Kérdéseink, gondolatébresztőink...
Milyen címkét tenne 2025. dobozára, ha a „sirály” és „a kutyaütő” már foglalt?
Az év embere/közössége?
Varázsceruzája van, megírhatja 2026 legkedvesebb hírét…
... és a hírbestsellert is.
Hova menne vissza (vagy előre) az időben, hogy derűsebben nézhessen 2026-ra? (Lehet tapodtat sem moccanva a jelenben is maradni, de ez a vakmerőség akkurátus indoklást igényel.)
Beton.Hofi (Schwarcz Ádám) rapper
Tarr Béla című klipjének összesen négy beállításának egyikében füstbomba és Molotov-koktél száll egy zűrzavaros demonstráción, rohamrendőrök ütik-vágják a tüntetőket, és Schwarcz Ádám is megkapja. „Álljatok át!” – üzeni egy felirat, majd az epilógusban maga Tarr Béla, a Sátántangó és A torinói ló alkotója is feltűnik, és szótlanul rágyújtanak egy cigarettára a rapperrel.
2025: A vetés éve. Mert sok olyan dologra kényszerítettek rá a céljaim, amik nehezek voltak de tudtam, hogy meg kell tennem őket.
2025 embere: Racionálisan Krasznahorkai, másfelől irracionálisan Taxy B (Beton.Hofi DJ-je, alias Takács Bandi), idén is.
2026 híre: Emberarcú kiskecske született Pécsen – Kattints a megdöbbentő fotókért!
2026 hírbestsellere: Baráti bográcsozás a Népszínház utcában végig, mindenkit szeretettel várunk!
Időutazás: Előre.
Pogány Judit színművész
2025-öt a megérte szóval illetném szakmai szempontból, mivel először dolgoztam együtt Ördög Tamással, aki Michael Haneke 2012-es, Szerelem című filmje alapján rendezett egy előadást nálunk, melyben Gálffi Lászlóval alakítunk egy idős párt. Márciusban mutattuk be, és a szerepemért a legjobb női főszereplő díját kaptam a Színházi Kritikusok Céhétől, ami nagy meglepetés és öröm volt. Illetve fantasztikus, hogy tagja vagyok még mindig, nyolcvanegy évesen az Örkény Színház társulatának, ami nekem nagy ajándék – mondja Pogány Judit. – A hazai helyzetet viszont nagyon sötéten látom, mert olyan vezetése van az országnak, amelyik hihetetlen tehetséggel érti a nép nyelvét, és ezért tud olyan szólamokat hangoztatni, ami után újra rájuk szavaznak a tömegek. Emiatt elég kilátástalannak látom a kormányváltást. Még mindig, pedig most pont lenne rá remény.
A színésznő Iványi Gábornak adná a 2025 embere díjat, mert a lelkész iskolákat és több hajléktalanszállót is működtet. – Ő olyan teendőket vállal be, amelyek egyértelműen állami feladatok lennének, és ezért még el kell viselnie a kormány ócska és átlátszó vádjait és támadásait. Ennek ellenére azóta is teljesíti a maga vállalta feladatokat. Hihetetlen energia, hit és kitartás van benne.
A 2026-os év legkedvesebb híre a kormányváltás lenne számára. – Ezt értékelném a legjobban, mert ez a függvénye annak, hogy az ország kilábaljon a mélypontból. Én a családi örömök fölé helyezem pillanatnyilag azt a várakozásomat, hogy legyen kormányváltás.
És vajon hova menne vissza vagy előre az időben? – Én az időben sehova nem mennék egy napot sem. Nem az a típus vagyok, aki bármit szeretne újraélni. Boldog vagyok, hogy megélhettem az 1970–80-as éveket, és hogy a megélt tapasztalatok, élmények gazdagságot adtak, ami mind az enyém, de még egyszer nem csinálnék semmit újra. Én nem tervezem a jövőt, hanem elfogadom, ami jön.
Laár András zenész, humorista
2025 szuper év volt, mert csupa olyan dolog történt, amely fenekestül felforgatta az én életemet, de a legjobb irányba alakuló módon. Tehát egy sokkalta magasabb szabadságfokon élek jelenleg, mint két évvel ezelőtt. Az Év Embere-díjat a dalai láma őszentségének adnám. Ő lenne az egyik nagyon komoly jelölt. A másik pedig a Szatguru. („Igazi guru”, ilyen címet megvilágosodott személynek vagy szentnek adnak, életcélja a beavatott egyén vezetése a spirituális úton.) Őket nagyon tisztelem, és úgy érzem, hogy nagyon sokat tettek a földgolyó érdekében, az emberi tudat érdekében. Ha közösséget kellene választani, akkor kiemelném a Bolond Tantra Kör Társaságát, amely egyelőre még egy szűk kör, de rendkívül jó közösség.
Végre véget ért minden háború a Földön, egyszerre mindenki hazament, és folytatta a délutáni uzsonnáját ott, ahol abbahagyta pár évvel ezelőtt – ez lenne a jövő év legjobb híre. Üljön vissza mindenki a konyhaasztalhoz, és barátságosan beszélgessenek egymással!
Időben, ha vissza- vagy előremehetnék, akkor az nagyon messze lenne. A smaragdtündék világába mennék vissza, vagy előre a legszívesebben.
Nyáry Krisztián író, irodalomtörténész
Hű, de jól érzem magam! – Azt hiszem, olyan volt ez az év, mint a Gyalog galopp híres jelenetében a hullagyűjtő kordéjáról derűsen kiabáló atyafi, aki bizonygatja, hogy vele aztán semmi baj sincs, nagyon is jól érzi magát, nem kell elszállítani. Végül aztán kupán vágják, hogy bebizonyítsák: nincs is olyan jól, sőt. De az már 2026-ban lesz.
Az év közössége: az erdélyi magyar szavazók, akik minden politikai áfium ellenére félredobták a szemfényvesztő propagandát, és a saját érdekeiknek megfelelően szavaztak – egy számukra nem túl szimpatikus elnökjelöltre. 2025 embere pedig szerintem az a négyéves kisfiú, aki „na szia, mentő!” felkiáltással felhívta a mentőszolgálatot, okosan és bátran elmagyarázta, hogy az édesanyja rosszul van, és ezzel megmentette az életét.
„Mivel az utolsó orosz katona is elhagyta Ukrajna területét, nincs akadálya annak, hogy Magyarországon fogadjuk a vlagyivosztoki öreg fiúk csapatát” – nyilatkozta Orbán Viktor, a székesfehérvári megye II-ben játszó Videoton Baráti Kör segédedzője. (2026 híre.)
„A rendőrségnek kellett beavatkoznia, miután dulakodás alakult ki egy gyulai könyváruház előtt, ahol a Krasznahorkai László dedikálására váró hatalmas tömegben többen összeszólalkoztak azon, kiket kell érteni az író stockholmi beszédében angyalok alatt.” (2026 hírbestsellere)
Ady Endréhez mennék látogatóba a Három Hollóba, aki elmagyarázná, hogy sem Magyarország, sem a nagyvilág nem lett rosszabb vagy jobb, de a francia konyak minősége mindig megbízható.”
Kovács Kata IT-üzleti elemző, a Mensa HungarIQa elnöke
„Mainstream mesterséges intelligencia”. Ezen dolgozom jelenleg egy IT-fejlesztő cégnél, de általában is nagyon izgalmas számomra ez a jelenleg zajló mini (?) ipari forradalom. Ugyanakkor a magyar Mensa elnöke vagyok – azé a szervezeté, amelyik a legintelligensebb embereket tömöríti. Az AI felszabadító és inspiráló szuperképesség a gondolkodáshoz, viszont könnyű is miatta elhanyagolni azt. A lehetőségeimhez mérten igyekszem gondozni és közösségbe szervezni az emberi értelmet – ha másért nem is: ha egyszer a gépek átveszik a világot, célszerű, ha valaki közülünk el tudja magyarázni nekik, mit rontanak el.
Egyre többen számolnak be arról, hogy kiegyensúlyozottabb és egészségesebb életet élnek” (2026 sajtóhíre.) Szerintem viszonylag egyszerű: mindenki kezdheti ott, ahol éppen van, bármivel. Kicsit kevesebb képernyőidővel. Eggyel több pohár vízzel. „Atomi szokásokkal.” Ha mindennap csak 1%-ot javulsz, akkor egy év alatt nagyjából 37-szer jobb leszel, míg a napi 1% romlás egy év alatt az eredeti szinted 3%-ára csökkent, vagyis szinte lenulláz…
Sok boldog ember pedig jobb eséllyel teremt boldogabb közösséget.
Az időgépet márpedig merészen nem használnám – maradok 2025 decemberében, beleállok a jelenbe. 2026-ot nem egy múltbeli „javítás” teszi derűsebbé, hanem az, ha most vállalható döntéseket hozok: tanulok az idei hibákból, kijelölök pár fontos fókuszt, és adok magamnak engedélyt, hogy ne legyen minden tökéletes. Ez persze nem garancia arra, hogy 2026-ra hálásan tekintek majd vissza (ahogy az időgép sem az), de a tudatos jelenre biztosan örömmel gondolok.
Péterfy Gergely író
A gázai háború második és az ukrajnai háború negyedik évében, amely ráadásul Donald Trump második kormányzásának első éve is, nehéz ellenállni a csábításnak, hogy ezt az évet is kutyaütőnek nevezzük. Az összetett szavak paradoxonjának különös misztériuma az, hogy sosem lehet eldönteni, hogy ilyenkor mink vagyunk-e a kutyák, vagy mi vagyunk azok, aki üt. Ennyi halált, mint ebben az évben, a második világháború óta nem látott a világ.
Az év embere díjat én azoknak a bátor embereknek adnám, akik vállalták, hogy a Tisza képviselőjelöltjei lesznek, vállalták, hogy kibírják a lakájmédia uszítását és a csőcselék köpködését. Vállalták, hogy bátran lerázzák magukról a rágalmakat. Az a bátorság, amikor valaki tudja, hogy az igazságért szenvedni fog, és tudja, hogy a jobb jövőért, a gyerekekért és az unokákért vállalni kell ezt a szenvedést.
Jövő nyár vége felé nagyon szívesen értesülnék Orbán Viktor oroszországi dácsájának, új és remélhetően végleges lakhelyének berendezéséről, kedves, apró tárgyairól, amelyek szülőhazájára emlékeztetik, a paprikafüzérről, a dedikált Ákos- és Dopeman-pólókról, a Novák Katalin könnyeivel telesírt hímzett zsebkendőről, a polgári körök zászlóanyái által sütött zebrás mézeskalácsról és a hatvanpusztai birtokról kimentett aranyozott hurkatöltőről.
Ha a keresztény középkorból nézzük, 2026-ban már rég túl vagyunk a világ végén, az utolsó ítéleten. A történelem megszűnt. A jók a paradicsomban, a gonoszok a pokolban.
Nincs többé idő, és nincs többé élet sem. Ha viszont abból a szempontból nézzük, ahogy mi vizionáljuk a szekuláris jövőt, tehát mondjuk a 2300-as évek közepéből erre a korszakra, akkor megint csak valamilyen történelem nélküli világ tárul elénk, ahol a sivatagban bóklászó utódaink, miközben mutáns ragadozók ellen védekeznek, egykori házaink romjai között régi képekre bukkannak, amelyek a 2025-ös életünket dokumentálják. Mindkét szempontból szörnyű idelátni. Nincs hova menni.
Móra Veronika igazgató, Ökotárs Alapítvány
„2025 elején talán még lehetett azt hinni, hogy a demokrácia és az emberi jogok a modern nyugati világ pillérei, olyan alapvetések, amik vitán felül állnak, de a világpolitikai fejleményeket elnézve az év végére már nehezebb ugyanezt meggyőződéssel állítani. Ez azt is jelenti, hogy a civil társadalom szerepe felértékelődött: tétje van annak, hogy megmutassuk, mit jelent szolidárisnak, igazságosnak, szabadnak lenni.
A hazai civil szervezeteknek már egy jó ideje igen mostoha viszonyok között kell végezniük a munkájukat, de 2025 hullámvasútja még így is extrém volt. A mélypontot az ismét beinduló totális kormányzati lejáratókampány jelentette, a csúcsokat pedig a civil kurázsi győzelmei: a társadalmi ellenállásnak is köszönhető, hogy máig nem fogadták el a független civileket és a médiát végképp ellehetetlenítő, nagyon sötét időket idéző törvénytervezetet, ahogy a budapesti és pécsi Pride megszervezéséhez, sőt a részvételhez is bátorság kellett, hogy végül több százezer ember dacoljon egy autoriter hatalom fenyegetésével.
2026-ra azt kívánom, hogy a civil szervezetek minden eszközzel végre a munkájukra tudjanak fókuszálni: begyógyítani a társadalmi igazságtalanságok okozta sebeket. Mi az Ökotársnál azért dolgozunk, hogy megadjuk nekik ezt a lehetőséget, legyen szó a természet megóvásáról, az elesettek védelméről vagy a közösségeink ápolásáról. Erre szolgál a jövőre újrainduló Norvég Civil Alap is, amire civil szervezetek pályázhatnak majd hozzánk ötleteikkel. Szeretném, ha mondjuk 2028-ból visszatekintve azt látnánk majd, amit most még csak elképzelünk: a társadalmi változás éveit.”
Kukorelly Endre író
Semmi időgép, maradok, ahol vagyok. Jól érzem magam – ami annyit tesz, hogy mindenesetre érzem magam; igyekszem nem foglalkozni azzal, hogy valójában mi a helyzet velem. Jól megy a munka, amíg futballozom (magy. focizok) és bírom (bár bosszantanak) a túlvállalásaim, oké. Nem azért írom mindezt, mert azt gondolom, bárkit érdekel (hanem mert kérdeztétek), de nem mondom, van benne némi célzatosság: mindennek dacára igyekezz jól lenni, mert.
Rövid az élet és a többi.
És 2026? Legyen a háborúnak vége – mert akkor vége lenne a háborúnak –, és kerüljön ki a Magyar Művészeti Akadémia az alaptörvényből – mert akkor vége lenne a „NER”-nek. Ami viszont a most épp mindent megint feldúló szörnyűségeket illeti: Márk 9:35–37, 42. „Jézus ekkor leült, odahívta a tizenkettőt, és így szólt hozzájuk: Ha valaki első akar lenni, legyen mindenki között az utolsó, és mindenki szolgája! És kézen fogva egy kisgyermeket, közéjük állította, átölelte, és ezt mondta nekik: Aki az ilyen kisgyermekek közül egyet is befogad az én nevemért, az engem fogad be; és aki engem befogad, az nem engem fogad be, hanem azt, aki engem elküldött. Aki pedig egyet is megbotránkoztat e kicsinyek közül, akik hisznek bennem, jobb annak, ha malomkövet kötnek a nyakába, és a tengerbe vetik.” És Lukács 17:1–3. „Jézus így szólt a tanítványaihoz: Lehetetlen, hogy botránkozások ne essenek; de jaj annak, aki által esnek. Jobb annak, ha malomkövet kötnek a nyakába, és a tengerbe vetik, mintsem egyet is megbotránkoztasson e kicsinyek közül. Vigyázzatok magatokra!
Mehringer Marci énekes, dalszerző
Hatalmas ismertséget hozó sláger, zsúfolt fesztiválszezon, két telt házas Akvárium-koncert: Mehringer Marcell és bandája minden eddiginél intenzívebb esztendőt zárt. „Életem legnehezebb, kihívásokkal teli éve volt 2025 mind szakmailag, mind emberileg. A produkció, illetve én is felnőttem. Rengeteg dolog megváltozott az életemben. Idén úgy éreztem, teljesen mindegy, hogy mit csinálunk, mindig van valami baj mellé. Megcsináltam mindent, amit akartam, csak nagyjából 150-szer volt bonyolultabb és nehezebb. 2025 nem volt egy leányálom.
A 23 éves énekes a fent-lentekkel tűzdelt éve ellenére sem menne vissza az időben. „Nem bántam meg semmit idén. Nem azért, mert mindent tökéletesen csinálok, én próbálok mindig a saját hibáimból és a másokéból tanulni. Ha megbánás lenne bennem, azt érezném, hogy elszalasztottam egy lehetőséget, vagy olyan dolog történt, amivel magamat köptem volna szembe. Egyáltalán nem zavarnak a hibáim, semmit sem csinálnék másképp.”
Mehringernek már előre megvan 2026 híre. „A Budapest Park (július 16. – a szerk.) egy olyan jelentőségű mérföldkő, amikor az ember azt érzi, na, most befutottam. Nehéz odáig eljutni, hogy csinálsz egy önálló Parkot, és több ezren eljönnek a koncertre. Rengeteg ember van, aki komolyan érdeklődik irántam, ami nagy felelősség. Szeretném olyanra csinálni, hogy aki eljön, a következőn is részt akarjon venni. A Budapest Park fogja meghatározni a jövő évemet.”
Ceglédi Zoltán publicista, politikai elemző
Az az év, aminek a sikereit úgy kell fölvezetni, hogy „ahhoz képest”, az bizony kutyaütő. Jó ideje már csak kapaszkodik a világ valami jobb felé, benne mi is, de 2025-re jutottunk el oda, hogy már az is siker, ha csak kicsit romlanak a kilátások. Nem volt jó év, épp ideje, hogy befejeződjék.
Ha Gerendai Károly képes lesz megmenteni a Sziget Fesztivált, az olyan nemzeti hőstett, ami díjat érdemel. De ezt csak visszamenőleges hatállyal, jövő nyáron, az akkori tudásunk alapján lehetne kiosztani az idei ténykedésére. Ha politikust kell mondani, akkor Giorgia Meloni, mert egyszerre őstehetség és (egyelőre) elképesztően tudatos politikus is.
Az R.E.M. sok csodálatos dala közül az egyik, az Everybody Hurts klipjében a dugóban veszteglő emberek végül kiszállnak mind az autókból, és elindulnak gyalog, hagyva a francba az egészet. Most képzeljük el ugyanezt tankokkal, mindenféle harctéri izékkel, hogy amiből hirtelen az összes harcoló ember, minden katona előjön, hogy na jó, ezt most abbahagyom, és hazamegyek… a másik ötletem valami olcsó és környezetbarát energiaforrás föltalálása volt, de ilyenkor még szentimentálisabb vagyok, úgyhogy világbéke.
Imádtam a kilencvenes évek világméretű illúzióját arról, hogy ez az, megcsináltuk, mi, emberek, mostantól csak fölfelé vezet az út. Oda bármikor visszamennék. Előre viszont egy tapodtat sem, amíg nem tudom, hogy nem bazi nagy atomgombafelhők felé sietettem az időt. De a 19. század utolsó harmada is érdekelne, évtizedekig tartó magyar szabadelvű kormányzás, óriási magyar sikertörténet.”
Szinetár Miklós színházi, televíziós és filmrendező
2025 számomra egy nagyon jó és nagyon rossz év volt. Személyes életemben nagyon jó, mert a középső unokám 18 éves lett, háromkötetes önéletrajzom elkelt 34 ezer példányban, hatvan év után ismét megrendezhettem az operában Daniel Auber művét, a Fra Diavolót, és ugyanott versműsorom is volt. Másrészt nagyon rossz évként éltem meg 2025-öt, mert a szomszédunkban továbbra is háború dúl, teljesen ártatlan emberek milliói vesztik az életüket, egzisztenciájukat mások érdekei miatt. És nagyon rossz év volt azért is, mert Magyarországon annyira eldurvult a politikai hang, annyira megosztott lett az ország, annyi a gyűlölködés, amit már nehéz elviselni.
Az év embere számomra Ahmed al-Ahmed, a kétgyermekes szíriai menekült, aki élete kockáztatásával lefegyverezte az egyik terroristát a Bondi Beach-i véres lövöldözés során. Személyes példája hősiességén túl azt is üzeni, hagyjunk fel az előítéletekkel, a migránsok csoportos megbélyegzésével.
Jövőre arról tudósítana a legjobb hír, hogy tartós, minkét fél számára elfogadható béke született Ukrajnában. És bár szalagcímben nem közölhető, de szeretném, ha Magyarországon végre konszolidálódnának a politikai viszonyok. Egyiket sem tartom kizártnak, amúgy is optimista alkat vagyok. És további hitet ad, ha visszagondolok gyerekeim, unokáim születésére, vagy arra a pillanatra, amikor 19 évesen, ösztöndíjas rendezőként beléphettem a Magyar Állami Operaházba, ahonnan a búcsúm emléke is ugyanilyen felemelő, erőt adó: az utánam következő igazgató beiktatásakor a miniszter kimondta a nevemet, amit percekig tartó taps követett.
Jónás Vera énekes-dalszerző
A Berlinben élő énekes-dalszerző újraálmodás címkével illetné a 2025-ös évet, mert szerinte a bőrünkön érezzük, hogy a világ megváltozott, a tartóelemei omladoznak, és az értékei is szétzilálódnak, de az előadó a hazai helyzettel sincsen kibékülve. – Én nagyon nehéz szívvel nézem, hogy mi történik Magyarországon, sosem rejtettem véka alá, hogy kritikusan szemlélem a magyar politikai életet, és nagyon drukkolok, hogy legyen bennünk bátorság változtatni.
Az énekes az Utcáról Lakásba! Egyesületnek adná a 2025 év embere vagy közössége díjat, mert inspirálónak tartja, hogy a szervezet nagy lelkesedéssel és kitartással segít a nehéz sorsú embereknek hajlékot adni. Hisz benne, hogy a közösségeknek több erejük van, mint az egyéneknek, ezért csak ennek a szervezetnek adna idén díjat.
Számára 2026 legkedvesebb híre az lenne, ha különböző társadalmi helyzetű, hátterű és korú emberek segítenék egymást, és képesek lennének egymást megérteni, és nem mindenki a saját buborékjában élne. – Egy ideális világban a tömegek legjobban kedvelt híre az lenne, ha tizenhat év után sikerülne leváltani a Fideszt. Sokaknak ez adna reményt arra, hogy megtapasztalják, Magyarországon nem kell negyven évet várni arra, hogy valami változzon. Én nagyon drukkolok magunknak, hogy tudjunk változni és változtatni.
Jónás Vera egy időgéppel sem mozdulna a jelenből. – Én nem arra vágyom, hogy időben utazzak, és onnan nézzek a mára, hanem arra, hogy jobban jelen tudjak lenni a mostban. Számomra sokkal radikálisabb tett átélni, ami most történik, mint máshonnan visszanézni rá.
Perintfalvi Rita teológus
Ha létezne a „kutyaütőnek” hatványozott formája, akkor azt választanám. Ez inkább a személyes életemre vonatkozó minősítés. Soha nem gondolkodtam volna, hogy létezik olyan becstelen politikai lejáratás, amit ellenem indítottak a hazai szélsőjobb legalávalóbb szennyportáljai, és kormánylapok és fideszes influenszerek is habosítottak. Ezzel az durva akcióval beárazott a hatalom. És bizony nagyon magasra taksáltak, ebből tudom, hogy rettegnek tőlem. Ez mindenképpen motivál arra, hogy csak azért is tovább csináljam!
Az idén új szintre lépett hazánkban a politikai erőszak. A kormányzat most már jogi eszközökkel is küzd a neki nemkívánatos, de hangos elemekkel szemben.
Így jelentették fel Fleck Zoltán jogszociológust, Pankotai Lili aktivistát vagy Buzás-Hábel Gézát, a Pécs Pride fő szervezőjét. Az év emberének mégis Iványi Gábort választanám. Iványi egy ikon, egy bátorító jel, akit életében már a második autoriter rezsim üldöz és akar bebörtönözni. Rettenthetetlen. Példakép mindannyiunk számára.
2026 hírbestsellere az lenne, ha Magyarország végre megszabadulna attól a rákos sejthalmaztól, ami lassan a pusztulását okozza, vagyis a Fidesz–KDNP keresztény álca alá rejtett jogfosztó, az országot pusztulásba döntő és eláruló rezsimjétől. És ha végre egy olyan politikai erő venné át a hatalmat, amit a közjó és az ország felemelkedésének szolgálata vezérel. Emberi síkon pedig a legjobb hír az lenne, ha megszűnne a gyermekek, a sérült és kiszolgáltatott személyek bántalmazása. Ha a magyar társadalom végre felébredne, és nem tolerálná tovább az erőszak semmilyen formáját!
Az ember legmélyebb spiritualitása pont abból meríti erejét, hogy a jelenben akar maradni, hogy pontosan és tisztán akarja megismerni és megérteni a valóságot, olyannak, amilyen. Nem kellenek illúziók. Sem a múlté, ami már nem létezik, sem a jövőé, ami talán soha nem jön el. Csak az itt és mostban érdemes élni, akkor is, amikor nehéz. A derű pedig abból fakad, hogy minden változás, amit remélünk és amire vágyunk, már elkezdődött. A világtörténelem során egyetlen hatalom sem állt fenn örökké. Az a hatalom pedig, ami a saját népe ellen fordul, önmagát emészti fel. Ennek jelei már világosan láthatóak az itt és most horizontján. És ez minden okot megad a derűre.”
Závecz Tibor szociológus, közvélemény-kutató:
Az elmúlt évet számomra a kormányváltás reménye fémjelzi. Hogy a szakmámnál maradjak – részben közvélemény-kutatási adatok alapján. 2010 óta nem láttam ekkora esélyt arra, hogy a jelenlegi kormány távozzon, 2021 őszén sem mértünk kifejezett ellenzéki fölényt. Most valóban megteremtődött egy határozott kormányváltó akarat a Tisza Párt mögött. Egyébként az eltérő politikai szimpátiáktól függetlenül azt gondolom, egy polgári demokráciában fontos a politikai vetésforgó, nem jó, ha egy csoport túl sokáig ragad bele a hatalomba.
Krasznahorkai Lászlót tartom az év emberének. Egy nemzetnek mindig szüksége van ikonikus alakokra, akiket a világ is nagyra értékel. Az egészséges nemzeti identitáshoz hozzátartozik a büszkeség, amit különösen megerősít kiemelkedő teljesítmények külső visszaigazolása. Ebben jól állunk, voltak már Nobel-díjasaink, és megint minden okunk megvan a büszkeségre.
Nagyon örülnék jövőre a kormányváltás hírének. Igazán akkor, ha az ellenzéki ígéretekhez hűen megkezdődne a hídépítés az évek során kialakított társadalmi-politikai árkok között, és az emberek újra megéreznék, fontosabb, ami összeköti őket. Ebből a szempontból nagy élményem állampolgárként és közvélemény-kutatóként is a rendszerváltás időszaka. Energiák szabadultak fel az emberekben, és bár különböző pártállásúak voltak, alapvetően egy irányba húztak. Közben talán hidak kezdtek omladozni, de közös maradt a cél, hogy haladjuk meg az előző korszakot.
Orosz Katalin pszichológus
Bánattal tölt el, hogy mennyire nem tudjuk kifejezni tiszta szívű érzéseinket, félünk kifejezni azt, ami boldoggá tenne minket: én látlak és értelek Téged, Te pedig hallgass meg engem. Örülök, hogy több helyen tapasztalok összefogást a közös cselekvés érdekében, hogy a reális nehézségeinket közösen meg tudjuk oldani.
2026 lehet egy jó év is, ha azt keresem, amire tényleg szükségem van: és az semmiképpen sem még egy kupac pénz, hanem mások barátsága. És ezt akárhonnan nézhetem! Tudják, hogy a boldog emberekből álló társadalmak ilyen értékektől boldogok?
Oláh Mihály, a Kárpátaljai Sárkányellátó Alapítvány alapító tagja
Idén a Facebookon 13 000 követőnk lett, és a 2022 óta közösen összegyűjtött összeg elérte a félmilliárd forintot. Számtalanszor voltunk Kárpátalján, de jártunk Kijevben, Bucsában, Irpinyben, Mikolajivban is. Minden út egy érzelmi hullámvasút, tragédiákkal és szerencsére baráti találkozásokkal. A katonáknak leginkább hordozható töltőállomásokat juttattunk ki, de volt már példa gépjárműadományra is, és hálásak a fűszerekért, az Erős Pistáért is. Civil vonalon kórházakat támogattunk (az alapítvány motorja, Trautmann Balázs e sorok írásakor is egy mikolajivi úton van, ahol az ottani kórháznak vittünk segítséget), emellett kárpátaljai könyvtárakba szállítottunk kortárs magyar nyelvű könyveket, és a mezőkaszonyi óvodát is sikerült felújítanunk.
Azok, akik, akár itthon, akár külföldön egy ügyért kezdtek együtt dolgozni, mára barátok lettek. A beszélgetések közben egyre többször előkerülnek az »amúgy hogy vagy?« részek. Leírhatatlan érzés, amikor egy-egy csomagunk kiér a megfelelő alakulathoz, és megérkezik róla a fénykép vagy néha videó. Az pedig még inkább, amikor váratlanul ugyanők írnak, hogy néztük a magyar válogatottat, most nekik drukkoltunk – és ezek akkor éppen kárpátaljai ukrán katonák; vagy amikor Ungváron az épp szabadságon lévő srácok tényleg barátként és nem csak partnerként fogadnak. Megszakítják a programjukat, bedobunk egy kávét, beszélgetünk. Vannak már belsős viccek.
– Misi, 10 napig nem érsz el, terepre megyek.
– Mielőtt mész, vegyél fel gyorsan egy banki hitelt. Bármi lesz, meggyógyítanak és feltámasztanak, amíg le nem törleszted.
Hatalmas kihívás az egyre növekvő számú igényeknek időben megfelelni. Feldolgozhatatlan teher elveszíteni embereket. A hozzánk forduló katonák közül kettőről tudom biztosan, hogy meghaltak.
2026-ban is folytatjuk. Igyekszünk bővülni, és egyre több mindent egyre gyorsabban kijuttatni.
Mörk Eleonóra író, újságíró
Valahányszor visszatekintek az adott évre, úgy szoktam érezni, személy szerint nekem sokkal több jót, mint rosszat hozott. Mivel az idén nyílt rá alkalmam életemben először, hogy egy hónapnál hosszabb időt tölthessek külföldön, ráadásul a számomra olyan kedves Hollandiában, ahol rengeteg inspiráló kulturális élményben lehetett részem, 2025 jelzője számomra az inspiráló.
Az író az idén 30 éves Bölcső Alapítványnak adná az év közössége díjat. – Ez a szervezet 1995 óta sok száz, krízisterhességből született kisbabát segített hozzá ahhoz, hogy csecsemőotthon helyett szerető családba kerüljön. Az én szememben az év embere az alapítvány létrehozója és kuratóriumának elnöke, Budavári Zita.
Én már megkaptam 2026 számomra (eddig) legkedvesebb hírét: januárban élőben hallhatom a Müpában Purcell Dido és Aeneas című operáját, a női főszerepben a csodálatos Baráth Emőkével. És egy ideális világban ez a hír rajtam kívül nyilván a mostaninál jóval több embert töltene el örömmel.
Mivel már hosszabb ideje a múltban játszódó regényeket írok, nagy élvezettel időzöm régebbi korokban, és átmenetileg remekül érzem magam mondjuk a 18. századi Angliában. Maradni viszont sosem szeretnék. Amikor azt látom, hogy felváltva tizedeli a lakosságot a pestis, a háború, az éhínség, a fekete himlő, óriási a csecsemőhalálozás, és nincs megbízható fogamzásgátlás, akkor mindig hálát érzek, amiért most élhetek.
Galla Miklós előadóművész:
Valóban szabadságpárti vagyok. Ez az év tragikus volt számomra, mert volt egy tünetem, aminek még a nevét sem szeretném leírni. Most voltam vérvételen, és egy laboratóriumban remélhetőleg megállapítják, van-e tumor a szervezetemben.
Az új év pozitívumokkal kecsegtet. Laár Andrással novemberben adtuk elő a Vidám percek című közös estünket Jászkarajenőn. Erről felvétel készült három kamerával, és a videót várhatóan szilveszterkor hozzák nyilvánosságra. Ettől természetesen sikert és nagy nézettséget remélek. Valamint készülőben van Új novellák című könyvem. Három novellát tartalmaz. Az első önéletrajzi ihletettségű, ezért egyes szám első személyben írtam. Szerelmes, erotikus, szenvedélyes. A másodikkal igencsak feszegetem a határokat. Már a címe is sokat sejtető: Tomi és Erik. A harmadik egy zenész srácról szól, aki eléri a világhírt. A fantáziám szüleménye. Politikai változást is remélek. Áthallásosan erről szól új, Fordulni kell című dalom, amely interneten elérhető.
Galgóczi Eszter politikai elemző:
Fordulatos és botrányos év volt 2025 a magyar közéletben. Szokatlan, dinamikus helyzetet teremtett, hogy van tényleges, esélyes kihívója a kormánynak, és látványosan kiegyenlített a küzdelem. Változatos volt, hogy éppen melyik szereplő mivel, meddig tudja formálni a közbeszédet, erősíteni narratíváját. Mindez botrányos lépéseket, kijelentéseket is produkált, főleg a kormány részéről. A Szőlő utca ügye pedig önmagában is megrázó erejű botrány. A külpolitikában még markánsabban jelent meg hasonló kettősség. Fordulatos diplomáciai manőverezés az orosz–ukrán és a gázai konfliktus lezárása körül, vámcsatározás. Sokszor botrányos cinizmussal. Bár az igazán negatív oldala a háborús vérontásokon túl az emberek fenyegetettségérzésének fokozása volt. Nem tudjuk eldönteni, hogy az információk közül melyik jelez igazi veszélyt, másrészt a belpolitikai keretezés és narratíva is a félelmeket erősíti. A kormánykommunikáció mindig azt sugallja az embereknek, hogy szörnyű világégés várható bármelyik pillanatban.
Krasznahorkai Lászlót tartom az év emberének. Az országnak büszkeséget, lelki támaszt ad a Nobel-díja, de ne érjük be ennyivel! Jelentős irodalmi teljesítmény kapott elismerést, egyikünknek sem ártana mélyebben megismerkedni vele.
2026-ban az orosz–ukrán békén túl már önmagában jó hírnek tartanám, hogy túl vagyunk a választáson. Mert a következő négy hónap egyre durvább, mocskosabb lesz. A közhangulat követi majd, és ez a társadalmi feszültség nem fog megszűnni egyik napról a másikra. De remélhetjük, hogy a választást követően a közélet elindul a nyugvópont felé, és ha ez megtörténik, a társadalom elkezdheti a gyógyulását.
A rendszerváltás pillanatában óriási remények, várakozások voltak az országban. Ha oda vissza lehetne menni, helyrehozhatnánk az elmúlt pár évtized tévedéseit, torzulásait.
Koltai Róbert színművész
Pörgős, változatos, izgalmas, feszült, bosszantó, reményteli. Ezek a jelzők jutottak eszembe az elmúló év kapcsán, ha az ország életére, illetve a személyes történetemre gondolok. Hogy melyik jelző hova tartozik, azt az olvasók fantáziája döntse el.
Az év embere? Nem kérdés. Szoboszlai Dominik.
A 2026-os év legkedvesebb hírét már megírta Örkény István a Nézzünk bizakodva a jövőbe! című egypercesében a 60-as években. Így végződik:
„… »a vanília« helyett, mely idegen szó, a »háború« megy át a köztudatba, minthogy régi jelentését amúgy is elvesztette. A visegrádi cukrászdában tehát a fagylaltospult fölött ez lesz kiírva:
Eper
Puncs
Háború
Csokoládé
Így fogunk élni. Addig ezt a pár évet ki kell bírni.
