Nem tudom, volt-e még valaki ebben az országban, aki azt hitte, Gulyás Gergely azért áll ki szokatlanul korai órán a sajtó elé kormányinfót tartani, mert az egész kormány nevében elnézést szeretne kérni a Szőlő utcai javítóintézetben brutálisan bántalmazott, szexuálisan is kihasznált áldozatoktól. Netán bejelenti a területért többszörösen is felelős miniszter, Pintér Sándor lemondását. Nekem ilyen illúzióim nem voltak; csak azt találgattam, milyen újabb cicacsomaggal áll elő terelésként a soha semmiért felelősséget nem vállaló Orbán-kormány.
A hárítási kísérlet ennél is vérlázítóbb volt: némi migránsozás és brüsszelezés után Gulyás Gergely bejelentette, hogy a feladatára alkalmatlan belügyi tárca helyett ezentúl a feladatára alkalmatlan belügyi tárca felügyeli a javítóintézeteket. Mert „ha a rendőrség irányította volna, ilyen nem fordult volna elő”. Csak nem azt akarta üzenni a miniszter, hogy van olyan terület, amihez Pintér Sándor jobban ért (rendőrség), és van, amihez egyáltalán nem (gyermekvédelem)? Hiszen mindkét terület a belügyi tárcához tartozik.
Ráadásul éppen a rendőrségnek nem sikerült (vajon miért?) évtizeden át előállítania a bűnösöket. Mi az tehát pontosan, ami nem fordulhatott volna elő, ha a rendőrség irányítja a javítóintézeteket? Akkor a rendőrség előbb komolyan vette volna a rendszerben dolgozó szakemberek jelzéseit, és már évekkel ezelőtt lekapcsolja a korábbi állami gondozott pártfogoltjait futtató Juhász Péter Pált? Netán még az előtt eljár Kovács-Buna Károllyal szemben, hogy a javítóintézetis fiúk brutális bántalmazásáról több mint egy évtizede létező és legalább fél éve a rendőrség rendelkezésére álló videófelvételeket nyilvánosságra hozza a sajtó? Ehhez tényleg az kell, hogy egy intézmény a rendőrség irányítása alá tartozzon? Máskülönben nem számítanak a jelzések, a bizonyítékok, a tanúvallomások, az áldozatok?
Apropó: áldozatok. A kórházban ragadt csecsemők ügye kapcsán elhangzott pintérsándori mondat - „nem mi szültük, nem mi hagytuk őket ott” - felvezette, kinek a hibája, ha egy gyermek állami „gondoskodásba” kerül. Természetesen nem a kormányé, amely nem tudja biztosítani, ne kerüljön senki olyan reménytelen helyzetbe, hogy nem tudja felnevelni saját gyermekét. Nem. Az anya a felelős, minek szülte? Innen már csak egy lépés volt, hogy az állami intézményekben elszenvedett bántalmazásokért maguk a gyerekek legyenek a felelősek. Hiszen – mint azt Orbán Viktor után Gulyás Gergely is kihangsúlyozta - a Szőlő utca "nem árvaház, hanem fiatalkorúak börtöne". Akiket ott bántalmaztak tehát az Orbán-kormány által megbízott, kitüntetett felnőttek, nem ártatlan gyerekek, hanem erőszakos bűnözők. Vagyis megérdemlik. Hogy ezt mindenki jól értse, Gulyás Gergely tételesen fel is sorolta, milyen bűnökért kapták meg méltó büntetésüket.
Akkor most én is leírnám, hogy mindenki - Orbán Viktor, Pintér Sándor és Gulyás Gergely is - jól értse, mi is az a javítóintézet: egy utolsó esély a jobb életre. Utolsó esély a nehéz sorsú, sokszor bántalmazó környezetből érkező gyerekeknek, hogy újrakezdjék, befejezzék iskolai tanulmányaikat, szakmát tanuljanak, hasznos tagjai legyenek a magyar társadalomnak. Annak a magyar társadalomnak, amely félre nézett, amikor éheztek, amikor nem járatták őket iskolába, amikor verték őket, amikor lopásra, szexuális szolgáltatásokra kényszerítették őket. Vagyis amikor megtanulták azokat a farkastörvényeket, amelyek miatt végül a javítóban kötöttek ki. Adott esetben már 12 évesen, hiszen az Orbán-kormány 2012-ben úgy döntött, szociális háló kiépítése helyett az lesz a legjobb, ha már 12 éves kortól megbüntetik ezeket a gyerekeket. És bizony ide kerülhetnek azok a fiatalok is, akiknek az a bűnük, hogy rendszeresen szöknek (vajon miért?) otthonról vagy a gyermekotthonokból.
A Budapesti Javító Intézet honlapjáról egyelőre csak a vezetők neveit tüntették el, a szakmai tevékenység alapelve még olvasható: „Nem tisztünk és nem is célunk büntetni, nevelünk, tanítunk, szocializálunk, és igyekszünk előcsalogatni mindenkiből a saját maga szerethető énjét, szunnyadó tehetségét.”