A „What a wondeful world”-ről ma mindenkinek Louis Amstrong jut eszébe, igazolva a szerzőpáros döntését, hogy először neki mutatták meg a kottát. Az egyik komponista, George David Weiss a Juilliardon tanult, a szórakoztatóipari szakképzés tanműhelyeiben forgolódva kiderült, hogy nem egy hangszervirtuóz, viszont a dalszerzéshez jó érzéke van. Stan Kenton zenekarának készített munkáival bizonyította, hangszerelőként is elboldogul majd.
A „Lullaby of Birdland”-et Kay Starr nagylemezére írta, az R&B énekesnőnek, Lorraine Ellisonnak készült „Stay With Me” után pedig Weiss már márkás névnek számított a dalszerző céhben. A „Mr. Wonderful” Sammy Davis Jr. 1956-os sikeres Broadway-bemutatkozásának részesévé tette, mikor pedig a francia „Plaisir d'Amour” adaptálását „Can't Help Falling in Love” címmel Elvis Presley sikerre vitte (szerepel „Blue Hawaii” című filmjében, és koncertjeinek örök záródala lett), a siker törzsvendég lett az asztalánál.
Mindenki a Disney Oroszlánkirályából ismeri a dél-afrikai Linda Solomon „Mbube” című dalának általa átdolgozott változatát ma, csak ott már az a címe: „The Lion Sleeps Tonight”. Az alkotótárs ez esetben az a Bob Thiele lett, aki amúgy producerként dolgozott, ezért egy ideig a George Douglas név állt a kottákon. Graham Nash Off the Record: Songwriters on Songwriting című könyvében olvasható Thiele narratívája a dal megírásának valódi motivációjáról:
„A 60-as évek első felében a Kennedy-gyilkosság, a vietnámi háború, a faji viszályok és a mindenütt tomboló zűrzavar mélyülő nemzeti traumát okozott, ezt látva akartunk egy megbékélést sugalló dalt írni”.
Miért Armstrongot választották? Weiss idézte fel, hogy a stúdióban tanúi voltak relaxáló veterán zenészek beszélgetésének, mikor egyikük poénkodott, hogy néha már jobb lenne a menyországban meghallgatni, hogy trombitál Gabriel, mire a másik rávágta: „De hiszen hallhattad, nem rég itt járt, úgy hívják, Satchmo!” A trombitás a kevesek egyike maradt, aki képes volt megszólítani különböző rasszhoz tartozó embereket.
De egyetlen nagy ego racionális koncepciója sem garantálja egy sláger megszületését, ahhoz a csillagok szerencsés együtt állása, meg a zenészek és a közönség összekacsintása kell. Armstrongnak tetszett az ötlet, de a dal megszületése nem a sikersztorik scriptje szerint íródott. Mivel 1967. augusztus 16-án éjfélkor még koncertezett a Vegas-i Tropicánában, a közeli Bill Porter United Recording stúdiót hajnali 2-re bérelték ki a felvételhez. A zenészeknek ez rutinfeladat, Weiss és Thiele mellett Artie Butler, hangszerelő figyelte, hogy Armstrong belekezd a dalba, de a közeli vasútállomáson tolató tehervonatok miatt kétszer is le kellett állniuk.
Aztán berobogott az ABC-elnök, Larry Newton, aki azt várta a frissen szerződtetett trombitástól, hogy egy új swinges „Hello, Dolly!"-val megtölti a perselyeket. Az F-dúr és a-moll akkordokra megszólaló, komótos dallamot meghallva leállította a felvételt. De a jelen levő szerzők és önérzetes jogvédők fizikai kényszertől sem visszariadva a lemezkiadó vezetőjét kidobták a stúdióból.
Larry Newton soha nem bocsátott meg az ellene vétkezőknek. Gyűlölte a dalt, az ABC nem volt hajlandó népszerűsíteni, az első kiadás kevesebb mint 1000 példánya csak a Los Alamos-i bombakísérletek pusztításához hasonlítható az amerikai lemeziparban. Satchmo mindig diplomatikus maradt, ha erről az esetről kérdezték: „Larry Newton nem tudja, mit beszél”.
Minden idők legintenzívebb lemezkiadói bosszúhadjáratának meglett az eredménye. Hiába lett a 68-as év legnagyobb példányszámban eladott kislemeze az Egyesült Királyságban,
az ABC Records az európai forgalmazója, az EMI könyörgésére csak ahhoz járult hozzá, hogy Európában(!) kiadhattak egy What a Wonderful World című albumot.
A brit listán a Stateside Records kiadványa a 37. helyig kapaszkodott, de az Államokban az ABC megtagadta a promotálását. Ám a newtoni bosszúgravitáció ereje csökkent, mikor elhangzott a Muppet Show 1978 elején sugárzott epizódjában, majd a végén a BBC Galaxis útikalauz stopposoknak című műsorában.
Aztán elkészült az a film, ami 1965-ben, két évvel a dal Las Vegas-i felvétele előtt játszódott, és a kompozíciónak kulcsszerepe volt a dramaturgiában. A Jó reggelt, Vietnam! 1988 januári premierjével egyidőben kiadták kislemezen, februárban pedig már a Billboard Hot 100 listáján a 32. helyen találta magát. A Robin Williams alakította vietnámi DJ reggeli rikoltása is kellett ahhoz, hogy Armstrong felvételét 1999-ben a Grammy Hall of Fame-be beválasszák.
A „What a Wonderful World” máig egy tehetségteszt, sokan jól-rosszul feldolgozták. De Louis Armstrong előre megjósolta, hogy mi fog történni: „Készítettek már rengeteg másolatot a Mona Lisáról, de mégis a mai napig mindenki hajlandó egy hosszú sor végére állni, hogy az eredetit láthassa”.
