat az orosz energiahordozókra: az olajjal szemben ugyanis a piaci árak kordában tartásáért orosz gázt egyelőre igényel a Nyugat.

A kormány és holdudvara körében tartják magukat az orosz kőolaj és földgáz „rejtett”, „átcsomagolt” nyugati vásárlásairól szóló sejtetések is, pedig az ellen, ami ebből, főleg olajügyben, megalapozott, az Európai Bizottság is küzd. Ráadásul szakértők szerint az orosz energiaprofitot éppen az átcsomagolás-feldolgozás is apasztja. Mindezek ugyanakkor nem akadályozzák a Fidesz-propagandát az összeesküvés-elméletek gyártásában és hangoztatásában.

A kormányközeli sajtó az elmúlt hetek során azt is előszeretettel idézte a Greenpeace-től, miszerint Franciaország, Belgium, Spanyolország és Hollandia együttesen több pénzért vett orosz LNG-t, mint amennyivel katonailag támogatta Ukrajnát. A környezetvédő szervezet a németeket is azzal találta meg, hogy a franciáktól több százezer lőszerre és több harckocsira elegendő orosz földgázt vesz. Az üzenet világos: ezek az Ukrajnát támogató államok az orosz energia egyidejű vásárlóiként vizet prédikálnak és bort isznak. Ennek a gondolatmenetnek az elsajátításával a Fidesz-holdudvar viszont azt is elismeri, hogy az orosz energiavásárlás áttételesen valóban pénzeli az Ukrajna elleni agressziót.

Márpedig ha a nyugati államok az orosz energiavásárlásokkal a háború foly­tatását teszik lehetővé, akkor ez Magyarország esetén sem lehet másként. Így persze már az is alapvető erkölcsi kérdésként merül fel, hogy mindkét harcoló fél anyagi támogatásánál követendőbb-e a kizárólag, nyíltan az agresszort pénzelő Budapest és Pozsony hozzáállása.

De először az ilyen típusú számítgatásokat is a kormánypropaganda dobta be. Szijjártó Péter az ENSZ szeptember végi New York-i közgyűlésén vetette fel, hogy Magyarország az orosz kőolajkivitelnek „csupán” 2,2 százalékát képviseli, aminek jelentéktelenségét valamiféle rá jellemző cinizmussal érzékeltette. Orbán Viktor közelmúltbeli köztévés interjújában energiabehozatalunkkal kapcsolatban szintén 2 százalékos arányt említett. De tanácsadóik ezt a számot is sokallhatták: a külgazdasági és külügyminiszter újabban már inkább azt emlegeti, hogy a magyar irányú energiakivitel az orosz GDP mindössze 0,2 százaléka.

A Eurostat részletes adatai szerint egyébként Magyarország 2022 márciusa óta földgázt 6 ezer milliárd, kőolajat 3,1 ezer milliárd forintért vett Oroszországból. Ez 15 és 8 milliárd, vagyis összesen 23 milliárd euró. A szerteágazó szakmai becslések az eddigi orosz háborús kiadásokat 100-300 milliárd euróra teszik. Ha tehát az energiahordozóiért Magyarországtól kapott bevételeit Oroszország teljes egészében a háborúra fordította, úgy nagyságrendi, de józan becslésünk szerint az Orbán-kormány Vlagyimir  Putyin eddigi „különleges katonai műveletének” mintegy tizedét állhatta. Az a „képlet”, miszerint akár a teljes orosz energiaügyi bevétel is a háborút támogathatja, a magyar kormány és hold­udvara említett gondolatmenetét követi. Így vagy úgy, az nagy biztonsággal mégis kijelenthető, hogy az említett 9 ezer milliárd forint kőolaj- és földgázvásárlás-vásárlásunk egy része hozzájárult a hírek szerint eddig több mint 50 ezer ukrán katona és 13 ezer civil életét követelő háború pénzeléséhez.

Azt a megközelítést, hogy az orosz energiavásárlásokkal, illetve Ukrajna támogatásának megtagadásával és akadályozásával Magyarország gyakorlatilag az agresszort segítő háborús fél, a folyamatos békevágyát hangoztató Orbán-­kormány határozottan elveti. Ehelyett, budapesti helyszínnel, leginkább egy Ukrajna és Brüsszel feje feletti Trump–Putyin-megállapodást szorgalmaz­nak, ami a jelek szerint azért nehezen körvonalazódik.

A lehetőség adott, de a valós szándék hiányzik

Bár a lehetőség adott, Magyarországon az orosz energia­beszerzés kiváltási szándéka továbbra is hiányzik – állapítja meg a G7-en megjelent elemzésében Miklós László, az állami MVM és a Mol korábbi vezetőségi tagja. Az energetikai szakértő tételesen cáfolja az üggyel kapcsolatos kormányérveket. Az orosz gáz- és olajfüggőség a más irányú útvonalak kiépítése óta nem áll fenn.

Az, hogy Magyarországnak nincs tengerpartja, nem érdemi érv, mert a folyékony vagy gáznemű termékek a kikötőktől mindenüvé csövön jutnak el, ráadásul a monopolhelyzet miatt szabott szállítási tarifán. Annak kapcsán, miszerint a magyar kormány és a Mol szerint az Omisaljból kiinduló Adria-kőolajvezeték alkalmatlan a cég százhalombattai és pozsonyi finomítójának egyidejű, üzembiztos ellátására, vagyis az orosz eredetű Barátság teljes kiváltására, a szerző azt javasolja, hogy a Mol fő olajbeszerzését helyezze át a horvát irányra, és az orosz útvonalat használja kiegészítőnek. Ama „banális” érv kapcsán, miszerint két cső jobb, mint egy, megjegyzi: bár a magas költségek miatt az európai finomítók nagy többségét egy cső látja el, a Mol kivételével ma már az összes, korábban orosz olajat vásárló uniós finomító máshonnan vesz nyersanyagot. Bár a Mol egységei szükséges átalakítását 2026 végére ígéri, a vezetők a váltásban kevéssé érdekeltek, mivel jövedelmük nagyban az olcsóbb orosz olajon elérhető nyereségtől függ. A vitába bekapcsolódó Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminisztertől „vagdalkozás” helyett a magyar–horvát nézeteltérések elsimítását várná.

Ama kormányzati ­állításhoz képest, miszerint egy más forrású olaj- és gázbeszerzés két- vagy akár négyszeresére is növelhetné a lakossági rezsit, rögzíti: az orosz gázt valójában ma is tőzsdei ár környékén vesszük, amit csak több száz- vagy ezermilliárdos költségvetési támogatás tesz rezsicsökkentetté.

Egy új gázszállítási irány szerinte a beszerzési árat legfeljebb harmadával emelhetné, de a piac ezt is tompíthatja. A magyarországi lakossági áram­árakra a gáz és az olaj beszerzése kevéssé hat, amiként utóbbi és a háztartási gázdíjak között is kevés a kapcsolat. A szakértő szerint ha a Fidesz nyer a jövő évi választásokon, a költségvetés tarthatatlan helyzete miatt, Brüsszelre hivatkozva, megemeli a lakossági rezsit. Az EU oroszenergia-ellenességét az elmúlt évtizedek ellátási zavarai miatt megalapozottnak látja, a magyar kormány szakmaiként ható érveit viszont szerinte az oroszbarátság táplálja. Így egyes szövetségesek a magyar kormányt már nemcsak megbízhatatlannak, de egyenesen árulónak tartják. Kérdés, erkölcsös-e ragaszkodni a háborús járadékhoz, ha minden tagállam elfogadja, hogy Oroszország háborúját nem fedezzük – veti fel Miklós László.