Pozitív és negatív hősök – Ők voltak az év külföldi politikusai 2025-ben

Donald Trump

Az amerikai politikatörténet legnagyobb comebackjét meglépő Donald Trump 2025-ben második elnöki ciklusát kezdte meg az Egyesült Államokban. A hivatalba lépése után több mint kétszáz elnöki rendelet formálta át az amerikai kormányzat és társadalom mindennapjait. Ez a szám több, mint az első ciklusa alatt hozott összes hasonló intézkedése. Trump országos hadjáratot indított az illegális bevándorlók ellen, akik közül eddig 327 ezer főt deportáltak az USA-ból. Agresszív vámháborút hirdetett az USA kereskedelmi partnerei ellen, növelve az amerikai fogyasztók terheit.

Az elnök hadat üzent a vele kritikus médiumoknak, öncenzúrára késztetve őket, és kitiltotta az AP amerikai hírügynökséget a Fehér Házból. Bár a világ több pontján is sikerült törékeny békét vagy legalábbis fegyverszünetet kikényszerítenie, az orosz-ukrán konfliktusban nem sikerült tárgyalóasztalhoz ültetnie az ellenséges feleket. Béketeremtő imázsára árnyékot vethet az is, hogy nyíltan Nicolas Maduro rezsimjének megdöntésére tört Venezuelában.

Friedrich Merz

A CDU elnöke sokáig távol tartotta magát a nagypolitikától, elsősorban amiatt, mert meglehetősen feszült viszonyt ápolt Angela Merkellel: Miután azonban a kereszténydemokraták benne látták a megmentőt a sok bukdácsolás után, dicsőségesen tért vissza. A februári választás után amolyan rajt-cél győzelmet aratott, hiszen a CDU/CSU volt a választás favoritja, s idejekorán, az adósságfék fellazításával igyekezett gondoskodni arról, hogy beindítsa a német gazdaságot. Ám eddig nem sikerült áttörést elérnie: a német társadalom nem kedveli, már hét hónappal kancellárrá választása után hasonlóan népszerűtlen, mint elődje, Olaf Scholz volt.

Pedig a 70 éves német politikus pragmatikus személyiség, aki Ukrajnát illetően olyan bátor döntésektől sem riad vissza, mint például a befagyasztott orosz vagyon felhasználásának támogatása. Érzelmileg is hitelesen viszonyul Németország történelmi bűneihez. Retorikája világos, tömör, katonás stílusával eltökéltséget sugall. Ugyanakkor éppen itt húzódik a fő kritika: a tiszta beszédet gyakran nem követi tartós cselekvés. Kezdeményezései sokszor kifulladnak, a nagy reformok elmaradnak. Merz így egyszerre testesíti meg a rend iránti vágyat és a német politika bénultságát.

XIV. Leó pápa

A május 8-án megválasztott katolikus egyházfőnek nehéz dolga volt, hiszen a népszerű Ferenc pápa örökébe kellett lépnie. A katolikus egyház első amerikai pápája bizonyos szempontból folytatja elődje irányvonalát, bizonyos szempontból nem. Teljesen más stílust képvisel, nem ragadják el az érzelmei, rendkívül visszafogott személyiség. A róla szóló elemzések Dosztojevszkij Miskin hercegéhez hasonlítják: nem gyenge, hanem „más hang”, akit egy zajhoz szokott világban néha nehezen értenek meg.

Mértékletes mondatok, és egy hosszú távra tervező logika jellemzi, szemben a médiavezérelt gyors elvárásokkal. Ferenc pápával való folytonossága nem formai, hanem tartalmi: Dilexi Te programadó szövegében a szegényekkel való találkozást az egyház szívébe emeli, mint Krisztushoz vezető utat. Keményen bírálja a közömbösség kultúráját és az egyenlőtlenségeket, miközben világos határokat húz a tanítás kérdéseiben. Diplomáciájában a „perem” felé fordul, háborúk ügyében az igazságos béke nyelvét beszéli, és óv a hit politikai kisajátításától. Kőkeményen kiáll a menekültek mellett, és egyre határozottabban konfrontálódik Donald Trump amerikai elnökkel.

María Corina Machado

A 2025-ös Nobel-békedíj idei győztese itthon kevésbé ismert, ám Latin-Amerikában évtizedek óta Hugo Chávez egykori venezuelai diktátor egyik legfőbb ellenfeleként emlegetik. Ezt maga Chávez is elismerte, aki az acélkohászati céggel rendelkező, befolyásos családból származó Machadót a szöges ellentéteként, „finomkodó burzsoáként” jellemezte, aki az "imperialista Egyesült Államok egyik eszköze. Az 58 éves, háromgyermekes anya egy éve bujkál, azóta, hogy az illegitim módon újraválasztott, buszsofőrből lett Chávez-utód, Nicolás Maduro államfő a tavaly elcsalt választások után üldözni kezdte.

2012-ben még Henrique Capriles volt az ellenzék vezéralakja. A nyomába lépő Machadót radikális hozzáállása - vagyis tömegtüntetések szervezése vagy akár az erőszak, egy puccs alkalmazásának gondolata a demokrácia érdekében - nem segítette a békésebb átmenetre vágyó ellenzék köreiben. Aztán két évvel később jött a fordulat: Machado kampányának középpontjába helyezte a már közel nyolcmillió kivándorló venezuelait, megnyerve ezzel a nép támogatását, amit az ellenzék sem tudott figyelmen kívül hagyni.

Benjamin Netanjahu

Izrael történetének leghosszabb ideig hivatalban lévő miniszterelnöke idei teljesítménye alapján sem maradhatott ki válogatásunkból. A zsidó állam nemzetközi támogatottságát szinte lenullázó „Bibi” Netanjahu a világpolitika példa nélküli nagy túlélője. Eltekintve az előzményektől, csak a 2025-ös eseményeket figyelembe véve is rendkívüli teljesítményt tud felmutatni. Túlélte a gázai izraeli túszok feláldozását saját politikai érdekeinek oltárán, túlélte az Izrael történetében precedens nélküli ún. Katargate botrányt, és azt is, hogy a több mint két éve tartó háborús erőfeszítések közepette mindmáig gyakorlatilag mentességet élveznek az ultraortodoxok, miközben a társadalom világi részét végkimerültség szélére taszította a katonai szolgálat, a gazdaság teljesítményére is negatívan hat a dolgozó tömegek kivonása a termelésből.

Izrael lakossága teljes mértékben tisztában van azzal, hogy Netanjahu márciustól október végéig saját politikai túlélése érdekében húzta a gázai háborút, ez idő alatt pedig sok túsz vesztette életét. Azzal is tisztában vannak, hogy az évek óta húzódó háromszoros korrupciós ügye nem néhány szivarról és pezsgőről szól, mint ahogy azt Donald Trump állította, nem politikai indíttatású boszorkányüldözés, amint azt maga a sértett hirdeti, hanem Izrael történelmének legsúlyosabb politikai korrupciós ügye. Netanjahu mégis bizakodva tekinthet a jövőbe. 2026-ban minden bizonnyal elveszíti a választást, de az izraeli társadalom sikeres megosztása következtében az is borítékolható, hogy csak egy törékeny, működésképtelen kormányt tud tető alá hozni a jelenlegi ellenzék, "Bibi" pedig máris készülhet a következő előrehozott választást követő kormányzásra.

Volodimir Zelenszkij

Magyarországon ugyan utcai plakátokon is egyfajta patás ördögként jelenik meg, Volodimir Zelenszkij ukrán elnök azonban a világ túlnyomó részében megmaradt pozitív szereplőnek. Oroszország Ukrajna elleni, közel négy éve tartó totális háborújának negatív gazdasági következményei szinte világszerte éreztetik hatásukat, de a magyar politikai eliten kívül kevesen írják ezt Zelenszkij számlájára. A komikus színészből lett ukrán elnök kezdeti varázsa ugyan megkopott, mára már inkább a kimért, kiszámítható országvezetőként, az immár két Góliáttal szemben is sikeresen helyt álló politikusként tudhatja maga mögött Ukrajna, az Európai Unió és az úgynevezett „nyugati világ” támogatását.

Zelenszkij imidzsének valójában jót tett Trump erőszakos szeszélyessége - az a következetes, minden találkozásukkor vagy az ukrajnai háborúval kapcsolatos megnyilvánulással felszínre kerülő szándéka, hogy a világ első számú vezetőjeként nem titkoltan megalázza egy megtámadott, önvédelmi harcot folytató ország elnökét, miközben a világ legveszélyesebb diktátorát segíti és saját üzleti mohósága vezérli. (Ilyen volt az a minap elhangzott trumpi kijelentés is, hogy Zelenszkijnek semmi sincs, amíg ő nem hagyja jóvá.) Trump színrelépése és viszonyulása Ukrajnában is inkább támogatókat gyűjtött Zelenszkijnek. A sorozatos belső korrupciós botrányok sokszor megingatták az ukrán lakosság kijevi kormányzathoz való viszonyulását, és legtöbb esetben Trump egy-egy gesztusa terelte újra Zelenszkij mögé az ukránokat, akik úgy érezték, elnökük megalázásával Ukrajnát és az ukrán népet alázta meg a Fehér Ház ura. Az ukránok ugyanakkor azt is tudják: Zelenszkij személye, kitartása és megbízhatósága garancia a nyugati és európai támogatók szemében.