Olyan mértékben csorbultak az afgán nők jogai, ami az ember legrosszabb rémálmában sem jön elő, derült ki az ENSZ afganisztáni missziója, az UNAMA legfrissebb jelentéséből. Alig egy éve már azt hihette a világ, annál nincs lejjebb, ahova a tálibok a nőket taszították. Az amerikai és nemzetközi erők 2021. augusztusi kivonulása után újból hatalomra került tálibok gyakorlatilag minden emberi jogtól megfosztották a korábban sem éppen rózsás helyzetű afgán nőket. Nyugati szemmel nézve 10-15 éve, a nemzetközi erők jelenléte és a velük együttműködő világi kormányzat idején is, minden nyitás és haladás ellenére, főképp vidéken még rabszolgaként éltek az afgán nők, ám mára a helyzet elképesztő mértékben súlyosbodott. Nemi erőszak, fizikai és mentális terror, börtön és tiltások tömege jut a nőknek osztályrészül. A Talibán cáfol ugyan, de jelentések szerint most már több mint 14 millió nőnek és lánynak van szüksége védelemre és sürgős segítségre Afganisztánban.
Richard Bennett, az ENSZ afganisztáni emberi jogi helyzettel foglalkozó különmegbízottja minap a Khaama Press hírügynökségnek nyilatkozva leszögezte:
jelenleg Afganisztánban „nap mint nap” durvul a nők elleni erőszak és elnyomás.
Afganisztánban ugyanis a nemzetközi nyomás ellenére egymást érik a nők elleni embertelen és felfoghatatlan intézkedések. Túl azon, hogy szigorú büntetéssel jár, ha nem viselnek burkát, alig dolgozhatnak, már férfi kísérővel sem léphetnek ki az utcára, nem tanulhatnak, nem énekelhetnek, nem sportolhatnak, sőt, már más nőkkel sem beszélgethetnek.
Afganisztán a világ egyetlen olyan országa, ahol a hatodik osztály után a lányokat kizárják az oktatásból és női diákok nem járhatnak egyetemre. Sok női tanár elvesztette állását, a tanterveket megváltoztatták, egyes könyvek kiadását és értékesítését betiltották, tovább korlátozva a tudáshoz való hozzáférést. Az oktatási diszkrimináció Afganisztánban reménytelenségbe és bizonytalanságba taszítja a jövő generációját, állítják jogvédők, emberi jogi aktivisták pedig sürgetik a nemzetközi közösséget, hogy fokozza a nyomást a tálib hatóságokra, és terjessze ki az afgán nők támogatását.
Azonnali tűzszüneti megállapodást kötött Afganisztán és PakisztánAz Emberi Jogi Aktivisták Szövetsége a tálibok nőket sújtó oktatási korlátozásait a kulturális népirtás egyik formájának nevezte. A jogvédő csoport szerint ezek az intézkedések rendkívül súlyos következményekkel járnak. A nemzetközi szervezetek és az ENSZ tisztviselői is aggodalmukat fejezték ki a lányok és nők oktatásból való kizárása miatt, figyelmeztetve, hogy ez komoly visszaesést jelent az egész társadalom számára. Egyúttal felszólították a tálibokat, tegyék lehetővé minden állampolgár számára, hogy teljes mértékben részt vehessen az oktatásban és a közéletben.
Hamid Karzai, Afganisztán korábbi elnöke a közösségi médiában kongatta meg a vészharangot. Egy december 20-i X-bejegyzésében Karzai azt írta: "A tudás és a tanulás a haladás és a méltóság alapja bármely társadalomban. Afganisztán nem fejlődhet, ha megtagadja az oktatást a lakosság felétől." Hangsúlyozta, hogy az országnak sürgős szüksége van képzett szakemberekre, közöttük orvosokra, mérnökökre, közgazdászokra és más területek szakembereire, és figyelmeztetett, hogy a folyamatos korlátozások gyengítik a nemzet képességeit és akadályozzák a gazdasági fellendülését.
A tálib tisztviselők állítása szerint a tilalmak csak átmenetiek és az iszlám jog értelmezésével függenek össze, de az iskolák újranyitására nem jelöltek meg határidőt, így több millió afgán lánynak reménye sincs az oktatásra.
Sürgős változások nélkül Afganisztánt a teljes nemzetközi elszigeteltség, romló fejlődési mutatók, valamint a társadalmi és kulturális élet további eróziója fenyegeti. A humanitárius helyzet is katasztrofális, az ország külső segítségre szorul, de a tálib hatalom jogtiprása gyakorlatilag lehetetlenné teszi a nemzetközi támogatást.
