Az ENSZ Közgyűlése 1989. november 20-án fogadta el a Gyermekjogi Egyezményt, amely biztosítja azokat az alapjogokat, amelyek minden gyermeket megilletnek, ehhez Magyarország 1990-ben csatlakozott. Célja a gyermekek életben maradásának, fejlődésének, védelmének és a társadalomban való részvételének garantálása. A hazai hiányosság jelentős.
A Gyermekjogi Civil Koalíció szedte pontokba a felzárkózásra váró területeket, például azt, hogy jelenleg nincs önálló Gyermekjogi Ombudsman, független szakmai testület, amely a gyermekek jogainak területén végzett tevékenységek átfogó monitorozásáért, minőségbiztosításáért felelne. Jelentős elmaradásban van Magyarország abban is, hogy a gyermeki jogokat megismerjék maguk a gyerekek, a családtagok, és a legtágabb közvélemény, valamint a gyerekeket bevonják az őket érintő döntésekbe.
A Gyermekjogi Civil Koalíció átfogó javaslatcsomagot is kidolgozott a gyermekvédelem és az ahhoz szorosan kapcsolódó egyéb ágazatok reformjának előkészítéséhez. 40 pontos szakmai javaslatukkal nem foglalkozik a kormány.
Hiába ígérte az Orbán-kormány, nem kap idén 17 milliárd forint pluszpénzt a magyarországi gyermekvédelemKét történeten keresztül mutatjuk be, hogy az állami gondoskodásban élő gyerekek mellett a családban élők sincsenek könnyű helyzetben, a fejük felett döntenek, tájékoztatásuk, életkoruknak, fejlettségi szintjüknek megfelelően sem mondhatják el, ők mit szeretnének.
"Szeretnék része lenni a gyerekem életének"
Négy éve küzd azért, hogy a kislánya életének része lehessen egy vidéken élő férfi.
- Bonyolult az életem – kezdi Dávid. Az első házasságom hét év után ért véget, mert a feleségemnek új kapcsolata lett, és vitte magával a nagyobbik lányomat. Én is megismerkedtem egy hölggyel, aki szintén elvált, és volt két gyereke. Később lett egy közös kislányunk, nevezzük őt Dorinának.
Majd tíz évig éltek együtt, de ennek a kapcsolatnak is vége lett.
- Míg az első feleségemmel jó maradt a viszonyunk, a ma már felnőtt nagylányom bármikor jöhetett hozzám, Dorinát elidegenítette tőlem az anyukája. Szétköltözésünk után egy évig működött a hét közbeni láthatás, elhozhattam Dorinát az oviból, nálam aludhatott. A gyermekelhelyezési per megkezdésével, színre lépett a volt párom ügyvédje, aki ugyan az elmúlt négy év alatt egyszer sem látta a gyereket, mégis ő képviselte a jogait. Legelső lépése az volt, hogy - mivel nem volt leírva - megvonta a hét közbeni láthatást, és kéthetente kétnaposra csökkentette.
Dávid tiltakozott, váltott elhelyezést szeretett volna, de a korábban kötött közös megállapodásban, főként a nő anyagi jogai szerepeltek. A kapcsolattartási jogokat az akkor fennálló jó együttműködésre tekintettel csak általánosan, és szűkszavúan fogalmazták meg.
- Fel sem merült bennem, hogy ez megváltozhat. Már későn, a bíróságon értettem meg, hogy ez nagy és naiv hiba volt. Elindult az ámokfutás. Az anya többször nem adta hétvégére, vagy a nyári időszakban apás hétre a Dorinát, arra is volt példa, hogy megrugdosott előtte.
- Amikor szétköltöztünk, elveszítettem a gyerekek után járó pótszabadságot, hiszen már nem egy lakcímen éltünk. A hivatalban arról tájékoztattak, ha a gyermek lakcímkártyáján ideiglenes tartózkodási helyként feltüntetjük a lakcímemet, akkor jár nekem a plusz 4 nap szabadság, amit a gyerekeimmel tölthetek. Megkértem a két anyukát, legyenek kedvesek ezt elintézni. A nagyobbik lányomé ezt másnap megoldotta, a kisebbiké három hónapig nem is válaszolt. A gyámhivatal illetékeseit kérdeztem, mit tehetek. Visszajelzésük az volt, hogy az okmányirodában ezt én is elintézhetem, de az anyuka bármikor töröltetheti. Megtettem, amiért okirat hamisítással vádolt meg a volt párom ügyvédje.
A férfi a kormányhivatalban állami főépítész volt. A közigazgatásról szóló törvény szerint főosztályvezetői szintet nem lehet betölteni akkor sem, ha csak meggyanúsítják az embert, így fel kellett mondania, szabadúszó tervező lett.
- Júniusban érkezett egy végrehajtói megkeresés, miszerint 800.000 forint elmaradásom van gyerektartás fizetésében. Becsatoltam a banki utalásokról szóló bizonylatokat, megnyugodva, hogy ezzel vége is az ügynek, de a végrehajtói díjjal együtt 1 millió forintot inkasszóval leemeltek a számlámról. A bírósági elszámolás szerint mindössze 37 ezer forint elmaradásom volt, mert nem jól számoltam ki az inflációkövetést.
Az apa úgy érzi, nincs már veszíteni valója, az állam, a gyermekvédelmi rendszer, az anya, és ügyvédje mindent elvettek, amit el lehet venni egy embertől.
- Számtalan üzenetben megkaptam, hogy takarodjak a kislányom életéből, semmi közöm hozzá. Telefonon, és az online térben sem tudom elérni Dorinát a nekem kiszabott kétheti láthatáson kívül. Szeretnék része lenni a gyerekem életének, tiltakozom az elidegenítése ellen.
Az ügyben kerestük az édesanyát, aki nem kívánt nyilatkozni, ügyvédjéhez irányított. A jogi képviselő viszont nem reagált.
Politikusoknak építenek gyerekszobát a kétfarkúak az Országház előtt a gyermekjogok világnapján„Jogi értelemben ön nem a szülője”
Vegye tudomásul, ennek a gyereknek, jogi értelemben ön nem a szülője. Ezt mondta a héten a bíró a felügyeleti jog visszaállításáért indított eljárásban annak az édesanyának, akinek történetéről korábban már beszámoltunk. Továbbra sem láthatják egymást, ügyüket az Alkotmánybíróság és a strasbourgi nemzetközi bíróság is tárgyalni fogja. Az édesanya tavaly november óta nem találkozhat a gyerekével.
- Szeretném megmenteni a 12 éves kisfiamat. Egy egészséges, világra nyitott, csodálatos kisgyerek volt, ma árnyéka önmagának, és öngyilkos akar lenni. Rettegek, mikor tudom meg, hogy meghalt, és én még a temetésén sem voltam ott, mert nem értesültem róla.
- Amikor várandós lettem, és a 12 hetes ultrahang vizsgálaton kiderült, hogy nem kislányunk lesz, az apa ragaszkodott hozzá, hogy a kisbabát ne tartsuk meg. Én erről hallani sem akartam, így a 16. héten - némi segítséggel - leestem otthon a csigalépcsőn.
A férfi Ausztráliába akart utazni, ahol lehetőség van a magzat nemének befolyásolására. Ez egy sejtleválogatós, háromhetes injekciókúra, amelynek a végén garantálják a kívánt nemű utód megszületését.
- Szétválásunk a gyakorlatban nem volt egyszerű. A családi házat, amiben éltünk, korábban közösen vásároltuk, az összes spórolt pénzem a vételár felére volt elég. A másik részt hitelből kellett megoldanunk. Az apa a saját bankjától, ahol vezető beosztásban volt, 2 százalékos kamatozású hitelt kért. Azt mondta, ilyet csak akkor kap, ha én még széljegyen sem szerepelek a tulajdoni lapon. Hiába tiltakoztam, meglépte. Nekem egyetlen forintom sem maradt, neki lett egy háza.
Közben a férfi megismerkedett jelenlegi feleségével, a kapcsolatból házasság lett, így a történetünkben szereplő nőnek és az akkor kétéves kisfiának költöznie kellett a házból.
- Az apa kezdeményezésére arra kötelezett a bíróság, hogy 30 napon belül elhagyjam a fiammal a házat.
Albérletbe költöztek, közben a gyermekelhelyezési perben a bíróság először ideiglenes intézkedést hozott, és az anyánál helyezte el a gyereket.
- Gyerektartást alkalomszerűen fizetett, a bíróságon azt mondta azért, mert a kisfiú nem házasságban született, így kevesebbet is ér.
Később az apa e-mailben közölte, nem akarja fenntartani a kapcsolatot a gyerekkel. Kaptam egy spanyolországi állásajánlatot, 2015-ben elfogadtam. Az apa hozzájárult kisfiam útlevelének kiváltásához, és aláírta, hogy odaviszem a gyereket, ahova akarom. A gyámhivatalon is megtettem bejelentést, a kiköltözéshez szükséges minden hivatalos utat végigjártam. 2018-ban a bíróság is kimondta: nálam helyezik el a kisfiamat, tehát akkor az ideiglenes döntést felváltotta a végleges végzés.
Anya és fia kiköltöztek, 2018. novemberben a letelepedési engedélyt is megkapták. A nő itthon vagyonjogi pert indított a közös ház feléért, a férfi válaszul megtámadta a gyermekelhelyezési döntést. Az anyát a bíróság elöljáróban, a végső döntésig arra kötelezte, biztosítsa az apának a felügyelt kapcsolattartást. Így kéthetente hétvégén utaztak Magyarországra, hogy ennek eleget tehessen. Az apa és a fiú egy családsegítőben találkoztak.
- A szabályok szerint ilyenkor el kellett volna hagynom az épületet, de a fiam rettegett az apjától, kétpercenként szaladgált ki, hogy ott vagyok-e még, így a folyosón várakoztam. A családsegítő azt írta rólam, nem tartom be az előírást.
Ez a vélemény volt a bíró előtt, amikor meghozta a másodfokú ítéletet, azonnali hatállyal áthelyezte a fiamat az apához. Ott rögtön felülvizsgálati kérelmet nyújtottam be a Kúriára, amely felfüggesztette a másodfokú ítélet végrehajtását.
Így anya és fia visszamehettek Spanyolországba, majd átköltöztek a Kanári szigetekre. Ezt a nő bejelentette az ügyükben eljáró gyámhivatalnak, közölte a pontos lakcímet is.
- Egy délelőtt, amikor edzésre indultunk, az utcasarkon négy civil ruhás rendőr állított meg, az utca másik végét golyóálló mellénybe öltözött, automata fegyverrel, plexi sisakkal felszerelt rendőrök állták el. A nyolc éves fiamat kiszakították a kezemből.
Az már a fogdán derült ki, a magyar Igazságügyi Minisztérium – ekkor Varga Judit vezette a tárcát - azt a tájékoztatást küldte a spanyol hatóságoknak, hogy a nő elrabolta a gyereket, az apa ugyanis a rendőrségen feljelentést tett, azt állította, nem tudja hol van a gyereke.
- A fiamat hazaszállították hozzá, én meg börtönben maradtam. Amikor találkoztunk az apával, megkérdeztem, miért teszi ezt.
Azt mondta, kell neki a ház, és mással nem tud zsarolni, csak a gyerekkel. Kijelentette, neki jó kapcsolatai vannak a rendőrségen, és a kormánynál, ne is erőlködjek. Azt is mondta, én vagyok az egyetlen ember, aki nemet mert neki mondani, és ezt megbosszulja.
A rendőrség és a bíróság megállapította, a férfi hazudott a gyerekrablásról, hamisan vádolta meg volt párját.
- A kisfiamat mégsem kaptam vissza. Kértem az Igazságügyi Minisztériumot, kezdjük elölről az összes eljárást, törvényesen, jogszerűen. Becsatoltam minden papírt. Februárban azt válaszolták, nekik már nincs dolguk az ügyben, azt nem kell ellenőrizniük, hogy a gyermekrablás vádjának van-e alapja, ahogy a következményekkel sincs dolguk. Írtam Orbán Viktor miniszterelnöknek, Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettesnek is. A gyermekvédelemért felelős Belügyminisztériumtól azt a választ kaptam, hogy „megváltozott a viselkedése”, ezért nem nevelhetem a fiam.
Amikor a fiú az apához került az új feleség - 9,5 éves volt ekkor a gyerek – elkezdte szoptatni – idézte fel az anya. Erről az akkor még felügyelt keretek között engedélyezett találkozókon mesélt neki a gyerek.
– A nő a hatóságok előtt beismerte a szoptatást, azt mondta, a gyerek szerette volna kipróbálni.
Ez egyértelmű abúzus, de egyetlen hatóság sem tett semmit, megtehetik büntetlenül, én pedig már jogi értelemben sem vagyok szülő.
