Oly gyakran a szemem elé került a hirdetés, miszerint a Google Gemini nevű mesterséges intelligenciája patika rendet vág a gmailes leveleim között, hogy nemrég felkerestem az oldalt. Először csak óvatosan érdeklődtem képességei felől, de a párbeszédablak élénken biztosított jövendőbeni együttműködésünk ragyogó kilátásairól. Igaz, jelezte, először hozzáférést kell biztosítsak neki a leveleimhez. Szó szót követett és valahogy meg is lett ez az engedély. Először egy feladó és dátum szerint megadott üzenet pontos idézésére kértem. Erre egy olyan szöveget kaptam vissza tőle, ami bár megtévesztésig hasonlít a küldő stílusára, ilyen még csak részleteiben sem létezik. Ezután persze elnézést kért és a jövőre nézvést már teljes pontosságot ígért. De hát jeleztem neki, hogy épp hogy időm nem lesz minden egyes rajta átfutó levelet szó szerint összevetnem az eredetivel, nem került-e bele egy hasonló bitzavar miatt mégis valami újabb turpisság. Majd a hozzáférés megszüntetését kértem. Ez csak természetes – felelte és ismertetett egy Beállítások-Hozzáférések-Gemini-ki-szerű módszert. De hát ilyen se volt. Ismét bocsánatot kért a félretájékoztatásért, és egy immár teljesen biztos eljárást ajánlott. Ám ilyet sem találtam. Majd miután harmadszorra is kamuleírást adott, haragosan elbúcsúztam tőle és a Chatgpt-hez fordultam tanácsért. Bár a konkurens segített, hamar eljutottunk odáig, hogy a Gemini által kicsalt levelesláda-kulcsomat alighanem csak a Gmail-levelezőrendszer világszintű rendszergazdájaként tudnám visszaszerezni. Ezt aztán elektromos Rodolfónk is megerősítette nekem. Ám sietve hozzátette: bár immár valóban látja a leveleimet, azokba ténylegesen csak akkor olvas bele, ha azt külön engedélyezem neki.
Na ja, persze.
Ó, hogy a varjak mérjék a határt a kábeleddel, te gyász!