„Pintér Sándor azt is mondta, megoldjuk, és ez a lényeg. Én is ezen dolgozom”

Mély vízbe került, november óta a társadalmi kérdések egyik legnehezebb területéért felel mint a gyermekvédelmi nevelőszülői rendszer és az örökbefogadás koordinációjáért felelős miniszterelnöki biztos. Érték meglepetések?

Már a felkérés is az volt, nem számítottam rá. Amit azóta tapasztalok, abban talán a bürokrácia legnagyobb meglepetés. De ezen a területen nagyon óvatosnak kell lenni. Az emberben erős érzelmek ébrednek, amikor csecsemőt lát, mégis előfordult, hogy örökbefogadó szülők visszavitték a gyermeküket. Ez a rendszerben dolgozók egyik legnagyobb félelme, amikor a gyermeknek egy idő után azt mondják: mégsem kellesz. A biztosi munkám előtt nem sokkal, a fogyatékossággal született pécsi Danika ügyével foglalkoztam. A kisfiúról lemondtak a szülei, és ő még háromévesen is a kórházban lakott. Egy korábban ott dolgozó ápoló és a családja magához vette volna, de ez akadályba ütközött. Ebből a történetből is látszik, hogy egy nehéz emberi sorsra nem mindenki ugyanúgy reagál.

Ezt hogy kell érteni?

Felhívnak a gyermekjóléttől, és azt mondják, hogy iszonyú, áldatlan körülmények között él egy család, nem lehet ott hagyni a gyerekeket, nem biztosított az ellátása, gondozása. Majd a családot gondozó civil szervezet állítja, a körülmények ellenére nagy a szeretet, jó ott a gyereknek. Danika esetében is volt egyfajta kettősség. Nekem szimpatikusak voltak a leendő szülők, azt mondtam, nincs tökéletes család. A gyámnak viszont volt egy félelme. Vannak olyan kérdések, amelyeket meg kell nyitnunk a társadalom felé, érdemes róla megkérdezni az embereket.

Újabb nemzeti konzultáció lesz?

Nem erről van szó. Nagyon szeretem a civileket. Az látja a valóságot, aki a terepen van. Én is igyekszem minél többet a terepen lenni. Ahol eddig segítettünk, ott minden esetben meg is látogattuk a családot. Jelentkeztem online örökbefogadói szülői csoportokba, hogy lássam, mik a problémáik. A civilek jól képviselik a társadalom hangját.  

A Gyermekjogi Civil Koalíció nemcsak az örökbefogadásról, hanem a gyermekvédelmi rendszer reformjáról is kidolgozott javaslatokat. A kormánytól még senki nem tartott igényt a tudásukra és a tapasztalatukra. Ön leül velük?

Ha szeretnék, akkor igen, próbáljuk meg a párbeszédet. Arra kell figyelni, hogy ebből a témából ne csináljunk pártpolitikát. A Nagycsaládosok Országos Egyesülete benne volt a koalícióban, láttuk a munkájukat.

Hol helyezkedik el ön a rendszerben? A gyermekvédelem és az egészségügyi intézmények a Belügyminisztériumhoz tartoznak, az örökbefogadás a Kultúráért és Innovációért Felelős-, a hatósági ügyek pedig a Közigazgatási és Területfejlesztési Minisztériumhoz. Ön miniszterelnöki biztos, tehát a Miniszterelnökségnél dolgozik, az irodája viszont a KIM épületében van. Ki a főnöke, kik a munkatársai?

Helyben a családpolitikáért felelős helyettes államtitkárral, az örökbefogadási főosztályt is irányító Beneda Attilával dolgozom együtt. Voltam már belügyminisztériumi értekezleten is, illetve az Országos Kórházi Főigazgatósággal is tartom a kapcsolatot, valamint Fülöp Attilával, aki gondoskodáspolitikai államtitkárként a nevelőszülői hálózatokért is felel. Össze is hívtuk már a nevelőszülői hálózatok vezetőit. A főispánok együttműködését is kértem, de közvetlenül a miniszterelnök úrhoz tartozom.

Mit szól a belügyminiszter kijelentéséhez, aki egy kórházban rekedt kisbabákkal kapcsolatos kérdésre azt válaszolta, hogy nem mi szültük, nem mi hagytuk ott őket?

Én másképp fogalmaztam volna, de azért volt ott még egy szó, ami nem kapott ekkora hangsúlyt. Pintér Sándor azt is mondta, megoldjuk. És ez a lényeg. Én is ezen dolgozom.

Megoldásként új csecsemőotthonok építését jelölte meg a belügyminiszter. Ez nemzetközi egyezményekkel és a magyar jogszabályokkal is szembe megy.

Nehéz kérdés. Hosszútávon szerintem sem ez a megoldás. De a miskolci új otthonban, amit személyesen is láttam, gyönyörű, 8 fős kis csoportszobák vannak ringató helyiséggel az anyukának, és megfelelő személyzettel. Van arra példa, hogy 3 hónap alatt 24 férőhelyről 54 csecsemő talált örökbefogadó szülőkre. Ha esélyt akarunk adni az anyáknak arra, hogy hazavigyék majd a gyereküket, akkor nem tudok most jobbat, mást, mint ezt az átmeneti megoldást. Ahhoz, hogy ne a kórházban legyenek a gyermekek, a prevenció erősítése, az örökbefogadás, és nevelőszülőkhöz helyezés jelent megoldást. Régen sok nevelőszülő volt, most meg kevés van.

Mi ennek az oka?

Régebben akkor vállaltak állami gondozott gyereket a házaspárok, amikor a sajátjuk 10-12 éves lett. Mivel mára kitolódott a gyerekszülés, kitolódott a nevelőszülők átlag életkora is, most 50-55 év, de 60 évesek is vannak a rendszerben. Felteszem a kérdést, biztos, hogy ha mondjuk egy nő elmúlt 50, oda kell adni neki egy újszülöttet? Szerintem nem. Nem nagyszülőt keresünk a kicsiknek. Korábban a nevelőszülőség egy pénzkereseti kiegészítés volt, 47 százalékuknak volt munkahelyük. Ma ez nem feltétlenül van így, rájuk is égett a stigma, hogy saját megélhetésükért vállalnak állami gondozott gyerekeket.

Egy csecsemő mellett nem is lehet dolgozni, és januártól ugyan magasabb lesz a nevelőszülők javadalmazása, de a csecsemőket vállalókét nem kezelték külön. Miért?

Az emelés jelentős lesz, megduplázzuk az alapdíjat, ahogy a speciális szükségletű, fogyatékkal élő gyermekeket és a csecsemőket nevelő szülők többletdíját is. Remélem, ez vonzó lesz. A mennyiség mellett a minőség is fontos. Azt látom, hogy valahogy most sokkal több gyerek születik.

A KSH adatai szerint nem. Idén nagyon kevés kisbaba született, 6000 alá csökken a számuk, két éve még volt olyan hónap, amikor 8000 fölött volt. Mégis nő az állami gondoskodásban élők, és a kórházban rekedt kisbabák száma. Látja már az okát?

Értek már támadások a véleményem miatt, de szerintem egy új jelenséggel állunk szemben. Elindult egy robbanás ezen a területen, csak még nem látom a teljes megoldást. Mit lehet tenni azzal a 23 éves édesanyával, akinek az ötödik-, vagy azzal a 16 évessel, akinek a második gyereke születik? Amikor nincs várandós kiskönyve az anyának, csak a pocakméret alapján lehet sejteni, hogy december közepén fog szülni? Vagy, amikor a sokadik magzata születik halva a szifiliszes anyának? A kórházban rekedt kisbabák 90 százaléka 10 kórházban van. Többek között Nyíregyházán, Miskolcon, Baján, Kiskunhalason, Kecskeméten, és egy-két fővárosi kórházban. Elkezdtem látogatni ezeket az intézményeket.

Az iskolában, nevelőintézetekben, családgondozásban nincs szexuális életre nevelés, családi életre felkészítés, mindenki számára hozzáférhető fogamzásgátló eszközök.

A fogamzásgátlás hozzáférhető a nevelőintézetekben is. Sajnos azokat, akik szökésben vannak, vagy szerhasználók, nem érik el ezzel. Az internethasználat, a társadalmi és családi kötődések hiánya szerintem nagyobb probléma.

Hány kisbaba van most kórházban?

Naponta változik a számuk. November 26-án 344-en voltak. Ebből 61 olyan, akinek a lapjára azt írták, az anya gyermeke nélkül távozott. Van 94 olyan, akit látogatnak a szülei, de még nem tudnak dönteni, mit tegyenek, 44 kisbabánál indokolt a kórházi kezelés. Szifilisz ellen kell kezelni az egyik újszülöttet, egy drogos anya gyerekének tüdején zörejeket hall az orvos. Az egyik 24 hetesnek azon gondolkodom, hogy keresek valakit, aki bemegy, és magára teszi, mert az inkubátorban fekszik a koraszülött osztályon, otthagyta az anyja. Szóval vannak tragédiák. Az sem igaz, hogy nincs elmozdulás, kerülnek ki gyermekek a kórházakból. November 1. és 26. között 136 gyermek ment ki a kórházból, örökbeadással 34 nevelőszülőhöz 37 került, és vissza tudtunk adni a szülőknek 12 kicsit, a többiek másik egészségügyi intézménybe vagy gyermekintézménybe kerültek. Van olyan vidéki kórház, ahol most 8 kisbabát gondoznak, és decemberre-januárra várnak újabb 8-at. Egy másik településen várnak hetet. Novemberben, Szabolcsban 16-ot hagytak kórházban, Borsodban 11-et. Bár mondják sokan, hogy a rendszer nem alkalmas a feladatainak ellátására, mégis, idén 1300 örökbefogadásunk volt, tehát ez a szervezeti értelemben széttöredezett rendszer ennyi helyzetet tudott véglegesen kezelni. Ez lényegesen több az előző évhez viszonyítva. Mégis azt mondom, a rendszer már nem biztos, hogy sokkal többet elbír, elérte a teljesítőképességének határát. Úgy gondolom, hogy modellváltásra lesz szükség.

Közösségi oldalán arról beszélt, felmérte, hol van szabad kapacitás a nevelőszülőknél.

Azt mondták a hálózatok, jelenleg 38-an tudnak csecsemőt fogadni, és további 29 helyen csak a bővítési határozatra várnak a kormányhivataltól vagy a gyámhivataltól.

Miért van 38 szabad hely, miért nincsenek ott a kisbabák?

A kihelyezések folyamatban vannak. Van, ahol a kisbaba státusza nem végleges még, és van, ahol a nevelőszülő vár a környezettanulmányra, és vannak, akik haza kerültek.

Hány örökbefogadó pár vár kisbabára?

1900 örökbe fogadásra váró szülő van, de azt nem tudjuk, hogy közülük hányan várnak kisbabára. Ott tartunk, hogy már több az örökbefogadható gyermek, mint az örökbefogadni kívánó szülő. Fel akarom gyorsítani az egymásra találásukat. Eljött az ideje, kampányt szeretnénk indítani. Ha az anya lemondott, kezdődjön meg az ismerkedés, végezzük el az összeillesztést. Persze a legtöbben szőke, kék szemű újszülöttet szeretnének. Legnehezebb az idősebb gyermekeket örökbe adni, illetve, a testvéreket. Vannak szakmai vitáim is. Van egy ötéves kisfiú, nevezzük Tominak, akit nevelőszülei szeretnének örökbe fogadni. Van hat (fél)testvére az országban, az egyik épp a faluban lakik, egy másik nevelőszülőnél. A két gyerek nem kötődik egymáshoz. A szakma szerint a vérség kötelez, egy közös örökbefogadót kell találni nekik. Egyeztettem civil szervezetekkel, és ők is azt mondják, ahogy én is, Tomika négynapos kora óta él az őt nevelő családnál, ez fontosabb. Ne ezzel a testvérével adjuk egy harmadik személynek, ha már ennyi ideje kialakult kötődése a családhoz, ahol él. Borzasztó nehéz döntés.

Hány olyan szülő van, aki támogatással hazavihetné a gyermekét?

Ezt még egész pontosan nem tudom, egyesével kell megnézni az aktákat. Látni szeretném az élethelyzeteket.

Miért nem kész megoldással várja a gyermekvédelem a kisbabákat? Addigra megkezdődhetne a szülők támogatása, vagy ott lehetne a nevelőszülő, az örökbefogadó pár.

Van olyan térség, ahol ez nagyon jól működik. Szeretném, ha több helyen is működne. Nem egyforma a gyakorlat a kórházakban. Ám nehéz, mert sok esetben csak a védőnő tud a várandósságról, ha tud.

Egy veszélyeztetett, sokadik gyermekét váró nőnek az alapellátással is kapcsolatban kell lenni.

Valóban hiányzik a prevenció. De felolvasok néhány megjegyzést, az egyik kórházból. Ezek cetlik, útmutatók a kórházban dolgozóknak. Például: nem adható haza a baba, ha véletlenül itt szül, mert a környéken kóborol. Következő: negyedik szülése lesz, nincs vele egyik gyermeke sem, a baba nem adható haza. Vagy: 2005-ben született 20 éves anya, 4. szülése lesz. Nincsenek vizsgálatai, nincs kiskönyve.

Térjünk vissza a családi életre nevelés kérdéséhez, vagy inkább hiányához.

Fontos, hogy az élet mellett tegyük le a voksunkat. Itt van például a sokat támadott szívhangrendelet.

Tiszteletben tartható az is, ha a nő élethelyzete, vagy akár a fogantatás körülményei miatt nem vállalja a várandósságot, ugye?

Ha megszüli a kisbabát, de lemond róla, akkor igen.

Ennek az ellenkezőjét kérdezem. Ha az abortuszt választja?

Örökre bűntudata lesz. Ha kiolt egy életet, mert arra kényszerül – és nem bántok, nem ítélek el senkit! – az egy életre szóló lelki sérülést okoz. Ez egyéni döntés, de nagyon fontos, hogy adjuk meg neki az esélyt, hogy igent mondjon az életre. Tudnia kell, hogy mit veszít.

Milyen célt tűzött ki, amikor elvállalta a feladatot?

Azt, hogy a gyerekek minél kevesebb időt töltsenek a légüres térben. Nemrég egy 6 éves Down-szindrómás cigány kisfiúnak találtunk örökbefogadó szülőt. Sok ilyen történetről szeretnék mesélni egy következő interjúban.