- Isten dolgába az ember ne avatkozzon bele, mi ne akarjunk teremteni! A lombikprogram orvosai istennek hiszik magukat. Egyetértek az egyházzal, amikor ellenzi a lombik-programot és a petesejt-donációt.
Így vélekedett egy nyugdíjas orvos, akit Pécsett, a Ferencesek temploma előtt szólítottam meg. Az orvos gyógytornász feleségével és gyógyszerészként dolgozó, 35 éves lányával együtt igyekezett az esti misére, s a két asszony is férfit erősítette.
Az elmúlt napokban Pécs templomai előtt azért állítottam meg a misére tartó vagy onnan távozó híveket, hogy megkérdezzem a véleményüket arról a tervezett törvénymódosításról, ami az eddiginél szélesebb körben megengedné a lombikprogramban résztvevő, meddő szülők számára a petesejt-donációt. A kormány szeretné lehetővé tenni, hogy Magyarországon az anonim petesejt-donorok némi fizetséget kaphassanak tevékenységükért. Ettől azt remélik, hogy lesz elegendő számú donor, s a gyerekre vágyó meddő anyák nem kell, hogy külföldre utazzanak petesejt beültetésre. Idén – várhatóan - 3 ezer gyermek születik nálunk mesterséges megtermékenyítéssel, s ez kicsi szám ahhoz képest, hogy 250 ezer meddő pár remél utódot lombikeljárással. A meddőséggel küzdő, 40 évesnél idősebb asszonyok egy százaléka sem képes áldott állapotba kerülni a saját petesejtjével, ugyanakkor idegen petesejt beültetésével ezeknek az asszonyoknak a 70 százaléka egészséges gyereket szül. Ezért sokan örömmel fogadták a decemberre beharangozott törvénymódosítás hírét, ám a parlament még se tűzte napirendjére a kérdést.
Kampányeszközzé vált a meddőség elleni küzdelem is, nem véletlen, hogy az Orbán-kormány éppen most mer szembemenni az egyházzalA múlt héten kiderült, hogy a Magyar Katolikus Püspöki Kar állásfoglalása stoppolta le a kormány szándékát. Az MKPK – vatikáni elvekre épülő – figyelmezésének lényege ekképp hangzik: „A petesejt-donáció szélesre nyitja az utat a béranyaság, a gyermek »rendelésre« való megszerzése vagy az azonos nemű párok gyermekhez jutása előtt”, s mindez „ellentétes a gyermek legfontosabb javával, érdekével és jogaival…” Vagyis a lombikprogramot amúgy sem támogató katolikus egyház az anonim petesejt beültetést – így a törvénymódosítást - ellenzi.
A pécsi hívőket arról kérdeztem, hogy értesültek-e a püspöki kar közleményéről, és egyetértenek-e azzal? Hét templom kapujában összesen 80 hívőt szólítottam meg, s a megállítottak nagyjából fele tőlem hallott először az egyház állásfoglalásáról.
A misére jövők kétharmada az egyháznak adott igazat. Az egyházi vélemény feltétlen elfogadása időnként humoros volt. Jánosként mutatkozott be az a 75 esztendős, egykor sofőrként dolgozó férfi, aki hallva, hogy a kormány törvénymódosításra készül lombik-ügyben, így felelt:
- Egyetértek – jelentette ki határozottan -, én mindenben egyetértek a kormánnyal.
- Az egyház viszont ellenzi ezt a módosítást – állítottam meg szavát.
- Igen? – kérdezett vissza időnyerési céllal, majd váltott: - Akkor ellenzem én is. Az egyházzal én mindenben egyetértek.
A 82 éves Kóbor Miklós, aki építészmérnökként évtizedekig dolgozott a pécsi egyházmegyénél a négytornyú bazilika miséjére tartott a feleségével, s a házaspár kétely nélkül azonosult a püspökök „lombik-üzenetével”. Összességében elmondható, hogy idősebb beszélgetőpartnereim 90 százaléka az egyház igazságát vallotta magáénak. De azért akadtak az idősebbek körében is váratlan megszólalások.
Andreát, a 68 éves, nyugdíjas pedagógust a Pálosok templomának kapujában szólítottam meg, s ő nem titkolta, hogy örülne, ha zöld utat kapna a petesejt-donáció:
- Nem értem, hogy az egyház miért ellenzi... Nekem az első gyermekem elment 4 hónapos magzat korában. Megcsípett egy bogár, s annak mérgétől vetéltem el. Az nagyon meggyötört. Három év múlva megszültem a nagyobbik fiamat, attól nyugodtam csak meg. Meg attól, hogy öt év múlva megszületett a kisebbik fiam is. Ha nem estem volna teherbe, akkor kértem volna segítséget a lombikprogramtól. Nem gátolt volna, hogy mit mond az egyház.
Andreát elkísérte a templomba egyik unokája. A pécsi egyetem jogi karán tanuló, 19 éves lányt is megkérdeztem, s válasza meglepő volt, főleg a „nagyi” szavai után:
- Isten dönt arról, hogy lehet-e gyerekünk, ne akarjunk Istent játszani.
Andrea nem szállt vitába unokájával, szemében mosoly csillant. Érezhetően büszke volt a lány istenhitére, de mosolya azt is sugallta, hogy unokája még nem értheti, milyen az, amikor egy meddőséggel sújtott asszony gyermeket akar.
A 84 éves Schai Gyula, aki kora ellenére ma is gyakorolja kárpitos mesterségét ugyancsak támogatná a törvénymódosítást:
- Fogy a magyar – mondta az Irgalmasok templomából kilépő férfi, aki két gyermekkel, öt unokával és négy dédunokával dicsekedhet. – Meg kell állítanunk a fogyást, ha lombikkal, akkor lombikkal. Inkább azzal, mint migránsok betelepítésével.
A mami szerint Orbán Viktor egy szent, ha ő nem lenne, migránsok lepnék el a lakásátA középkorú válaszadók nagyjából fele értett egyet a püspöki állásfoglalással. Az anyaggazdálkodási ügyintézőként dolgozó Tímeát és ötéves fiát a Piusz-templom lépcsőjén szólítottam meg.
- Az emberiség belenyúlt a természetbe – érvelt Tímea. - Szennyezzük a környezetünket, élelmiszer-adalékokkal és gyógyszerekkel mérgezzük magunkat, nem mozgunk, napi 10 órát tespedünk a számítógép előtt. A lombikprogram is belenyúl természet rendjébe. Tudom, hogy a nőket megviseli a meddőségi kezeléskor kapott sok hormon. A lombikeljárás nem természetes. Ebben az ügyben az egyház a természet rendjét védi, velük értek egyet.
A 44 éves Kollár Bernadett is a természet rendjét és Isten megfellebbezhetetlen akaratát védve utasította el a lombikeljárást.
- Ha Isten nem ad egy párnak gyermeket, annak oka van, és abba bele kell nyugodni – ismételgette a tisztviselőként dolgozó, szüleivel élő, gyermektelen asszony.
Tibor és felesége, Edit viszont keményen elutasította ezt a gondolkodást. A kormányintézményben dolgozó középkorú házaspár három gyermeket nevelt fel, s nem titkolták: ha csak lombikkal lehetett volna utódjuk, akkor vállalták volna az eljárást.
- Nem bölcs az egyház, amikor beleszól ebbe a kérdésbe – vélte felesége egyetértésével Tibor. – A papság nem érzi át a gyermekre vágyó, meddő párok szenvedését, és tiltja a mesterséges megtermékenyítést, ám ezzel nem a hívőket szolgálják, és ha nem őket, akkor Istent se. Egyébként meg azt a tudást az orvosoknak az Isten adta meg, hogy képesek legyenek segíteni a lombikeljárással a meddő párokon. Ha megadta, akkor azért adta, hogy okosan éljünk vele.
Dani Fruzsina négy gyermeket nevel, s nem gondolja, hogy Isten-ellenes cselekedet lenne a lombikprogram elfogadása. A 47 éves sebészorvos azonban hozzátette:
- Nagyon sok gyerek vár szülői szeretetre a nevelő intézetekben, jó lenne, ha a meddő párok inkább őket próbálnák örökbe fogadni. Van olyan ismerősöm, aki öt gyereket fogadott örökbe, és ez nagyszerű cselekedet. A meddőség egyik oka, hogy a szülők a karrierépítés miatt néha túl sokáig halasztják a gyermekvállalást. Ez nem jó. Én is 36 voltam, amikor az első gyermekem világra jött, ennek részben egészségi oka volt, de a késői szülésnek szerepe lehet abban, hogy három gyermekem is genetikai betegsége hordoz.
Megszűnhet a magyar petesejtturizmusÁgnes egészségi problémák miatt nem tudott szülni lombikkal se, ezért a kulturális területen dolgozó asszony örökbe fogadott egy gyermeket.
- Ha tehettem volna, vállalom a lombikprogramot – vallotta be a negyvenes asszony. – Egy gyermeket akaró párnak nem szabad azzal foglalkozni, hogy mit mond az egyház a mesterséges megtermékenyítésről, ők csak önmagukra hallgassanak, mert nem az egyházzal van elszámolásunk, hanem Istennel, önmagukkal és a gyermekükkel. Egy gyermek léte nem lehet bűn akkor se, ha az a gyerek lombikeljárással született.
Az általam kérdezett fiatal hívők mindegyike úgy nyilatkozott, hogy szeretne gyermeket, és a kérdezettek túlnyomó többsége nem zárta ki, hogy ha ez másképp nem megy, akkor vállalnák a lombikeljárást.
Kevés kivételek egyike volt a 21 éves Ivkovics Vivien, a pécsi egyetem művészeti karán csellósnak tanuló, zentai lány, s ő, ha azzal kellene majd szembe nézzen, hogy meddő, akkor inkább örökbe fogadna. Ebben szülei példáját követné, ugyanis pedagógus édesanyja és diakónus édesapja négy saját gyermek mellé három évvel ezelőtt örökbe fogadott egy, a kórházban hagyott újszülöttet. Vivien csillogó szemmel mesélt kishúgáról, és arról, hogy szülei hivatásszerű cselekedete számára mennyire ösztönző. Mindamellett – a Lyceum-templom kapujában megállított - Vivien nem ítéli meg azokat, akik lombik segítségével szeretnének utódot.
Rebeka pedagógus, Jakab pszichológus, a pár még nem gondolkodott azon, hogy szükség esetén élnének-e a petesejt-donációval, de senkit nem beszélnének le az átültetésről. Ők is úgy vélik, hogy Isten azért adta kezünkbe a lombikeljárást, hogy használjuk. Elfogadják, hogy egy gyerek megszületéséhez Isten akarata kell, de néha meg kell küzdeni azért, hogy utódunk legyen, valószínűleg ez is Isten akarata.
- A tudósok célja, hogy teremtsenek valami újat, értékeset az emberiség javára – vélte Jakab -, ettől még nem képzelik Istennek magukat. A tudás Istennek tetsző dolog, a lombikeljárás is az kell legyen. Szerintem érdemes lenne egy széleskörű párbeszédet indítani a lombikprogramról az egyházon belül, a hívőket bevonva.
Egy, a gyárvárosi templom előtt szóra bírt nagycsaládos doktornő - ismertsége okán - nem vállalta, hogy névvel nyilatkozzon, és csak legyintett az előbbi felvetésre:
- Az egyház nem alkalmas arra, hogy a hívőkkel párbeszédet folytasson. A papok megszokták, hogy az ő véleményük az egyház véleménye.
Bodra Dibuz Zsófia férjével, két iskoláskorú gyermekével és édesanyjával jött el a bazilika vasárnap esti miséjére. A család egybehangzón úgy gondolta, hogy hibát követ el az egyház, ha tiltja a petesejtdonációt. Dibuz így összegezte a família véleményét:
- A teremtés Isten kiváltsága, de ettől még nekünk is tenni kell magunkért. Így teljes a teremtés.
