Popovics Judit kezdeményezése nyomán a Budapest Közművek Nonprofit Kft.-nek ki kell adnia, hogy vezetnek-e nyilvántartást arról, hogy dolgozóik munkaidejük hányad részét töltik alvással, ezt hogyan számlázzák ki, s beszámolnak-e az alkalmazottak a munkáltatónak alvási szokásaikról.
A per közérdekű adatok kiadása illetve annak megtagadása miatt indult.
A tárgyalás, a per tartalma, valamint az ítélet és indoklása azt is hivatott volt tisztázni: mi számít és mi nem számít közérdekű adatnak.
A felperes magánszemély, Popovics Judit – azt követően, hogy közérdekű adatigénylését megtagadta a szemétszállításban érintett BKM és jogutódja, a MOHU Budapest Zrt. – előbb idén augusztus közepén hét, majd szeptember elején hiánypótlásában újabb hét kérdéssel fordult a bírósághoz. Eközben mind a PKKB, mind Popovics azzal az abszurd helyzettel szembesült, hogy a történtek idején, valamivel több mint két évvel ezelőtt a Budapesten a szemétszállítást végző BKM és jogutódja, a MOHU Budapest Zrt. közötti váltás közepette eltűnt az ott dolgozók teljes iratanyaga! Legalábbis erre enged következtetni, hogy mindkét cég úgy nyilatkozott, az alkalmazottak dokumentumai nincsenek a birtokában. Erre az elképesztő állításra egyelőre nincs magyarázat, ám a per tárgya nem ez volt.
Ahogy korábbi cikkünkben megírtuk, a történtek 2023. november 30-ig nyúlnak vissza, amikor nagyobb mennyiségű hó hullott Budapesten, csúszósak voltak az utak kora délelőtt Újbudán, a Nagyida utcában is, ahol az autók nagy óvatossággal és lassan közlekedtek. A jégbordázott és lejtős úton Popovics Judit minden ügyessége és erőfeszítése ellenére koccant egy előtte álló autóval, kiszálltak, s megállapították, sérülés, kár nem történt. Ezt követően az ellenkező irányból nagy sebességgel jött egy harmadik autó, egy utcai terepjáró, amely csak az elképesztő szerencsének köszönhetően nem ütötte el és préselte az álló autóknak Popovics fiát. Az ügyben segítségnyújtás elmulasztása miatt indult eljárás a harmadik autós ellen, amit a felek által vitatott körülmények között lezárt a rendőrség. A közelben álló kukásautó és annak három fős személyzete volt, vagy lehetett volna a szemtanú.
Egy példa nélküli per – Mit csináltak munkaidőben a kukásautó fülkéjében ülő alkalmazottak?Egészen különös fordulatot akkor vett az ügy, amikor a rendőrségi eljárásban a tanúként szereplő kukásautó sofőrje azt vallotta, nincs értelme meghallgatni a fülkében lévő két munkatársát, mert ők a történtek idején – délelőtt 9 óra 15 perckor – aludtak. Ekkortól kezdett Popovics Judit magánnyomozásba, s kérdezte a szemétszállító cégeket a munkaidőben történt alvásnak a mibenlétéről. Mivel közérdekű adatkérését megtagadták, abból kikövetkeztethető volt, hogy a napközbeni és munkaidőbeli szunyókálásnak nem lehetett semmilyen következménye. Teljes bizonyossággal ma sem lehet tudni, hogy a baleset idején a fülkében a vezető mellett ülő két másik alkalmazott ténylegesen aludt-e vagy sem, ezért felmerülhet, hogy a sofőr hamis tanúvallomást tett. Azt sem tudni, hogy ezt az alvást főnökeik vagy a cég ügyvédei tanácsolták nekik okosba'.
Adódik a kérdés: miért féltek attól, hogy tanúk lehetnek?
Egy kukásautó három munkatársa egyetlen munkanapon közlekedési és egyéb szabálysértések sokaságát láthatja Budapest utcáin, terein, így ebben semmi újdonság nincs. Másrészt az sem elképzelhetetlen, hogy munkáltatóik attól akarták megkímélni a két munkatársat, hogy egy rendőrségi eljárásban tanúk legyenek, ahol igazmondási kötelezettségük van. Ezért jöhetett az elsőre kreatívnak tekinthető mentőkörülmény, hogy „aludtak.” Mint látjuk, ezzel azonban kérdések, felvetések sorát nyitották meg, ahogy ez Popovics közérdekű adatkérésének tucatnyi kérdéséből is nyilvánvaló. Ezzel a forgatókönyvvel a szemétszállító cég aligha számolt. Egy jogászforrásunk szerint ugyanakkor a bírósági eljárásokban a legritkább eset, hogy hamis tanúzásért bárkit elmarasztaljanak.
Félig tele vagy félig üres a pohár? – merülhet fel a kérdés a PKKB elsőfokú ítélete után. A bírósági eljárásban az alperes, Popovics Judit által feltett egytucatnyi kérdésből három maradt állva, de mivel ezek közérdekű adatigénylésének lényegét érintik, aligha lehet nem őt győztesnek nevezni. „Vezetnek-e nyilvántartást arról, hogy dolgozóik a munkaidejük hányadrészét töltik alvással? A munkaidőben alvó dolgozóik a fizetésük hányad részét kapják meg, ezt milyen rendszerrel állapítják meg és hogyan számolják/számlázzák ki? A munkaidőben alvó dolgozók felettesei hogyan hagyják jóvá a munkaidőben történő alvást, kinek, hogy számolnak be a dolgozók alvásai szokásaikról?” Erre a három kérdésre kell rövid határidőn belül kiadni az adatokat a bíróság határozata szerint.
Ezzel a döntéssel PKKB átvágta a gordiuszi csomót, hogy e kérdések, vagy egy részük közérdekűnek számítanak-e. Hangsúllyal került szóba perben az információs önrendelkezésről szóló törvény, amely a bíróság szerint „kifejezetten nem tartalmaz a közérdekű adat terjedelmére, megfogalmazási módjára vonatkozó korlátozást. E törvényi megfogalmazás szerint minden, a személyes adat fogalma alá nem eső, bármilyen módon vagy formában rögzített információ vagy ismeret közérdekű adatnak minősül.”
„Jogászi alapvetés, hogy minden, a bíróság által hozott ítéletnek végrehajthatónak kell lenni” – érvelt megkeresésünkre az ügyet ismerő Ligeti Miklós, a Transparency International (TI) Magyarország jogi igazgatója. Ez a magától értetődő elvárás esetünkben korántsem egyértelmű. Mi van, ha igaz, hogy sem a BKM-nél, sem pedig a jogutód Mohunál nincsenek meg az alkalmazottak tetemes mennyiségű hivatalos papírjai? Hol lehetnek ezek a dokumentumok? (Ez akár egy újabb per tárgya lehetne.) Mi a helyzet, ha a PKKB által átengedett kérdésekre nincs válasz, mert ilyen tartalmú kimutatások nem készültek? Idővel kiderülhet. A felperes szemétszállító cég mindenesetre fellebbezett.
S itt történt az újabb fordulat. Az ügyben másodfokon eljáró Fővárosi Törvényszék december közepén felfüggesztette a pert – és rendhagyó módon – az Alkotmánybírósághoz fordult, mondván: az információszabadságról szóló törvény 2022-es módosítása és a Polgári perrendtartásról (Pp.) szóló törvény között ellentmondások feszülnek, amelyek feloldása elkerülhetetlen.
A fentiekhez hasonló, közérdekű adatok megismeréséért indított perekben az adatigénylő gyakran túlerőben lévő ellenfelekkel, minisztériumokkal, állami vállalatokkal kerül szembe és a jog nem segít az aránytalanság kiegyenlítésében. Jogi szakkifejezéssel élve, a fegyveregyenlőség megteremtésében. A kormány, ahelyett, hogy a gyengébb fél, az adatigénylő helyzetét erősítené, egyedül arra figyelt, hogy az ilyen pereket gyorsító szabályokat léptessen életbe. Ez helyes törekvés, de elégtelen, ráadásul a soron kívüli ügyintézést előíró rendelkezések ellentmondásba kerültek a polgári perek előírásaival. Vagyis, hamar munka ritkán jó.
Szégyen, hogy az Európai Bizottság jóváhagyta ezeket a szabályokat,
holott tisztában kellett lennie, a magyar kormány az információszabadságban jártas egyetlen jogászt vagy civil szervezetet sem kérdezett meg a módosítások elfogadása előtt.
